megint hétfő...

"Közkívánatra" megint hétfő...... Köszönöm Nektek, akik hiányoltok, ha a soron következő bejegyzéssel nem jelentkezek! Ma bizony elsummantottam volna az írást..... Ha viszont szeretettel hiányolják az embert, nincs az a rossz közérzet, ami eltántoríthatna, hogy itt legyek. Éppenséggel nagyon is van miről mesélnem. A múlt hét új érzelmeket hozott. Fáradtságot, ja, és talán egyszer sem írtam még a blogban arról, hogy én is tudok lenni beteg. Rémesen rossz a közérzetem. Semmi konkrét, sem orrfolyás, sem köhögés. Tompa fejfájás és az a rémesen rossz, ködös közérzet, némi kis torokkaparással fűszerezve. Borisztól kaptam el, mert minő meglepő, Murphy nálunk a hétvégén megint látogatást tett. Megint kikaptam "az egyedül kell megküzdeni a beteg gyerekkel" áldásos jelenséget. Természetesen alkotásokban és pihenésben gazdag hétvégét tudhatok magam mögött. Az külön rossz, hogy nem érzem magam mellett Anyukám állandó közelségét. Végül egész jól megoldottam, Borisz rémes volt, a világ legrosszabb betege, kizárólag a sorban utánam következve. Azt nem tudom, Ti, kedves olvasóim, hogyan töltitek ki a napjaitokat. Zsúfolt és kapkodós, és állandóan valami megvalósításán agyalva, napotok minden egyes percét megpróbálni értelmesen kitölteni? Vagy higgadtan, bele simulva a történésekben, minimálisabb kitöltöttséggel is megelégedve. Én nyughatatlan fajta vagyok, mindig hajt valami. És rémesen bosszant, hogy nem tudok kimagaslóan jó dolgokat felmutatni. Mi tagadás, mindennapjaim része a folyamatos töprengés, mit és hogyan kellene jobban csinálnom? Kutatom a titkokat, valaki vagy valami mitől lesz sikeres. A szakdolgozatom a "Sikeres női életutak" címet viselte. Tudom nagyon jól, a siker relatív. Mindenkinek mást jelent. Nincs okom panaszra. Nagyon is nincs. De a maximalisták sosem lehetnek igazán elégedettek. Ez az állandó viszonyítás.......Női betegség ez! Mindig méricskéljük magunkat másokhoz. Várom azok jelentkezését, akik képesek önmaguk másokkal való összehasonlítása nélkül élni. Nem kell messzire mennünk. Vegyük csak a hiúságot. Vajon ő jobb nő mint Te? Szerencsére a legtöbb dolgon tudunk változtatni. Na ez a nem akármi! Fejlődés! Meg lehet tanulni angolul. - Bizony, talán egyszer még nekem is sikerülhet -. Lehet frizurát váltani! Le lehet fogyni, és el lehet kezdeni sportolni. És igen, bizony a sok sok süti mellé el lehet kezdeni egészséges finom falatokat is fogyasztani. Juhéééééééééé, kezdek megrögzött salátakutatóvá válni. Éhezek a harsogó zöldségekre, és arra, hogy én, aki világ életemben rémséges salátákat készítettem, és még rémségesebb teát főztem, végre valahára emberek számára is fogyasztható, élvezhető, nem szalmaízű salátákat készítsek. És ha már a változásnál vagy fejlődésnél tartunk, megsúgom Nektek, mi történt a hétvégén! Először is képzeljétek el, mostanában elkezdtem létjogosultságát érezni a magas sarkok viselésének! Azt hiszem kellett ehhez, hogy kilépjek a valamikori otthoni közegemből, és még valami, már nem csak anya vagyok. Az elvileg hitt "otthonka-melegítő viselet" már nem természetese, van már helye számomra is az elegánsabb viseletnek. Judit szülinapi ajándéka, - stylist tanácsadás - a hétvégén megvalósult. Tudom, hogy a nők legnagyobb része nem teheti meg, hogy ennyi sok pénzt ilyesmire kiadjon. Vagy ha megteheti, talán nincs rá igénye. De bátran biztatlak benneteket, ha barátnőtök szülinapjára ajándékon töprengtek, ne hezitáljatok. Nincs szebb ajándék, mint ha valami olyasmivel lepitek meg, ami kifejezetten az ünnepelt kényeztetéséről szól úgy, hogy magabiztosabbá és kiegyensúlyozottabbá válik tőle. Ki ne örülne valami olyasminek, ami segíti az eligazodást önnön személyisége sűrű és időnként átláthatatlan útvesztőjében? Ki ne örülne személyre szabott praktikus tanácsoknak, amelyek megfogadása által még szebbé lehet. Judit ragyogott. És én is az örömtől, mert ez a történet bizony csak is róla szólt. Legyünk őszinték, kire ne férne rá egy a  jól irányzott segítség, hogy tudatosan hangsúlyozzuk erősségeinket és palástoljuk gyengeségeinket. Gyerekek, most hogy naponta sok és sokféle ember között megfordulok, elképesztően bizar jelenségekkel találkozom! És ez bizony, közel sem pénzkérdés! Lehetünk tudatosak, és nagybetűs NŐK! Én mindenképpen erre biztatlak benneteket! 

És, hogy a szépség mellett hozzak is valamit az egészség jegyében, jöjjön a brokkolis kutymász - a recept Majától - ő karfiollal készítette:

• karfiol v. brokkoli
• tejföl
• majonéz
• sajt reszelve
• só, bors

A zöldséget puhára főzzük sós vízben, majd kihűtjük. Közben tejfölt a majonézzel, borssal és bármilyen reszelt sajttal elkeverjük, majd összeforgatjuk a zöldséggel. Ronda, de finom, és mint tudjuk, a külső bár lényeges, de nem minden! A képen a nem hús és nem sült krumpli "miszter brokkoli kutymász személyesen"!

Jó étvágyat és szép hetet Nektek!

túrós tojáskrém és mazsolás répasaláta jehhhh....

Gyorsan, bár nem nagy cucc. Rákattantam a zöldségekre saláta formában valamilyen kencével. Természetesen az eddigi kattanás nem múlt el, a sütik továbbra is örök szerelem. De most valahogy rá éheztem a zöldségekre. Persze szuper körítés ihlette. A múltkori látogatás gimnazista barátaim körébe. Újdonsült Anyuka barátnőnk még így is messze túl szárnyalt bennünket. Ugye, Györgyike? Mi, akik látogatóba mentünk, hátra dőltünk, és örömmel vettük a finomságokkal teli traktát szinte egy hete sem szült barátnőnktől. Vörös borral. De azért nem vagyunk mi rossz barátok! És tessék! Még ezzel a fránya zöldség zabálással is megfertőzödtem! Na!

Jöjjön a kence, csak is Nádja kedvéért, aki az ovis terményhete alatt evett az oviban túrós tojáskrémet. Össze ütöttem ma én is, és mondhatom, nekünk nagyon tetszett!

Hozzávalók:

• 25 dkg túró
• 4 főtt tojás
• 1-2 ek. mustár
• 1-2 ek. tejföl
• 1-2 ek. majonéz
• kb. 10 dkg vaj
• icipici balzsam ecet, de mehet helyette citrom leve, vagy semmi
• só, ízlés szerint fűszerek

Túrót a vajjal elkeverjük, miközben a tojások megfőnek. Tojást megpucoljuk, felkockázzuk, és hozzáadjuk a túróhoz, majd mehet a majonéz, tejföl és mustár és többi a hozzávaló. Jól el keverjük. Én adtam neki egy kicsit botmixerrel is. Egyébként meg Be Creative! Tegyen mindenki hozzá szája ízének megfelelően. Én szívesen tettem volna hozzá hagymát is, de a gyerekek miatt elhagytam. Finnyamatyik.

A kenyér tetején egy olyan salátát láthattok, amit ennek a blognak hála szereztem barátomtól tanultam és már el is készítettem. Izgalmas ízkavalkád. Köszi Maja Neked! Ezt is és mindent!

Répasaláta: - pontosan kikopizva az ő olvasatát -: lereszeljük a répát, majd össze keverjük picit olívaolajjal és citrom lével, meg szórjuk mazsolával és reszelt sajttal. Szerintem fini lett! Ja, és mivel nekem só nélkül nem létezik élet, én azért megpörgettem sóval, és igennnnn, finom lett!

Remélem lassan én is megfertőzlek benneteket, mert bizony én olyan boldog vagyok az új saláta és kence szerelemmel!!!

Birsalmás pite

Ősszel valamikor, amikor otthon jártunk, beugrottunk volt szomszédasszonyunkhoz látogatóba. És milyen jól tettük. Vadul dúlt a birsalma szezonja. Igen, bizony a nem túl népszerű, sokakat megosztó birsalmáé. Én azóta vagyok komoly szerelemben a birsalmával, amióta Anyukám gyerekkorunkban nem birsalmasajtot, hanem lekvárt főzött belőle, jó sok dióval. Emlékeimben még mindig hűen őrzöm az ízét. Idén ősszel megpróbáltam reprodukálni azt a sosem elfeledhető ízt, de mit tagadjam, poros nyomába sem érhetett, a gyerekkori csodás íznek. Az emberek fantáziája nem terjed messzire, ha birsalmáról van szó. Nem mondanám, hogy nekem igen. És őszintén szólva süteményben sem gondolkodtam egészen addig, míg Magdiéknál meg nem kóstoltam ezt az isteni süteményt. Bátran állíthatom, hogy talán még harmonikusabb mint az almával készült pite. A bonyolultsága csupán abban rejlik, hogy nem túl hálás feladat birsalmát pucolni, 8 darabot különösen nem. Ilyenkor forduljunk bizalommal férj társunkhoz, akik bizonyára minden kiejtve kezükből sietnek segítségünkre, halván eme ígéretesen finom süteményről. Amíg férj megpucolja számunkra az almákat, addig mi kényelmesen elkészíthetjük a sütemény tésztáját:

hozzávalók:

• 60 dkg liszt
• 15 dkg zsír
• 15 dkg cukor
• 3 tojás sárgája
• 1 cs. sütőpor
• 1 cs. vaníliás cukor
• 1 kis doboz tejföl

Ezen hozzávalókból tésztát gyúrunk, majd amíg elkészül a töltelék, pihenni küldjük a hűtőbe.

Töltelék:

• 8 db birsalma megpucolva, felkockázva. - ha több, az sem baj -
• 4 dl almalé - természetesen nekem nem volt itthon, ezért vízzel és fűszerekkel - fahéj, cukor, szegfűszeg, és citrom - tettem fel főni a gyümölcsöket

Amikor megpuhulni látszik a gyümölcs, 1 cs. vanília pudinggal sűrítjük be. Nem kell megijedni, ha túl soknak tűnik a lé, szabaduljunk meg a feleslegtől és használjuk fel valami más dolog elkészítéséhez - pl. gyümölcsleves - Ahhoz ugyanis túlságosan értékes, hogy kiöntsük a lefolyóba. Természetesen ki kell hűteni a pépet, ha nem is teljesen hidegre, de legalább is langyosra. Közben kizsírozzuk, lisztezzük a tepsinket és bele tesszük a tészta picit több mint feléből nyújtott tésztánkat. Megszórjuk zsemlemorzsával, majd eloszlatjuk rajta a gyümölcsünket. Majd ugyanígy járunk el a tészta kisebbik felével, vagyis kinyújtjuk és beborítjuk vele a gyümölcsöt. Megkenjük tojással, de előtte jól megszurkáljuk és mehet a sütőbe. Kb. 200C-ra előmelegített sütőben sütjük készre. Pazar. Azt nem tudjátok elképzelni, hogy mennyire harmonikus ízvilággal bír ez a sütemény. Idegenkedést itt az ideje félre tenni. és ha lapul még néhány gyümölcs a szekrényetek tetején, vagy pincék mélyén, ne várjátok meg, hogy megromoljon, jobb dolga lesz a hasatokban...... 

Ja, és el ne feledjem, örök hála Magdiéknak, - nem csak a receptért -, hanem a Makón töltött éveink alatt ajándékként kapott jó szomszédi kapcsolatért is. Csók Magdi......:-)

megint hétfő...

most csak gyorsan. Címszavakban. Este hányás volt. Ma egyedül nyomtam a gyerekekkel. Murphy törvénye. Hasfájás, láz. Piros lavór. Egész mást terveztem mára. Hát ez bizony nem jött össze. Laza kis lusta vasárnapot akartam, némi agyalós-alkotós tevékenységgel. "Ember tervez, Isten végez" - hogy nagymamámat idézzem. Így is jó. Nem annyira, de jó, mert ilyenkor annak örülök, hogy nem volt több mint 3 hányás, és reménykedem, hogy mindez holnapra már a múlté. Persze még várható Borisznál a következő felvonás...... No comment. Amúgy meg. Jöttem haza egyik este, át a Dunán. Budapest fényárban úszott. Meseszép. - gondoltam magamban. Alig láttam még valamit a világból!- fűztem tovább a gondolataimat. - Mennyi szépség vár még rám! - reméltem! - És milyen csodás barátaim vannak!- hálálkodtam magamban, ahogyan a 7-es busz a hídon zötykölődtünk át, és én ámultan csodálhattam ennek a gyönyörű városnak pazar látványát. Délután, ahogyan egy asztalt ültünk körül gimnazista barátaimmal, felnőttes volt. Mert felnőttekké váltunk, mégis kamaszos. Pont olyan hangulat áramlott szét - talán csak a testemben -, de lehet hogy az egész szobában, és talán a többiek lelkében is, mint gimnazista együttléteink alatt. Otthonos érzés volt. Ez ám az örök fiatalság. Minőségi kapcsolat. Aztán jutott még nekem a hétvégén baráti gesztusból. Ki is mondtam: - 300 km-es törődés.De jó! Ez is a barátság fokmérője. Távol lettem, de a barátom szól nekem, ha nekem való lehetőségről tud! Had boldoguljak a nagyvárosban, ha már elmentem...... :-) 

Egyébként sok minden foglalkoztat. Nyughatatlan a természetem. Most megint elkezdtem angolt tanulni. Jót tett a kihagyás, valahogy higgadtabban állok az egészhez és nincs akkora zűrzavar bennem, mint előtte. Tele vagyok tervekkel. Aztán mégis csak lehuppanok. Mert csak azt nem tudom még minek, és hogyan kezdjek neki.......

Szorítsatok, hogy nyugodt éjszakánk legyen, és szorítsatok, hogy ne legyenek betegek a gyerekek!!!!

kávés dió torta

Ötödéves egyetemista koromban, egyik barátnőmmel azt vettük a fejünkbe, hogy vidéki lányokként, majd a nagy fővárosban "karriert" csinálunk. Nem csináltam karriert. De arra mindenképpen jó volt, hogy nem féltem többé a nagyvárostól, lett egyfajta fővárosbiztonságom. Nem rémültem halálra, ha városon belül mozogni kellett. És arra is jó volt, hogy bekerültem egy teljes évre, a gimnáziumi közösségen kívül életem egyik legemberibb és legszerethetőbb közösségébe. És minő "véletlen" az élet úgy hozta, hogy tizenvalahány év távollét után, az egyik akkori kolléganőm és barátom lakik ma a szomszédunkban. Ajándék. Mi másnak nevezhetném? Könnyed és kellemes személyiség. Igazi barát, akire mindig lehet számítani. Most lett 40 éves. Azt mondják, a 40. év meghatározó a nők életében. állítólag onnan kezdve vállunk kortudatossá. Na, nem én. Mert én már 34. éves korom óta tudatában vagyok az idő múlásának. :-( El tudom képzelni, másoknál is a sokkot, ahogyan egyik pillanatról a másikra észre veszi, hogy öregszik. Azt hiszem nem kell ehhez egyetlen nőnek sem hiúnak lenni. Engem sokkolt, nem tagadom. Nem a fizikumomon észleltem, a tükör árulkodott kegyetlen módon. De ez most nem rólam szól. Egyébként azt is mondják, az ember 40. szülinapja után, már érzi, hogy csontjai vannak, hogy olykor itt-ott fáj, hogy romlik a szeme, jelezvén, ott van az élete derekán. Ezért olyan ajándékot adtunk, ami ilyenkor egy nőnek jár. Hogy ebben a legszebbik korban még inkább nőnek érezhesse magát. Stylist és sminktanácsadás, masszázs....... Csupa kényeztető program, olyan tudás, amitől a mindennap hétköznapi nője, magabiztos nővé válik. Torta is dukált. Nem sokat töprengtem, biztos támpontjaim voltak.(önző dög lévén, olyasmit akartam, amit az én gyerekeim is megesznek)  Az ötletet a NoSalty - ról vettem, de picit változtattam rajta. Ott Eszterházy torta http://www.nosalty.hu/recept/eszterhazy-torta néven futott. Szóval az eredeti receptet az előbb említett linken tekinthetitek meg. De leírom az én verzióm is.

it was delicious!!!

Hozzávalók a tésztához:

• 6 tojás sárgája
• 6 ek porcukor
• 1 kk őrölt kávé
• 1 kk kakaó
• 6 tojás fehérje
• 20 dkg darált dió

A tojássárgákat a porcukorral jó alaposan kikeverjük, majd hozzá adjuk a kávét és a kakaót. Utána felverjük a tojások fehérjét is, és átkanalazzuk a tojássárgás masszához, majd a darált dió hozzáadásával is, finoman össze forgatjuk. Ha elkészültünk, a 170 C-ra előmelegített sütőbe tesszük, miután a kivajazott, kilisztezett tepsibe a masszát beleöntöttük.

Krém hozzávalói:

• 2 dl tej
• 1 dl fekete kávé 
• 3 ek. liszt
• 15 dkg porcukor
• 2 cs vaníliás cukor
• 3 tojás sárgája

A krém készítését én a következőképpen követtem el. Elkevertem a lisztet a megadott cukor mennyiséggel, majd elkevertem a tojások sárgájával is, végül csomómentesre kevertem a kávéval és tejjel. Ja, és óvatosan, nem túl erős lángon, sűrűre főztem. Nagyon résen kell lenni, mert az ilyen típusú krémek nagyon becsomósodnak, ami aztán szerencsés estben kisimul. Mondom szerencsés esetben. Mert nekem bizony nem volt szerencsém. Mindegy, nem izgattam magam. A tojások fehérjét is felvertem, és még a meleg, de nem forró krémhez kevertem. Lágy, krémes, isteni krém lesz belőle. - NoSaltyn a krém másképpen készül -

Persze, nálam olyan, hogy tökéletes nem létezik. A tészta úgy tűnt, tökéletesre sült. Amíg a sütőben volt. Aztán amikor kijött a sütőből, felére ment össze. Még így is oké volt. Csak semmi pánik. Amikor áttettem a tepsiből a tálcára, vettem csak észre, hogy a torta alja bizony kissé megpörkölődött. Semmi pánik, nem volt vészes. Na, aztán amikor elvágtam a tortát keresztben, úgy tűnt, mintha kissé sületlen lenne. - Nem baj Drágám! - mondta a férjem, aki apa is egyben. - Úgy is krém lesz benne, senki nem veszi majd észre. És így is lett. Szóval a csomós krémet, az alul picit pörkös, belül kissé nyersre hajazó tortalapra rákentem. Kívül is, mint ahogyan egy tortát kell. Na de itt még közel sem volt vége. Kitaláltam, hogy ízre sem lenne kutya, és takarna is egyben, ráadásul azonnal két legyet egy csapásra ütne, ha tejszínnel betakargatnám az egészet. ERRE A TEJSZÍN NEM VERŐDÖTT FEL!!!! Én már elmenős ruhában, össze csapva nyakig tejszínnel próbáltam újabb és újabb trükkökhöz folyamodva felhasználó baráttá tenni a tortát. A tejszínbe pici cukrot kevertem, és csak vertem és vertem, habfixáló és újra pár percre mélyhűtőbe be. Majd neki futás újra és csak vertem és vertem. Na, így jutottunk el odáig, hogy már nem folyt, de a tökéletes állagtól messze volt, de én már nagy ívben tojtam az egészre. A végén még bele zuttyantottam úgy 15 dkg darált diót. Ezt a masszát nyomtam a torta tetejére. És tudjátok mit? Ízre életem egyik legfinomabb tortája született. Isten éltessen Judit! Örökkön örökké tartson meg nekünk Téged a jó Isten, pont mint a mesékben.!!!!

íme a boldog ünnepelt a torták társaságában

kata szelet

A karácsonyi adósságaim egyike. Amikor kislány voltam, volt egy barátnőm a szomszédban. Egy évvel volt fiatalabb mint én. Gyakorlatilag együtt nőttünk fel. Hihetetlenül kellemes személyiség volt. Bezzeg én. Picit uralkodó, nagy szájú, és ki tudja milyen más negatív jelzőt lehetett volna még rám akasztani. Ő kerülte a konfliktusokat, nem volt domináns. Nagyon szerettem. Mert igazi jó barát volt. Életem egyik meghatározó személye. Tudjátok, a talán mindenki életében Anyáink által életre hívott, "bezzeg gizike". Nem volt érdekes, hogy Anyukám példálózik vele. Az sem, hogy úgy tűnt, sokkal inkább vágyik egy olyan gyerekre mint Ő. Mert igazi nagybetűs barát volt. Az, akivel titkokat lehetett elsutyorogni és ő megtartotta, az, aki oda adta az utolsó petákját, az, akire mindig és minden körülmények között lehetett számítani. Az, akivel lehetett együtt tanulni és az, akivel jó volt együtt szórakozni. Az, akivel volt közös jel, amivel azonnal ki tudtuk egymást a szobából robbantani, mert tudtuk, ő hív. Az, akivel éjszakába nyúlóan unos-unásig, igazából a sosem megunhatóságig lehetett beszélgetni. Fiúkról, könyvekről, átmulatott éjszakákról. Együtt voltunk kislányok. Együtt kezdtünk kamaszodni. Együtt minden félelmünket és örömünket meg lehetett beszélni. Együtt kezdtünk nagylányokká válni. Együtt....... Igen, egy ideig mindent együtt. Aztán másképp alakult. Ki tudja miért. Már nem ismerem őt. De mindig mély hálával és szeretettel gondolok rá. És ez így is marad mindörökké.

Volt egy sütemény, amit az én Anyukám sosem sütött. Náluk viszont gyakran került terítékre. Hú, pedig hogy szerettem. Karácsonykor valahogy becsapódott az emlékezetembe. Kata szelet. Nézegettem interneten, erre-arra, de valamiért egyiket sem éreztem igazinak. Aztán ráleltem a kelenvölgyi kiskönyvtárban a Príma Konyha decemberi számában. Hogy én hogy örültem! Előfordul, hogy űzzük, keressük az ízt, az illatot, valamit, ami élénken él az emlékezetünkben. Aztán amikor megleljük, csalódunk, mert ez már nem az az illat, nem az az íz. De én pontosan azt kaptam, mint kislánykoromban, amikor a szomszédban a spájz hűvösében a tepsiből egyenesen a szánkba tömve éreztem. Ropogós tojáshabból kibontakozó puha csokis-diós krémes ízt. Gondolatban ott voltunk együtt megint a gyerekkori barátommal. Titkokat suttogva. 80 évesen is örök barátságban......

Hozzávalók a tésztához:

• 50 dkg liszt
• 15 dkg margarin
• 1 cs. szalakáli v. sütőpor
• 3 ek. méz
• 3 tojás sárgája
• tej

A lisztet a margarinnal elmorzsoljuk, és  hozzá keverjük a sütőport is, majd jöhet a méz és a tojások sárgája, majd annyi tej, amivel együtt jól formázható tésztát kapunk. A tésztát 3 részre osztjuk és egyenként egy tepsi hátulján - 24X30-as - kinyújtás után lapokat sütünk. 

Hozzávalók a töltelékhez:

• 0.5 dl rum
• 1 ek. baracklekvár
• fél pohár langyos tej
• 10 dkg vaj
• 15 dkg porcukor
• 10 dkg darált dió
• 2 kk. kakópor

A 3 lap közül egyet össze törünk és lelocsoljuk a langyos tejjel. Ezután jön a rum és lekvár. Másik tálban elkeverjük a cukrot a vajjal, majd dió és kakaóval. Majd a kétféle masszából egyfélét vegyítünk. Amikor ezzel is megvagyunk a két lap közé ezt a tölteléket kenjük. 

Miután ezzel is megvagyunk, a 3 tojás fehérjéből 30 dkg cukor apránkénti hozzáadásával gőz fölött kemény habot verünk. Ezt a habot kenjük a tészta tetejére, majd villával díszesre karcoljuk. Én nem tettem rá csokoládét. Aki akarja csokidarával is megszórhatja, vagy csoki mázzal meglocsolhatja és cirmosra mintázhatja. Egy napos állás után lesz igazi a tészta. Én nem tettem hűtőbe. De nem tagadom, picit aggódtam a tojáshab miatt. Nem lett baja. Nagyon finom süti. És még jól is néz ki!

vendégposzt: tavaszi tekercs

1926.11.21, Egyiptom.Théba városa

Lord Carnavaron az utolsó kapavágást végezte:-Ezt még befejezem, aztán mára elég.-üvöltötte a homokot és cigicsikket vadul keverő forgószél süvítésén keresztül Carternek.-Ez ma nem lesz meg.

A kapa azonban szikrázva követ talált.

-Meglesz az!-gurgulázta Carter. És valóban a piramis lábától 38 méterre Carnavaron egy kínai írásjelekkel díszített kőtáblát talált. A leletet ezután két hétig készítették elő a feltárásra, takarították, tisztítgatták egész álló nap. Végül eljött a nagy nap, és trombitaszó kíséretében felnyitották. Kis 50x50 cm-es üreg volt, benne egy sárguló szamárbőr pergamen. Carnavaron nem titkolt csalódottsággal pillantott Carterre; nem erre számított.

Ete 20 óra 20 perckor találkoztak Carter lepusztult kairói albérletében, kopott bútorok, és vizelettel keveredett dohányfüst szaga jellemezték legjobban a nyomorúságos odút. 

-Áttanulmányoztam a leletet Carnavaron!-jelentette ki Carter.

-Egen?-röfögte még mindig bosszúsan Carnavaron.

-Igen. Kínaiul van, lefordítottam-tette rá májfoltos kezét egy vastag kínai szótárra és ez  egy recept, a tavaszi  tekercs nevű ételé. szerintem finom lehet. Szerintem készítsük el most!

Mivel Carnavaron még a pálpusztai sajtot is megette volna kovászos uborkával és mustárral, olyan éhes volt, ráállt a dologra. Követte Cartert szűkös, de elég jól felszerelt konyhájába.

A hozzávaló -olvasta Carter-:

• -1 csomag réteslap (gyorsfagyasztott)
• -30 dkg  darált hús(sertés)
• -1 fél fej káposzta
• -4 dg nagyméretű sárgarépa
• -2 db közepes paszternák
• -2 db hagyma
• -pár gerezd fokhagyma
• -reszelt gyömbér
• -szójaszósz
• -balzsamecet
• -só,bors
• -olaj

-Ez minek -emelte fel Carnavaron a Wok-ot- még mindig zsémbes volt, a lelet miatt. Egy csomó pénzt pumpált a dologba, eladta mindenét. Azt remélte valami kincs lesz a lelet, vagy készpénz. Legfőképp az utóbbira volt szüksége aktív szerencsejátékosként. Idegesen nyúlt a whiskysüveg után.

- A hagymát felkockázzuk, és kevés olajon elkezdjük pirítani a wokban, majd nemsokára hozzáadjuk a darált húst is, közben pedig a káposztát , a répát, és paszternákot lereszeljük, majd ezeket is a wokba helyezzük és összekeverjük. Sózzuk , borozzuk, hozzáadjuk a reszelt gyömbért, fokhagymát, és adunk hozzá egy ki szójaszószt, és balzsamecetet is. Kb 10 percig kevergetjük , utána lefedjük.

-Aha-mondta Carnavaron, miközben már a harmadik whiskyjét hajtotta fel. Nehezen bírta a feszültséget. Az alkohol mindig megnyugtatta, néha viszont...Jobb rá se gondolni.

-Na jó!-csapta össze a  tenyerét Carter. - Munkára!

Húsz perc alatt el is készítette a tölteléket. A következő fázisban kihajtogatta a réteslapot, bekente tojással és kb 15x15 cm-es darabokra vágta, majd megtöltötte őket  a töltelékkel. Tehát nem egy hosszú rétest készített, hanem 5x10 cm-es ki gombócokat.

-Most pedig nincs más dolgunk, mint  kisütni ezeket olajban-sugározta diadalittasan Carter.

-Csináld csak Howard! - bugyborékolta Carnavaron, az üveg már majdnem üres volt.

A forró olajban minden egyes gombócnak kb 3-4 percre volt szüksége, hogy ropogósra süljön. Egy csomag réteslapból, é az említett hozzávalókból megközelítőleg 30 darab tekercs lett. Carter őrjöngve vetette rá magát, és Carnavaron is elismerte, hogy elég ízletes dologra bukkantak.

-Nem beszélhetünk erről senkinek!-figyelmeztette kollégáját Carter, miközben öngyújtójával meggyújtotta  az eredeti pergament, majd a mosogatóba dobta. Hihetetlen üzleti lehetőséget látott ugyanis a dologban.

Carnavaron folytatta az ásatásokat,és alig két év múlva májrákban meg is halt. Carter Londonba utazott, és büfét nyitott, ahol a tekercset sütötte, és árulta egész nap. Bankot robbantott...

diós-mézes sült alma

Lusta disznó vagyok! Már megint napolom az ünnepek kapcsán elkészített sütik leírását. Már megint a könnyebbik utat választom. Jöjjön, egy ráadásul ronda, viszont nagyon finom édesség. Ja, és gyors. Semmi macera, pikkpakk és már kész is. Sajnálom, hogy nincs szaglásom, mert isteni illattal bírhat. Szóval, a képen láthatjátok, hogy bűn ronda.

 Miközben azt is tudom, hogy nem én találtam fel a spanyol viaszt. Mézes, sült alma......hmmmm csak úgy Stahljucósan, elképesztően finommmmmmmm. - és mindeközben, miközben erről körmölök, kiszól a Borisz: 

- Anyaaaaaaa, szenki nem jön be?

- Nem bizony, nagyon jól tudod! - felelem

- Lésziiiiiiiiiiiiiiiiiii! - szól ki könyörgőn a szobából - Hát, lehet ennek ellenállni? Pill. gyorsan beszaladok hozzájuk és össze-vissza nyalogatom őket, mint cica mama a kölykeit! -

Na, itt is volnék, nyalogatás letudva. Na de, hogy szavamat ne feledjem, vissza a sült almikákhoz! 4 db almát megpucolunk, magházat kivágjuk és bele helyezzük egy kimargarinozott tűzálló tálba. Mézzel jól meglocsolgatjuk, porcukros dióval jól megszórjuk, majd banánkarikákkal körbe rakjuk. - elhagyható, de nekem volt két erősen barnulásnak induló banánom itthon, gondoltam, a dolgon nem ronthat. A legvégén vaj - v. margarin - darabokat dobunk a gyümölcsök tetejére, és zsupsz, már mehet is be a sütőbe. Mivel én most cserépedénybe tettem, nem mertem előmelegített sütőbe tenni, így kicsit hosszadalmasabb volt, de a végeredmény ízre tökéletes! 

Elismerem, látványra rémes. Persze tisztában vagyok azzal, hogy vannak más, nálamnál ügyesebb gasztrotehetségek, akik még ebből a csúfságból is eladható gyönyörűséget varázsolnak. Én most abban bízhatok csak, hogy bíztok a szavahihetőségemben, és égtek a kalandvágytól. Rajta hát, ugrás neki, mennyei mámor....."Ez a Matu nem kamu!" - Boriszt idézve!

megint hétfő...... és "bocitorta" szabadon

megint vasárnap....Innen meg már csak az következik, hogy holnap megint hétfő. Most picit álomittasan érzékelem, ködösen az újrakezdést. Meghatározó események történtek a múlt héten. Nem éppen sikersztorik. Mélyek és elgondolkodtatóak. Aggodalom és sokk. De tudjátok, többnyire minden alja a megnyugvás. Nem tudom, mi készül éppen a világban, vagy mi kavarog a Föld nevű bolygón, de bárhová nézek, megrázó események történnek. Persze az is lehet, hogy tényleg csak telihold?! A gyerekek, ma felnéztek az égre, és felkiáltottak: - Telihold!!!! Megnyugodva könyveltem el a választ az elmúlt néhány nap negatív eseményeire. Csak is ennek hatása kavarhatott ekkora vihart, a világ vadul fortyogó méregüstjében! Persze, jó volna, ha mindössze ennyiről lenne szó.... Egy biztos, a csillagok rémes konstellációja adott....... Várom azokat a beszámolókat, amelyek pozitív történésekről számolnak be! Megnyugtatna, hogy nem a világvége közeleg......Ja, és Györgyike, köszi a héten számomra nyújtott lelki masszázst!!! Ez segített hozzá, hogy érezzem magam valakinek, hogy végre, életemben először kiálljak magamért! Szóval, amikor a kezdeti sokkon túl vagyunk, jó ha megpróbálunk rá lelni néhány pozitívumra! Nekem sikerült. Bár, közel sem találtam meg a tökéletes megoldást egyenlőre, a helyzet maximumát kihoztam, miközben sikerült valakinek maradnom. A karácsonyi nagyzabálós ünnepek óta ma először ismét elmentem pilatesre. Állati jól esett. Tudjátok, konstruktív fáradtság. Sajnos a nagyon kedvezményes bérletünknek a jövő héttel lőttek. Ma zsírégető step órán is voltam. Életemben először. Majd kiköptem a tüdőmet. Hát igen, az állóképességem, hagy némi kívánnivalót maga után. Ott volt egy nő. Egy magas, szőke, elegáns. Látszott, hogy nem 40-es, picivel több lehet. Ápolt volt, és jó kedélyű, és fiatalabbakat megszégyenítő módon nyomta az órát végig. Húh, gondoltam magamban! Tök mindegy, hány éves ez a nő! Bárcsak én is így néznék majd ki ennyi idősen. Életerős, energikus, egészségtől duzzadón, elképesztően nőies. A NŐ! Nem lényeg, hány éves. Sok negyed annyi idős nő megirigyelhetné. Kiderült, hogy 58 éves. Nem hinnétek el......Alig többnek mint 40-nek néztem. Szerintem még mindig megfordulnak a férfiak utána az utcán. Kihangsúlyozta, hogy az egészségmegőrzéshez mennyire elengedhetetlen a sport, és ez valamiért életemben először felkiáltójellel égett bele tudatomba. Jó volt látni egy olyan közel 60-as nőt, aki állati szépen festett szőke,és nem klasszik tipikus rettenettel a fején pompázik. És jó volt látni, hogy a fekete sem feltétlenül öregít, és azt is jó volt látni, hogy attól, hogy egy nő felett is telik az idő, nem kell nyakig gombolt zubbonyt viselni, vagy susogós nylon otthonkát. Szóval olyan, de olyan jó volt!!!! Kedves Nőtársaim! Arra buzdítanálak Benneteket, hogy legyetek büszkék arra, hogy nőnek születtetek, és élvezzétek és éljétek meg nőiségetek minden momentumát. 

És most, azért, hogy hű legyek ahhoz, hogy ez a blog családi gasztronak indult, leírom, hogy ma mit sütöttem. - és lassan pótolom, az ünnepek körüli elmaradásaim is, ígérem -. Valami gyorsat, egyszerűt szeretetem volna. Így született meg a bocitorta. Azért hívom így, mert úgy emlékszem, boci szelet néven fut a köztudatban, hasonló elven működő sütemény!

Tészta hozzávalói:

• 10 dkg liszt
• 10 dkg csokoládé
• 3 ek kakaópor - nem cukrozott -
• 10 dkg cukor
• fél cs. sütőpor
• 1 cs. vaníliás cukor

Fentebb feltüntetett összetevőket elkeverjük egymással!!!

• 3 tojás sárgája, amit elkeverünk 1 dl olajjal, 
• majd ezeket az összetevőket is hozzáadjuk a száraz összetevőkhöz. Ekkor nyakon öntjük annyi tejjel, hogy sűrű, de keverhető állagú masszát kapjunk. Ja, a rumról el ne feledkezzem, egy nyeletnyit, mindenképpen zúdítsatok az egészhez. Na, amikor eddig eljutottunk, jöhet a három tojás fehérje is, amit felverünk, és a lehető legóvatosabban hozzá keverjük a masszánkhoz. Előtte ki vajaztunk és liszteztünk egy kerek tortaformát, és ebben egyenletesen elegyengetjük a massza nagyobb részét. Erre jön a túros masszánk!

Túrós massza hozzávalói:

• 25 dkg túró
• 10 dkg cukor
• vaníliás cukor
• 1 tojás
• citrom reszelt héja és kifacsart leve
• kb. 1 ek. búzadara

Fentebb említett hozzávalókból krémes állagú masszát kavarintunk, és rákanalazzuk a már a tepsibe előzőleg előkészített tésztánk nagy részére. Ezután befedjük a maradék masszával. Csak úgy, nagyjából, ne képzeljétek, hogy egy ilyen folyós állagú cuccra szép, egyenletes bevonatot képezhettek. De nem is ez a lényeg. Ezután betesszük a 180C-ra előmelegített sütőnkbe, és kb. 40 perc alatt készre sütjük. Természetesen sütő függvénye. Nálunk kivételesen kivétel nélkül mindenkinek nagyon ízlett. Szóval hajrá, bocitortára fel!!!

pillecukor tényleg.....

Előre bocsátom, hogy csak nagyon elszántaknak javaslom, a pillecukor készítését. Legalább is, ha közel annyira szétszórt típusról van szó, mint én. De legalább is legyen kéznél egy, ha nem is túl lelkes, de használható segítség. Jelen esetben, nálunk a férj, aki apa is egyben, volt segítségemre. A helyi, édes, pici kis könyvtárból, - ahová gyermekeink lelkesen vágtáznak el hetente akár többször is, majd távoznak hónuk alá nyalábolt több tucat könyvvel, ezáltal veszélyeztetve, hogy más gyerekek is kölcsönözhessenek -, találtam egy szuper kis könyvre, mely karácsonyi édességeket tartalmazott. Ebben volt a pillecukor receptje. Na, gondoltam, én bizony ebbe bele fogok. Természetesen jó szokásomhoz híven végig sem olvastam a receptet, és ahogy emlékszem, talán a hozzávalók rendelkezésemre állásában is volt néhány vakfolt, durr, bele fogtam, és közben megrémültem. Kezdett kikristályosodni, hogy a recept közel sem tökéletes, azzal a felismeréssel megspékelve, hogy bár nem vagyok egy "lassújánosféle" kevés leszek a sikerhez egy személyben. Na, ekkor - még ha morogva is - jött a képbe férj, aki apa is egyben, és igen, cuki volt és segített.

Közben gyors kutatómunkát végeztem a neten, és kicsit átpofozva a rendelkezésemre álló recepteket, nem tagadom, hogy legnagyobb meglepetésemre, de megszületett, a számunkra tökéletességhez közelítő pillecukor recept.

mi most halvány zöldre festettük....

Hozzávalók:

• 3 cs. zselatinpor
• 50 dkg cukor
• 1 tojásfehérje
• ételszínezék és fűszerek ízlés szerint - én most csak vanília esszenciát tettem bele -
• 2 ek. porcukor
• 2 ek. keményítő

Figyuzzatok, cukorhőmérőt is írnak, hogy szükséges. Nekem nem volt, ma sincs, mégis sikerült, szóval szerintem a cukorhőmérő nem feltétele a sikernek.

Szóval, a zselatinport kb. 1.2 dl hideg vízzel elkeverjük. Nem kell megijedni, én persze megijedtem, mert egy sűrű trutty lett belőle. El sem tudtam képzelni, mi lesz így belőle. Ezután a cukrot 2 dl vízzel fel forraljuk, méghozzá addig, míg nem sűrű, kemény, szivacsos állagú szirupot nem kapunk. A szirupot forráspont alá hűtjük, és közben felverjük a tojás fehérjénket. Ezután a hüledező szirupunkból kanalazunk néhány kanállal a zselatinhoz, majd a zselatint és szirupot teljesen elvegyítjük egymással. Ekkor még nagyon rémisztőnek tűnhet a helyzet, és szinte elképzelhetetlennek, hogy lesz ebből valami használható. Na, ekkor kapjuk elő a robotgépünket, és miután elkeveredett a szirup a zselatinnal, jó sokáig, magas fokozaton verjük a masszát - miközben azért hozzá kanalaztuk, a már előzőleg felvert egy tojás fehérjénket is - szóval verjük és verjük kitartóan, egészen addig, míg ragacsos, egynemű, fehér masszát nem kapunk. Itt már lehet látni, hogy van miben reménykednünk. Ezután előkészítünk egy lapos, tepsi szerű tálat, amelybe sütőpapír fektetünk, és a papírt vékonyan bekenjük olajjal. Erre szórjuk a porcukorral vegyített keményítőnket, majd óvatosan ráöntjük az elkészült masszánkat. Ezután nincs más dolgunk, mint hogy betegyük a hűtőbe, és jó néhány óráig hagyjuk szépen békében. Amikor elérte megfelelő állagát, megszilárdult, óvatosan meglazítjuk a széleket, és egy olajjal megkent, porcukros keményítővel megszórt felületre borítjuk. Kockákat vágunk belőle, majd a már előzőleg elkészített, keményítős porcukorban meghempergetjük egyenként őket. Zsírpapírral bélelt, zárt fémdobozban klasszul eltárolható jó sokáig, bár nálunk az eltarthatósági teszt csúfos kudarcot szenvedett.....

pillecukor helyett

 Mostanában nem sok kedvem volt ahhoz, hogy feltegyek recepteket. Nem mondhatom, hogy különösebben agyon sürgölődtem volna magam az ünnepek kapcsán a konyhában, de azért készült néhány finomság. Persze relatív, ki mit értékel finomnak. Nem kell messzire néznem, kiindulva saját gyerekeimből, természetesen nem mindig fogadták kitörő lelkesedéssel az általam oly alaposan kifundált nyalánkságokat. Most, hogy képessé váltam arra, hogy elkezdjem feltenni ezeket a recepteket, döbbentem rá, hogy a legtöbbet már el is veszítettem. Pedig különösen fontos nekem, hogy rögzítésre kerüljenek amik a házunkban készülnek. Pontosan azért, mert mindent elveszítek. A blogíráshoz való viszonyom az elmúlt időszakban sokat változott. Már egyáltalán nincs bennem becsvágy - ha lett volna valaha -. Nem izgat hány rendszeres olvasóm van - persze jól esik a minél több látogató -, az sem izgat, hányan jönnek olvasni naponta. És nem érdekel semmilyen statisztika. Nyilván tisztában vagyok azzal, hogy a népszerűségi toplistán nem foglalok el dobogós helyet, és azzal is, hogy hozzám képest, mennyi blogoló műveli professzionális szinten tudományát. Azzal is tisztában vagyok, hogy nem vágyom komoly babérokra, és azzal is, hogy csöppet sem fájlalom azt, ahol éppen tartok. Tudom viszont, miért fontos számomra, hogy írjak, még akkor is, ha egyre fárasztóbb. Azt, hogy írok blogot, csak azoknak az embereknek mondtam el, akikben szívből megbízom, hiszen itt lenni, óriási kitárulkozást jelent még akkor is, ha életemnek csak egy szűk szeletét adom. A rejtőzködő blogolók sorát szaporítom. Nem hirdetem magam facebookon és nincs a blogcímem a nem létező névjegykártyámon. Karácsonykor, amikor Anyukámhoz Makóra haza mentünk, néhány rokon össze találkozott. Jó volt együtt lenni, még akkor is, ha egy azon skála ellenpólusain mozgunk. Megéreztem a rokonság fontosságát. Mindannyiunk emlékezetében gasztronómiai alkotások kötődtek családtagokhoz. Elfeledett süteményeket juttattunk egymás eszébe, és egyszerre vágtuk rá, ki milyen, csak is rá jellemző specialitásokkal rukkolt elő a közös ünnepeken. Fogalmunk sincs kik vagyunk a világba. Én még most is kutakodom ki vagyok. És ahogy ott ültem a ritkán látott rokonaim között, úgy éreztem, közelebb kerülök személyiségem egy szűköcske szeletéhez. Végül, ha nem is így lett, ismét megerősödött bennem, mennyire fontosak a gyökereink. És megerősödött bennem a hit, ahhoz, hogy közelebb kerülhessünk önmagunkhoz, családunk jellemző ételeit és a bennünket jellemző elkészítési módjainkat is ismerni kell. Azt, hogy szeretek írni, azt már említettem. De azt, hogy az általam elkészített ételek receptjeinek leírására már csak és kizárólag a gyerekeim kedvéért teszem, azt nem. Mert hiszem, hogy eljön majd az idő, amikor örülnek majd annak, hogy az itt található recepteken keresztül közelebb kerülhetnek önmagukhoz. És eljön az idő, amikor kíváncsiak lesznek arra is, hogy ki az Ő Anyjuk.

Az emberek, az Anyák, Apák, Nagyszülők, Rokonok és Barátok úgy halnak meg, hogy magukkal viszik a tudást, a titkokat, a családi legendákat. Azokat a mesésen szövevényes sztorikat, amelyek a választ magukban hordozzák, kik lennénk mi a világban. Tettem bár erőtlen próbálkozást, készítsünk egy nagycsaládi, közülünk mindannyiunk számára elérhető virtuális családi receptes könyvet, bízva benne, hogy történeteket hoz felszínre - esélyes, hogy próbálkozásom csúfos kudarcot vallott. Azáltal, hogy ezt a blogot írom, a gyerekeim néhány válasz nélkül hagyott kérdésükre választ találhatnak majd. Lehetőségük lesz arra, hogy ezzel az emléktörténelem könyvvel időutazást tegyenek gyerekkorukba, és tovább adhassák a gyerekeiknek azt, amit jónak tartanak. Valami olyasmi ez, mint amikor kislány koromban azt mondtam az én Édesanyámnak, hogy azt a rémesen sárga virágos ruhámat, amit alig néhány évesen hordtam, senkinek oda ne adja, őrizze meg majd az én kislányomnak. A ruha elkallódott, csak a kézzel foghatatlan emlék maradt.....

A mára betervezett pillecukor receptből ez lett. Ezek után úgyis tudjátok, hogy a receptet le fogom írni. Leírom azért, hogy amikor majd az én kislányom Édesanya lesz, legyen neki egy tuti bevált receptje, ami alapján a gyerekkorukban oly nagyon imádott pillecukrot, a családi recept alapján, az ő gyerekeinek is elkészíthesse.

Ígérem...

igen, ígérem, hogy lassan megpróbálok vissza térni a rendes kerékvágásba, és írni arról is, amiért ez a blog van. De először engedjétek meg, hogy lassan kicsit aktualitását vesztve ugyan, de mindannyiótokhoz eljuttassam szívem legmélyéről jövő jó kívánságaimat. Nem hinném, hogy tudnék frappánsabbat, de leginkább szebbet és többet kívánni, mint ami már a világban elhangzott és amit szeretett emberek hozzátok már eljuttattak. Mindenkinek vannak dédelgetett vágyai, mindenkinek máshová helyeződnek a fontosság hangsúlyai. Nehéz olyat kívánni, ami mindenkinek egyformán jól szól. Vannak örök, örökkön-örökké elhangzó jókívánságok, melyek sokaknak bár közhelyesnek tűnhetnek, mégis lássuk csak be, tartalmuk mély és legigazabb. Kívánhatnék e többet, mint egészséget Nektek és családtagjaitoknak, kívánhatnék e többet, mint igaz és mély szeretetet, és kívánhatnék e valamennyiőtöknek többet, mint elegendő pénzt a jól-létetekhez. Kívánhatnék igen, de mindenki magában hordozza legmélyebb álmát. Kívánhatnék e többet hát, mint váljanak valóra álmaitok. Álmodni és vágyakozni ne legyetek restek, és legyetek bátrak mindig és minden helyzetben, mert ki kicsit álmodik, kicsivel kell, hogy beérje.

Nem tudom, kinek milyen érzései támadnak az év utolsó napjaihoz közeledve. Összegez? Tudatosan végig gondolja, milyen események történtek vele az elmúlóban lévő évben? Felidézi, elmélázik az eseményeken? Értékel? Minősít? Az első ilyen jellegű élményem az alapítványnál volt, ahová mostanság dolgozni járok. Utó karácsonyi ünnepségen voltam újdonsült kollégáim között. Valamelyik közülük kezdeményezte, mondja el mindenki, neki mit jelentett az elmúlt évben az alapítvány munkatársának lenni. Jó érzéseket kerültek felszínre, elképesztően motiváló és közösségformáló hatása volt. És bár én a saját életemre vonatkoztatva nem összegeznék évet, talán mert csacska memóriám miatt erre nem is lennék képes, annyit azért  had mondjak, sikeres évet könyvelhetünk el. Elégedett vagyok és hálás. Persze, persze nem volt minden fenékig tejföl, de én a kicsi dolgokért is hálás vagyok, a nagyoknak meg végképp örvendek. Az év ismét többszörösen is bizonyította, hogy csodák már pedig léteznek. És azt, is, hogy bátraké a szerencse. Szerencsés vagyok, mert továbbra sem veszem természetesnek azt, ami annak tűnhet, hálával fogadom és igyekszem megbecsülni őket. Hálát mondok a családomért, a férjemért és a csodáért, hogy gyerekeink minket választottak szülőknek. Hálás vagyok, hogy nem csupán feleség és anya vagyok, hanem valakinek a gyermeke is lehetek. Szeretettel gondolok a barátaimra, akikre mindig és minden körülmények között számíthatok. Mindegyikre másképp és mindegyikre a maga idejében. Nem tudom, létezik e a szeretetnek fokmérője és ha igen mi lehet?! Mert bizony néha cudarul csúfos kudarcot vallhatnék, ha a szeretetnek kézzel fogható mutatói jeleznék számomra, mennyien szeretnek. 

Útravalóul a bekövetkezett 2012-es évre azt kívánom Nektek, sosem legyetek gyávák vagy túl ráérősek, hogy élvezzétek ki a kapott szeretet és az életet. Mondjátok ki, ami fontos nektek és öleljétek azokat, akiket ölelni szeretnétek. Engem a karácsony megindított. És azóta is folytatom. Boldogsággal tölt el, hogy vannak akiket szerethetek, és minden mi jó, már csak pozitív plusz az életemben. 

lehet, hogy Terka barátnőmnek kellene gasztroblogot írnia? ezt ugyanis Ő követte el....

Szilveszter éjjelén eljöttek hozzánk Makóról a barátaink. Éjfél után, beszélgettünk és elmeséltük, kinek milyen volt az éve. És azután beszéltünk arról is, mire vágyakozik ebben az évben. Nem akarom elhinni, hogy ez az év, az ország jelenlegi helyzete miatt a túlélés éve lenne. Nem akarok csupán csak a túlélésre blazírozni. Én ismét merek nagyot álmodni, és erre biztatlak Titeket is!

BOLDOG ÚJ ÉVET!