2010. szeptember 10., péntek

Patiszonos kenyér

- mert olyan kenyérsütős, meleget hívogató őszi nap van -
Van egy kis udvarunk, nem is olyan kicsi. Amikor elkezdtük a kertünk nem túl tudatos megtervezését, gondolatban is száműztük a veteményest, és még a gyümölcsfákat is. Ma már reszketek érte, bár csak másképp csináltuk volna. Ez is komoly bizonyítéka annak, hogy szerencsére az ember nagyon is képes változni 18 éves kora után is. Azóta nagy nehezen telepítettem egy kis málnát, ribizlit, püszkét, és eperrel is próbálkoztam, de sajnos nagy terméshozamról nem adhatok számot. Jaj, majd elfelejtettem egyetlen sikersztorinkat, nem mellesleg férjem nem tudom hanyadszámú nagy kedvencét, a fügebokrunkat, amely évről évre egyre nagyobb  mennyiséggel ajándékoz meg bennünket. Tavasszal megpróbálkoztam néhány zöldség meghonosításával is a tenyérnyi még parlagon heverő szabad földünkkel. Az eredmény siralmas. Egyetlen dolgot kivéve, a patiszonokat. Termett 3 db patiszonunk, és ebből egy, ami hatalmas. Na ebből készült a patiszonos kenyér, a rántott patiszon, és a patiszonos tócsni.


Fogalmam sincs, pontosan mennyi patiszont reszelhettem le, miután megpucoltam. Talán 30 dkg-i lehetett, és nem sóztam be. Közben melegítettem tejet, szórtam bele egy kis cukrot, és beletettem kb. fél csomag élesztőt, azután megszórtam egy kis liszttel. Közben beleszórtam egy nagyobb tálba a fél kiló lisztet és az 1 evőkanál sót és miután jónak tűnt az élesztő, rálöttyintettem a sós lisztes keverékre. Hozzáöntöttem a lereszelt patiszont és meglocsolgattam olajjal. Szépen ki kell dolgozni a tésztát, és ha nem elég lágy, pici tejet kell hozzá adni. Mindezek után jó langyos helyen keleszteni kell a tésztát, olyan 40-60 percig, de legalábbis addig, hogy szépen duplájára növekedjen. Amikor szépen megkelt, elfelezzük és csinálunk belőle két jópofa cipócskát. Közben már melegítjük a sütőnket 200-220C-ra. Ráhelyezzük a cipókat egy előre olajjal megkent tepsire, majd ha a sütő elérte a megfelelő hőmérsékletet, zsupsz be a helyére. Én nem sütöttem fél óránál többet, izgultam is rendesen, hogy nehogy nyers legyen. Nehéz picit eldönteni, mert a patiszon miatt kicsit vizes, lágy a tészta, és csak később dőlt el, hogy pont megfelelő ideig sütöttem. A gyerekek ha hiszitek, ha nem nutellával ették, bevallom nem árultam el nekik, hogy patiszonos, mert akkor rá sem néztek volna, így viszont két pofira tömték be. Nagyon büszke voltam, eszméletlen jól sikerült, és baromi finom lett, szemtelenül gyorsan elfogytak a kenyérkék.

2 megjegyzés:

  1. Nagyon finom. Nutellával is fogyasztható.

    VálaszTörlés
  2. Köszi drágám, csak most látom, hogy írtál. Nagyon örülök neki!

    VálaszTörlés