diós-mézes sült alma

Lusta disznó vagyok! Már megint napolom az ünnepek kapcsán elkészített sütik leírását. Már megint a könnyebbik utat választom. Jöjjön, egy ráadásul ronda, viszont nagyon finom édesség. Ja, és gyors. Semmi macera, pikkpakk és már kész is. Sajnálom, hogy nincs szaglásom, mert isteni illattal bírhat. Szóval, a képen láthatjátok, hogy bűn ronda.

 Miközben azt is tudom, hogy nem én találtam fel a spanyol viaszt. Mézes, sült alma......hmmmm csak úgy Stahljucósan, elképesztően finommmmmmmm. - és mindeközben, miközben erről körmölök, kiszól a Borisz: 

- Anyaaaaaaa, szenki nem jön be?

- Nem bizony, nagyon jól tudod! - felelem

- Lésziiiiiiiiiiiiiiiiiii! - szól ki könyörgőn a szobából - Hát, lehet ennek ellenállni? Pill. gyorsan beszaladok hozzájuk és össze-vissza nyalogatom őket, mint cica mama a kölykeit! -

Na, itt is volnék, nyalogatás letudva. Na de, hogy szavamat ne feledjem, vissza a sült almikákhoz! 4 db almát megpucolunk, magházat kivágjuk és bele helyezzük egy kimargarinozott tűzálló tálba. Mézzel jól meglocsolgatjuk, porcukros dióval jól megszórjuk, majd banánkarikákkal körbe rakjuk. - elhagyható, de nekem volt két erősen barnulásnak induló banánom itthon, gondoltam, a dolgon nem ronthat. A legvégén vaj - v. margarin - darabokat dobunk a gyümölcsök tetejére, és zsupsz, már mehet is be a sütőbe. Mivel én most cserépedénybe tettem, nem mertem előmelegített sütőbe tenni, így kicsit hosszadalmasabb volt, de a végeredmény ízre tökéletes! 

Elismerem, látványra rémes. Persze tisztában vagyok azzal, hogy vannak más, nálamnál ügyesebb gasztrotehetségek, akik még ebből a csúfságból is eladható gyönyörűséget varázsolnak. Én most abban bízhatok csak, hogy bíztok a szavahihetőségemben, és égtek a kalandvágytól. Rajta hát, ugrás neki, mennyei mámor....."Ez a Matu nem kamu!" - Boriszt idézve!