Ígérem...

igen, ígérem, hogy lassan megpróbálok vissza térni a rendes kerékvágásba, és írni arról is, amiért ez a blog van. De először engedjétek meg, hogy lassan kicsit aktualitását vesztve ugyan, de mindannyiótokhoz eljuttassam szívem legmélyéről jövő jó kívánságaimat. Nem hinném, hogy tudnék frappánsabbat, de leginkább szebbet és többet kívánni, mint ami már a világban elhangzott és amit szeretett emberek hozzátok már eljuttattak. Mindenkinek vannak dédelgetett vágyai, mindenkinek máshová helyeződnek a fontosság hangsúlyai. Nehéz olyat kívánni, ami mindenkinek egyformán jól szól. Vannak örök, örökkön-örökké elhangzó jókívánságok, melyek sokaknak bár közhelyesnek tűnhetnek, mégis lássuk csak be, tartalmuk mély és legigazabb. Kívánhatnék e többet, mint egészséget Nektek és családtagjaitoknak, kívánhatnék e többet, mint igaz és mély szeretetet, és kívánhatnék e valamennyiőtöknek többet, mint elegendő pénzt a jól-létetekhez. Kívánhatnék igen, de mindenki magában hordozza legmélyebb álmát. Kívánhatnék e többet hát, mint váljanak valóra álmaitok. Álmodni és vágyakozni ne legyetek restek, és legyetek bátrak mindig és minden helyzetben, mert ki kicsit álmodik, kicsivel kell, hogy beérje.

Nem tudom, kinek milyen érzései támadnak az év utolsó napjaihoz közeledve. Összegez? Tudatosan végig gondolja, milyen események történtek vele az elmúlóban lévő évben? Felidézi, elmélázik az eseményeken? Értékel? Minősít? Az első ilyen jellegű élményem az alapítványnál volt, ahová mostanság dolgozni járok. Utó karácsonyi ünnepségen voltam újdonsült kollégáim között. Valamelyik közülük kezdeményezte, mondja el mindenki, neki mit jelentett az elmúlt évben az alapítvány munkatársának lenni. Jó érzéseket kerültek felszínre, elképesztően motiváló és közösségformáló hatása volt. És bár én a saját életemre vonatkoztatva nem összegeznék évet, talán mert csacska memóriám miatt erre nem is lennék képes, annyit azért  had mondjak, sikeres évet könyvelhetünk el. Elégedett vagyok és hálás. Persze, persze nem volt minden fenékig tejföl, de én a kicsi dolgokért is hálás vagyok, a nagyoknak meg végképp örvendek. Az év ismét többszörösen is bizonyította, hogy csodák már pedig léteznek. És azt, is, hogy bátraké a szerencse. Szerencsés vagyok, mert továbbra sem veszem természetesnek azt, ami annak tűnhet, hálával fogadom és igyekszem megbecsülni őket. Hálát mondok a családomért, a férjemért és a csodáért, hogy gyerekeink minket választottak szülőknek. Hálás vagyok, hogy nem csupán feleség és anya vagyok, hanem valakinek a gyermeke is lehetek. Szeretettel gondolok a barátaimra, akikre mindig és minden körülmények között számíthatok. Mindegyikre másképp és mindegyikre a maga idejében. Nem tudom, létezik e a szeretetnek fokmérője és ha igen mi lehet?! Mert bizony néha cudarul csúfos kudarcot vallhatnék, ha a szeretetnek kézzel fogható mutatói jeleznék számomra, mennyien szeretnek. 

Útravalóul a bekövetkezett 2012-es évre azt kívánom Nektek, sosem legyetek gyávák vagy túl ráérősek, hogy élvezzétek ki a kapott szeretet és az életet. Mondjátok ki, ami fontos nektek és öleljétek azokat, akiket ölelni szeretnétek. Engem a karácsony megindított. És azóta is folytatom. Boldogsággal tölt el, hogy vannak akiket szerethetek, és minden mi jó, már csak pozitív plusz az életemben. 

lehet, hogy Terka barátnőmnek kellene gasztroblogot írnia? ezt ugyanis Ő követte el....

Szilveszter éjjelén eljöttek hozzánk Makóról a barátaink. Éjfél után, beszélgettünk és elmeséltük, kinek milyen volt az éve. És azután beszéltünk arról is, mire vágyakozik ebben az évben. Nem akarom elhinni, hogy ez az év, az ország jelenlegi helyzete miatt a túlélés éve lenne. Nem akarok csupán csak a túlélésre blazírozni. Én ismét merek nagyot álmodni, és erre biztatlak Titeket is!

BOLDOG ÚJ ÉVET!