Mostanában igyekszem minden nap időt szakítani arra, hogy 1-2 angol nyelvű blogba bele olvassak. Egyrészről, azért, hogy az angol nyelvtudás szövegértés készségét is gyakoroljam, másrészről, mert elképesztően érdekesek. Érdekes más országokban élő emberek - elsősorban nők - írásait, gondolatait olvasni. Megengedik, hogy bekukkantsunk képeken keresztül egy másik ország szépségeibe, ami által olyasmiket láthatunk, amit nálunk talán nem. Hétköznapi és kevésbé hétköznapi nők írnak, hétköznapi olykor meg nagyon is nem hétköznapi témákról, eseményekről, gondolatokról. Nagyon színes ez a világ. Nagyon szép. Hihetetlen, hogy láthatjuk, milyen házakban élnek, milyen ruhákat viselnek, milyen könyveket olvasnak és milyen zenéket hallgatnak, milyen tányérból esznek, és milyen boltokba járnak. De ami leginkább lenyűgöz, az a nyitottságuk, a bátorságuk, az emberségük. Az, ahogyan mernek. Merik elmondani, leírni a gondolataikat, érzéseiket, félelmeiket és örömeiket. A hobbijaikat. És ételeiket. Nagyon nyíltak ezek a nők, hozzánk képest mindenképpen. Nagyon izgalmasak.
Ausztráliában áradások vannak. Hallani róla a híradásokban, de én blogokban is olvasok róla. Persze a világ minden részén számtalan természeti katasztrófa történik nap mint nap. Nálunk is. Brisbane-ben hatalmas áradás van. Rengeteg ember házát öntötte el a víz, és még nincs vége. Azok az emberek, akiknek a blogjaiba bele kukkantok, hihetetlen együttérzésről írnak. Úgy lélegeznek együtt a többi emberrel, akiket az áradás komolyabban érint, mintha önmaguk életéről szólna. Úgy törődnek egymással, mintha mindenki egy család volna. Borzalmas olvasni és látni a katasztrófa képeit, ugyanakkor reményteljes olvasni az emberek egymás iránt tanúsított aggodalmát, együttérzését.
Az egyik blog írójától:
"Sokak életét sújtja az áradás Brisbane-ben és Queensland más részein is, kérlek gondolj ezekre az emberekre és imádkozz értük!"
"A szívemben az imák ezekért az emberekért szólnak, és azokért, akik élete az áradás miatt gyökértelenné vált és megfordult velük a világ. Imádkozok értük"
Ehhez hasonló hozzászólások tömkelege. Megborzongok, ha ezeknek az imáknak a súlyára és komolyságára gondolok. És arra, hogy mekkora erővel bírhatnak. Én, aki egyáltalán nem vagyok a szó abszolút értelmében vallásos, bízok az imák erejében és töretlenül hiszek a csodákban!
Fevi!
VálaszTörlésMegint eltaláltak a szavaid!
Igen ezeket kellene megtanulnunk ezektől az emberektől. A szeretet erejét, az összefogást, a nem egymást piszkálást, a nem irigykedem másokra gondolatát.
6 hetet töltöttem Amerikában és Kanadában évekkel ezelőtt és nagy hatással voltak rám az ottani emberek, barátok, rokonok.
A nyitottságuk, a befogadásuk, az állandó mosolygásuk, a soha ne add fel nézeteik.
Sokat tanultam tőlük, amit ma is alkalmazok élethelyzetekben.
Kedves Gesztenye,
VálaszTörlésén meg még olyan keveset láttam a világból, de sokat, sokmindenkitől hallottam, és most már itt van az internet is, hogy láttassa magát a világ, máshol mi hogyan megy. Itthon jelen vagyunk, és látom, van min dolgozni, és volt részünk saját bőrünkön is megtapasztalni, van mit tanulnunk, van hová fejlődnünk, mert léteznek helyek, ahol az emberi törődés magasabb szinten működik. Csodás tapasztalás lehetett neked Amerika és Kanada, és milyen nagy dologgal tértél haza, egészséges életszemlélettel, ahogyan az életet élni, és ahogyan a másikhoz viszonyulni kell.