Most, hogy úgy tűnik, tényleg nyakunkon az ősz, gondoltam csinálni kellene az évszak idény gyümölcseiből is valami finomat. Kreativitásom gondolatban elvezetett egészen a szilváig, sőt még messzebb merészkedtem, a körte is eszembe jutott. Oda vagyunk a gyümölcs levesekért - máris egy kis csúsztatás, bocsánat -, mert a gyerekek torkán, gyümölcsféleséget nem igen lehet lenyomni. Leves esetleg jöhet, de egészen "meglepő módon", nem a férjem által oly nagyra becsült általam készített gyümölcslevesek, hanem a mama által hagyományos módon előállított, kissé "old school" levesek. A zöldségesek már bezártak, elmentünk hát szilvavadászatra az egyik áruházba, de nem volt szilva. Sem körte. Volt viszont nyári idénygyümölcs, sárgadinnye. Na gondoltam, rajtam nem lehet kifogni, árúhiány miatt a kedvemet szegni, akkor csinálok sárgadinnye levest.
Sárgadinnye leves:
miután nagy nehezen eddig eljutottunk, elérkezett a dilemma, hogy hideg tejszínesre készítsem, vagy meleg pudingosra. Most már olyan sokat fázok, ősz lett, a meleg pudingos mellett döntöttünk.
Felkockáztam egy egész sárgadinnye húsát, és egy részét jól összeturmixoltam és felengedtem vízzel és a többi gyümölccsel. Jól befűszereztem, tettem bele fahéjat, egy kis szegfűszeget, pici citromot, és csorgattam bele mézet, érzéssel. Nem sajnáltam ki belőle a fahéjat, és bevallom tettem bele aromát is, rumosat és vaníliásat is. Tudom, tudom, hogy nem egészséges, és blablabla, nem tehetek róla, szeretek "veszélyesen" élni. Jó, a vanília aroma helyett én is sokkal jobban örültem volna, ha igazi vaníliával csinálhattam volna, de elfelejtettem venni, és egy kis "jó" sütőrum is letaglózott volna, de az sem volt itthon, szóval maradt a jó öreg rumaroma. Míg összerottyantottam ezt a finom kis gyümölcsös, fűszeres levest, előkészítettem a vanília pudingot. Kb. fél csomag pudingot elkevertem - most jut eszembe, hogy tejszínt is tettem bele -, szóval tejszínnel, és lassanként felengedtem a már meleg levessel, és végül összeforraltam még egyszer az egészet.
Annyit törtem a fejem, hogyan tegyem izgalmasabbá ezt az amúgy sem unalmas levest, és csak is valamilyen kekszféleség villogott a fejemben. Ráadásul most, hogy ismét kísérletezni kezdtem a teljes kiőrlésű lisztekkel, a rozslisztes kekszek mellett döntöttem. A fejemben hirtelen bekövetkező rövidzárlat miatt megint elfelejtettem, hogy a végeredményt illetően nagyobb sikert hordoz magában ha többféle liszt vegyítünk. De nem, én csak rozsliszttel sütöttem. Hihetetlen volt, a gyerekek, ahogy kivettem a sütőből, megállás nélkül tömték magukba a még meleg, gőzölgő fahéjas kekszeket. Borisz előtte tömte magát degeszre a vacsorával. Könyörögnünk kellett, hogy hagyja abba az evést, hiszen attól féltünk, nem ússzuk meg hasfájás nélkül. Megúsztuk, szuper, és bevallom, baromira örültem látva őket, keksszel teli szájukkal,elégedetten.
Fahéjas keksz, rozslisztből készítve:
a fahéjjasságnak több oka van, először is nem sokminden más lapult a szekrényben, másrészről, gondolataimban baromira illett a leveshez, így hát bele vágtam. Jó választás volt, úgy passzolt leves és keksz egymáshoz, mint kagyló a héjához. Csodásan kihozta a leves a keksz fahéjas ízét, a keksz pedig az amúgy nem túl édes leves, karakteres sárgadinnye ízét.
Fahéjas keksz:
Szóval a keksz kiindulási alapjait egy nagy, duci és régi szakácskönyvemből vettem, ezért leírom a könyv által megadott hozzávalókat és mennyiségeket. Hangsúlyozom, sosem tartom magam a receptekhez, mert bár van konyhamérlegem, analfabézizmusom a technikai szerkentyűk használatát illetően minősíthetetlen.
 |
| a kekszek.................... |
Hozzávalók:
1 cs. sütőpor
25 dkg liszt - én teljes mértékben rozslisztet használtam -
12 dkg kristálycukor
1 ek. fahéj
Ezeket jól összekevergetjük, majd hozzá gyúrjuk az
5 dkg margarint
2 tojást
1 dl tejfölt
összedolgozzuk az egészet és újnyi vastagra nyújtuk, és tetszőleges formára vágjuk őket. Előmelegített sütőbe toljuk - kb. 200 C -, és a már kivajazott tepsit a kis kekszekkel betoljuk a sütőbe. Vigyázat, valamikori próbálkozásim rémséges kudarcai gyakran a nem megfelelő sütési idő miatt következtek be. Ehhez nem kell sok idő, kb. 10-12 perc.
 |
| a kekszes gyerekek |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése