2011. január 16., vasárnap

a gyönyörű nevű Molnárka

 Talán egy hete sincs, hogy Molnárkával először kalandba keveredtem. Nem állítom, hogy közös kalandunk, csúfos kudarbafullt, tény viszont, hogy az első találka nem sikertörténeteim számát növelte. Anyukám sem kímélt, szembesített a tészta túl sűrű voltával, önámításról a továbbiakban szó sem lehetett, be kellett látnom, nem sikerült tökéletesre. A recept szárított élesztőt javasolt, azt használtam, viszont azt is láttam, hogy valami nem stimmelt. Azóta telefonon konzultáltam Marcsival - Limara -, aki köztudottan ezen téma elismert szakértője, így hamar fény derült arra, hogy az élesztő körül véreztem el. Először is, nem kellett volna langyos tejbe tennem ezt a fajta élesztőt. Sem semmilyenbe. Ha jobban belegondolok, akkor ezzel én tisztában is voltam, kérlek ne kérdezzétek, akkor miért tettem, de mégis csak tettem, tejbe tettem, ráadául jó melegbe. Ezen hiányosságok miatt a tészta nem kelt meg, és bár nagyon hamar elfogyott, maximalizmusomra való törekvésem nem hagyott nyugton, neki veselkedtem tegnap mégegyszer egy újabb elkészítésébe. 
Ilyen kedves nevű süti hirtelen nem is jut eszembe. Amikor kelt tésztás édes sütik után kutattam, rábukkanva Molnárkára, fogalmam sem volt, mit rejt a neve. Remélem senki nem fog megkövezni, de engem leginkább egy jól sikerült buktára emlkeztet. Az eredeti receptől eltérve, én jól teletömtem töltelékkel. Az, hogy miért égtem oly nagyon a vágytól, hogy végre egy tisztességes kelt tésztás sütit produkáljak, több dolog is motiválta, persze a lényege mégis csak egy. Először is, szerettem volna végre én is olyan igazi anyukás sütivel előrukkolni a gyerekeknek. Egy szinte tökéletessel. Bár, ha belegondolok, az én Anyukám mindig csodás sütikkel kényeztetett bennünket el, de lévén ő sem tökéletes, egyszer volt,  - talán ha 1 alkalomra emlékszem - amikor az ő sütije is bodagra sikeredett. Még vendég gyerekek is érkeztek. Olyan lelkesedéssel ettük a "rosszul sikerült" sütit, hogy estére egy morzsa sem maradt belőle. Ezek szerint a gyerekeket egyáltalán nem izgatja a számunkra annyira vágyott tökéletes. Egyébként is olyan kiszámíthatatlanok. Másrészről meg akartam tanulni a tészta összeállítását. Érzeni azt, hogy én is képes vagyok egy tésztát úgy kidolgozni, mint mások, mint az Anyukám. 
A másodok felvonásos tegnapi Molnárka nagyon jól sikerült. Az más téma, hogy az én disznófülű gyerekeim az első szériás tökéletlen Molnárkát százszor nagyobb lelkesedéssel ették mint ezt, a szinte tökéletest. Ki érti ezt?
  • 230 g meleg víz
  • 1 tojás
  • 1 tk só
  • 500 g kenyérliszt BL-80
  • 8 g vanília pudingpor
  • 20 g tejpor
  • 10 g szárított élesztő
  • 100 g kristálycukor
  • 75 g olvasztott vaj
Az eredeti recept kenyérsütőgéppel állítja össze a tésztát. Nekem továbbra sincs, ezért marad a mechanikus kézi munka. Az eredeti recept szárított élesztőt javasol, én az első becsődölt vállalkozásom után hagyományos élesztőt használtam. Ehhez a mennyiséghez fél csomag hagyományos élesztő kell. Marcsi utasításait követve langyos, cukros tejbe bele raktam az élesztőt, ehhez a mennyiséghez kb. 2 ek. lisztet, elkevertem, és a tetejét még jól meghintettem liszttel. Amíg az élesztő dolgozott, és elérte csodálatos végleges állapotát, össze állítottam a többi hozzávalót. Vagyis a lisztet elkevertem a pudingporral és tejporral, cukorral, majd a sót is hozzáadtam, és végül jöhetett a tojás! Lelkes amatőr kezdők, pont mint én, kérlek vigyázzatok, nehogy elvétsétek a sorrenddet, mert végzetes lehet az eredmény. Fontos, hogy az olvasztott margarinnal való locsolgatást csak akkor kezdjétek meg, amikor az élesztős tej a tésztához került. Konyhai gépek birtoklásában kicsit gyenge vagyok, átnézve szegényes állományomat, találtam egy olyan gépet, ami habverésre és két dagasztószál segítségével dagasztásra is alkalmas. Mindenkit arra buzdítok, ne hagyja a szekrény mélyén porosodni, inkább használja, mert lényegesen megkönnyíti a tészta kidolgozását, végre nekem is sikerült!!! 
 Na, amikor idáig eljutottunk, hagyjuk a tésztát pihenni, és reméljük, hogy mire visszatérünk hozzá, a duplájára növekedett dédelgetett tésztánk. Ezután kiborítjuk a tésztát a nyújtódeszkánkra, és 10 db gombócot formázunk belőle, majd letakarva újabb 10 percig pihentetjük őket. A 10 perc eltelte után megtöltöttem minden kis gombócot finom töltelékkel úgy, hogy az ovális alakúra nyújtott tészta keskenyebb részétől kezdve fel tekertem őket, majd a tekercs két végét összecsippentettem és aláhajtottam a tekercsnek bízva abban, hogy sikeres óvintézkedést tettem a töltelék kifolyása ellen. Majd egyenként sütőpapíros tepsire helyeztem őket, és következett újabb 45 perc, amig a bucik tovább keltek. 
 Azután előmelegítettem a sütőt 180C-ra és gyorsan megkentem a bucik tetejét 1 felvert tojással. Amikor a sütő is elérte a megfelelő hőfokot, és a tojásozás is megvolt, betoltam a tepsit a bucikkal a sütőbe, had süljenek.
 

A recept javaslata, hogy gőzös sütőben süssük a sütiket kb. 20 percig, amit én be is tartottam, de többé nem teszem. Amikor ugyanis kivettem a gyönyörű barnára sült bucikat az aljukat ellenőrizve vettem észre, hogy nem sültek meg rendesen. 
 

 

Persze mi mást csináltam volna, mint Marcsi legnagyobb örömére este 1/4 10-kor felcsörgettem, mentsen meg, és mondja meg, mitévő legyek. Javasolta, hogy miután már csak alsósütésre téve szárítottam a bucikat, vegyem ki végre őket, és ha lehet, máskor ne erőltessem a gőzös sütőben való sütést. Én megfogadom, ígérem! Hát, ezeket a kalandokat leszámítva azt hiszem igazán elégedett lehetek! Ja, de hogy a töltelékről még nem is meséltem. Az történt, hogy Karácsonyra készítettünk szaloncukrot. Diósat meg kókuszosat is. Nagyon finomak lettek, de a kókuszos elképesztően megkeményedett. Képtelen vagyok kidobni olyan ételeket, amikben látok még fantáziát. Szóval a megmaradt cukrokat pici tejjel újra felfőztem, és mivel kicsit hígnak találtam, ezért egy csomag vaníliás pudingport nagyon kevés tejjel jó sűrűre főztem, és elkevertem a masszákkal. Hú, nagyon nagyon finomak lettek. Nem is olyan nagy baj, ha nem tökéletes az ember, mert az elhibázott dolgokból, állati finom dolgok születhetnek!

3 megjegyzés:

  1. Nem csak a neve gyönyörű! Nagyon szép lett! :) Nem ismerted a molnárkát? Szegeden lehetett kapni, kissé édeskés vajas tésztájú péksüti volt. Régen sokat sütöttem én is, köszi hogy eszembe juttattad:))
    Hívhatsz bármikor, örülök ha tudok segíteni!

    VálaszTörlés
  2. Szia Marcsi, hogy ityeg a fityeg? Na jó, félre téve a rossz poénjaimat, köszönöm a dicséretet.- Tudod, mindig nagy elismerés a Tőled jövő kedvesség. És hát igen, attól tartok, lesz még máskor is alkalom, amikor telefonos segítségedet kell kérjem. Igyekszem majd a sütéseimet korábbi időpontra időzíteni. puszillak évi

    VálaszTörlés
  3. Hú, de milyen finom dolgok!
    Isteni finomra sikerült, és igazán gyönyörűek lettek!
    Köszönöm, hogy ismét kivehettem a részem belőle...
    Azt hiszem Marcsit én is megkörnyékezem egy-két tanácsért a blogjában, mert szívesen megsütném, de nálunk a tejpor kizárva, s ebben tetemes mennyiség van.
    Még egyszer köszönöm az ötletet és a kóstolót is.

    VálaszTörlés