foszlós tejes kalács

Tudjátok, sokszor említettem valamilyen apropó kapcsán, hogy Anyukám kalácsánál nincs jobb széles e világon.  Hívhatjuk ezt szeretetnek is. Mert az, és mindamellett mindenféle érzelmi oda bújástól eltekintve, egyszerűen mennyei kalácsot készít. Nem ez volt életem első kalácssütési próbálkozása. Próbálkoztam ilyen-olyan receptekkel számtalanszor, némi kis túlzással. Szó sem volt vállalhatatlanságról. Az ez előtti utolsó, nyáron volt a sárgabarack lekvár befőzési szezonkor. Akkor is Anyukámat "majmoltam". Eszembe jutott pókhasú kis farkasévi, aki boldogan, nyakik a még meleg friss barack lekvárhoz, langyos, foszlós kalácsot majszol. Olyan, de olyan jó gyerekkorunk volt. Szó sincs tökéletességről. Sőt. Lenne mit mesélni... De tény, hogy Anyukám, a tenyerén hordozott bennünket. Legalább csak töredékét szerettem volna adni a gyerekeimnek, mint amit mi kaptunk. A gyerekek pont olyan boldog buzgalommal tömték magukba, mint annak idején mi tettük ugyanezt. Nem panaszkodtak. Szinte még én is büszke voltam, egészen más napig, amikor Anyukám engem ismételt. Friss sárgabarack lekvár, és foszlós kalács. Na. akkor jött a döbbenet. A felismerés. Hogy hol van az én kalácsom az Övétől? És egyáltalán hol van az összes eddig bárhol evett kalács???? A fejembe vettem, nem nyugszom. Nem nyugszom egészen addig, míg képes nem leszek reprodukálni ugyan azt a minőséget... Most, hogy új otthonunk lett, távol Tőle, Mancimamás kaláccsal akartam emlékeket elő csalogatni. És igen, végre, végre, végre, megszületett a KALÁCS , csupa nagybetűkkel!!! 

Anyukám a Horváth Ilona könyvre esküszik, de leginkább könyvek nélkül főz. Szóval hozzávalók pontos mennyiségeit nem fogja sosem megtudni senki Tőle. Mint ahogyan tőlem sem. Ráadásul - bár H.I. szakácskönyvem nekem is van, csak éppen a költözés miatti felfordulás miatt, még közel sem volt megközelíthető állapotban. Így aztán fejből, saccolással történt a kalácssütés. 

Hozzávalók: - nem pontos, csak közelítőleges -

• kb. 1/2 l tej
• 1 kg liszt (illetve, amennyit felvesz)
• 1 csomag élesztő
• 8 dkg vaj, v. margarin v. zsír
• kb. 6-8 evőkanál cukor
• 1 kk. só

 Metódus a szokásos. Pici cukros langyos tejben az élesztőt felfuttatjuk. Ez idő alatt a lisztet elkeverjük a sóval és cukorral. Amikor az élesztő elkészült, hozzáadjuk a cukorral és sóval elkevert liszthez. Ezután adagoljuk annyi langyos tejet hozzá, hogy a kívánt állagú tésztához jussunk el. Itt még nem kell tökéletesnek lennie, mert a tészta kidolgozásának utolsó fázisa csak most érkezik el, amikor langyos margarinnal locsolgatva, a tésztát tökéletesre dagasztjuk. Nem mondom, hogy könnyű munka, kemény fizikumot kíván. De nyugi, még nekem is sikerült. Lényeg, hogy lágy, de nem ragacsos tésztát kapjunk. Amikor idáig eljutottunk, tálba rakjuk, megszórjuk liszttel és letakarva meleg helyen kelesztjük. Hagyjuk, had növekedjen, legalább a duplájára. Amikor a tészta szépen megnövekedett, lisztezett deszkán három részre osztjuk, és anélkül, hogy újra a részeket átgyúrnánk, elkezdjük a fonogatást. A munka a következőképpen zajlik: nyújtom-húzom, fonom, nyújtom-húzom, fonom, egészen addig, míg ki nem alakul egy pofás kis kalács. Tepsire helyezem, és picit még hagyom pihenni. Közben bemelegítem a sütőt kb. 200 C-ra, és mielőtt betolnám a sütőbe, tojással jó alaposan átkenem. A tészta egy részéből pedig mákos és kakaós kalácsot készítettem.

ott bujkál a mákos is hátul