habcsók helyett.............

Lássuk csak. A héten sütöttem néhány dolgot, a kekszen kívül még sem került fel semmi a blogra. Arra is rá kellett jönnöm, hogy szinte semmi mást nem teszek fel, mint sütirecepteket. És most, ebben a pillanatban arra is rájöttem, milyen hirtelen méregbe tudok gurulni, persze csak pillanatokra. Nem kell sok hozzá, csak hogy a férjem, ide álljon a hátam mögé és kicsit megpiszkáljon. Olyan dolgok ezek, amik engem idegesítenek, Őt persze ez roppantul szórakoztatja. Biztos Nektek is jut belőle rengeteg. Szeretetgesztusok. Hát nem állati nagy szerencse, hogy van, aki néha idegesítsen kicsit bennünket?! Azt jelenti van akik szeretnek és van, akiket szerethetsz. Elkalandoztam. Szóval, azt hiszem a sütés-főzés legérdekfeszítőbb része számomra az édes ízt tartalmazó területek. Mióta blogot írok, már másodszor sütöttem krumplis pogácsát, és ha jól emlékszem még egyszer sem tettem fel. 

 Pizzát is sütöttem, mégsem írtam le. Talán mert azt gondolom, tele van már az internet hasonló receptekkel. 

 Lássuk mi volt még a héten. Sok kávé. Hú, na azt aztán nagyon szeretem. Nem vagyok kávéguru. Sem kávé ínyenc. Kávé=kikapcsolódás. Megpihenés. Kellemes társaság. Odáig "fajult" a dolog, hogy ma, amikor az egyik helyi áruházba beléptem, azon vettem észre magam, hogy komoly esélyem támadt arra, hogy teljesüljön ki sem mondott kívánságom, ami magamban elsóhajtva így hangzott: - Bárcsak összefutnék valami kellemes emberrel, akinek lenne kedve és ideje velem kávézni! És igen!!!! Találkoztam kellemes emberrel és volt kedve! Ti is ismeritek!

Nádja egyébként ma nem ment oviba. Illetve ment, aztán mégsem. Este volt egy kis hascsikarásos téma. Semmi komoly. Reggel aztán kicsit hangsúlyozgatta. Én meg arra gondoltam, hmmmm, most ez komoly, vagy komolytalan? Mindegy, már úton voltunk az ovi felé, gondoltam nem végzek fél munkát, elmentünk. Aztán meg onnan is elmentünk. Azt hiszem Nádjának nem fűlött a foga ma az ovi témához. Nem sima ovi undor. Mert szeret oviba járni. De van néhány szorongása. 

Sajnos. Bár ne lenne. És bár vihetném én az Ő szorongásait a vállamon. De nem megy. Még ha kicsi is, önálló lélek. Önálló személyiség. Saját érzésekkel és saját gondolatokkal. És sajnos nagyon is saját félelmekkel. Elképesztő, hogy ilyen pici gyerekeknek szorongásaik és félelmeik vannak. Hát ettől én is megijedek. Agyon nyomasztó teljesítmény elvárt világ ez. Szóval azt hiszem szorongott, a - Mi van ha????? - Na, és akkor mi van ha????? - típusú kérdések tömkelegétől, ami megfordult a fejében. Amelyekre választ úgy nyert, hogy presszionálta édesanyját, hogy mentse ki ezekből az általa elképzelt, szorongató helyzetekből. És én kimentettem. Mert még megtehetem. Az idő vészesen kongatja vészharangját a fejemben, Borisz nem sokára 3 éves. Jaj, nekem!!! Úgy szeretgetek minden egyes napot, amit itthon lehetek a gyerekeimmel, a férjemmel, a dolgaimmal, az időmmel, a lehetőségeimmel, mint aki tudja, hogy nem tudja megválaszolni a kérdést, lesz e még valaha az életben ilyen puha, simogató élethelyzet. Nádja napi átprogramozása az én terveim átprogramozásával járt. De így volt tökéletes. Limara oldalán www.limarapeksege.blogspot.com láttam a narancslekvárját. Azóta forrong az agyamban, hogy igen, nekem is kell. Ráadásul a Spárban gurulnak a potenciális jelöltek a vödrökbe. De milyenek. Mézédes. Csorgó levű. Könnyen pucolható - nem mellékes egyik tényező sem -. Imádom a lekvárokat - is -. Édes, és különleges. Nem tudom ki találta fel. Csak ámulok és bámulok. Azt hiszem vetekszik Einstennel. Szóval besétált a kedvező alkalom az életembe, mi meg a Spárba és csak pakoltam, pakoltam a narancsokat a vödörbe. Nádja nem könnyítette meg. Ő meg csak szajkózta, és szajkózta, hogy: - Anya, azonnal menjünk innen! Vödör tele, annyira tele, hogy úton útfélen gurultak szanaszéjjel. Nádja csak mondta a magáét egyre hisztérikusabban, hangsúlyozva egy kis hüppögő sírással, kérlelve, azonnal vegyem fel, miközben én a polcok alól vadászom a szétgurult aranyat érő narancsaimat. Na és mi végre volt a műsor? Mert a múltkor látott valami számára félelmetes maszkot kirakva, azt is tudta, hogy nem tudjuk elkerülni, mert a pénztárnál van, és ahogy közeledtünk, a mi jelenlétünk is egyre markánsabb lett az zsúfolt üzletben. Hogy hogy oldottam meg? Azt javasoltam neki, hogy nézzen a másik irányba. Ezt Nádja úgy értelmezte, hogy becsukott szemmel, térdig hajolva próbálta megközelíteni a kitűzött célállomást, addig pedig minden útjába akadó embernek neki ment. Eltökélt vagyok narancslekvár ügyben. Néha megingok. Néztem pár receptet és konzultáltam Györgyi anyukájával is, aki küldött nekem karácsonykor egy üveggel. Nagyon, nagyon finom volt. Felhívta a figyelmemet, hogy igyekezzek betartani a receptben megadott arányokat. Megígérem, nagyon igyekezni fogok, de tudom, hogy úgyis valamiben eltérek. Ettem ma egy narancsot. Zsigereimből fakad, hogy nehezen dobálok olyasmiket is ki, amit sokan könnyűszerrel megtennének. Azt tervezem, hogy egy egész vödörnyi narancsból fogok lekvárt főzni. Azt hiszem többen sokallják a mennyiséget. Lehet, hogy én is átdimenzionálom a vágyaimat, miközben a pucolással küszködöm majd. A felhasználásra nem kerülő narancshéjból kandírozott narancshéjat fogok csinálni. Mint Anyukám gyerekkorunkban. Jézusom, fogalmam sincs, hogy kanyarodtam idáig. Igazából a csokis habcsók receptjét akartam ma feltenni. Na mindegy, ha már így elkeveredtem, nézzük mi volt még a héten:

- kávézások jó emberekkel

- találkozások jó emberekkel

- elmaradt találkozások jó emberekkel

- elmaradt Anyukám szülinapi ünneplése, - jan. 20-án lett X éves -, mert az én gyerek bátyám, aki még most is pont úgy tud belázasodni, mint gyerekkorunkban, lázas lett. Édes, drága Jó Anyukám az Isten éltessen sokáig Téged! És mi mást kérhetnék, mint hogy tartson meg nekünk mindörökre!!!

- alapítványi munka. töprengés. megújulás. Gondolkozás. hova tovább. Ja, és persze 1%. Szerencsére Limara férje felhívta a figyelmemet, hogy aktivizálódik a kérdés, szóval foglalkoznom kellene vele. - csak félve, (zárójelben jegyzem meg, ha valaki a Nagymát Hanna Alapítvány számára szeretné felajánlani adója 1%-át, a következő adószámot kell feltüntetnie: 18476239-1-06 -) Nem más, mint szívből jövő köszönet és hála jár érte, mert bár ugyan csepp a tengerben, nekünk hatalmas segítség, lehetőséget jelent. Közben azon töröm a fejem, és most már hál Istennek vannak mások is akik segítenek, mit szervezzünk. Rendezvényben gondolkodunk. Nem akármilyenben. De tényleg! Örülnék, ha megírnátok, van e valami, ami titeket nagyon érdekelne. Bármilyen téma. Persze leginkább a Nőiség kérdéskörben. Ez mozgat nagyon engem.

- volt még angol tanulás

- sütés-főzés

- nevetés, aggódás, öröm és együttérzés

- és végre volt ma mozgás, megint pilates. Ami kikapcsol, ami átmozgat, ami tartást javít, átlélegezteti az egész testet, tudatot, és lelket. A végén relax, megkönnyebbülés, más tudatállapot. Könnyek a szemben. Örömkönnyek.

Ez volt a héten! Ja, és jövök majd a habcsók recepttel!