2010. szeptember 28., kedd

Szenvedély a javából

Megzavarodtam ettől az új szenvedélytől, mert annyi más újat és jót hozott az életembe. Enni, főzni, leginkább sütni, mindig nagy élvezet. Olvasni mások írásait, új ötleteit, a folyamatot ahogyan valamit életre hívnak csodálatos dolog, de ami leginkább lenyűgőz, a mögöttük megbújó történet. Hatalmas kaland minden recept és elkészítőjének személyisége, ahogyan összeforrnak. Új távlatokat nyitott meg előttem. Kicsit félek, mert nagy lángon élek. Nagyon tudok lelkesedni, aztán lehet, hogy hirtelen kipukkanok. Már magam sem tudom, hogy találtam ide, és miért fogtam bele az írásba, ráadásul pont gasztrotémába. Valószínűleg rettenetesen vicces vagyok én, az írásaim, a receptek a képeimmel. Állatira izgatott vagyok amikor valamit a fejembe veszek, hogy megcsinálom. És türelmetlen. Azonnal neki szeretnék esni, és ha egy mód van rá, neki is esek. És aztán alig várom, hogy megkóstolják a többiek. Csodás érzés alkotni és csodás érzés elhalmozni azokat, akiket szeretek. Az egész folyamat csupa kreativitás. Kitalálni mit főzz, vagy süss meg, szuper ötletmerítéssel jár. És ez a nem is olyan hirtelen jött szenvedély mással is megajándékozott, a hozzávalók össze fürkészése, felkutatása, beszerzése is hatalmas kaland lett. Az izgatottság, ahogy össze rakod az ételt, és a siker, ahogy mások örülnek. És ha mindezzel megvagyunk, jönni, jönni írni, azt hiszem, ezt is nagyon szeretem. Megnyugtató találni egy "műfajt" ami lehetőséget nyújt az írásra. Mert írni jó, de jól írni nehéz. Itt adott a téma, nem kell mesterkélten erölködni, hogy végre kitaláljunk valamit. Egy lehetőség a kiteljesedésre. Tudom, tudom és hallom is a férjem szavait - bár tevőlegesen nincs most jelen -, bárcsak angoltanulmányaim elmélyítésében lennék ily lelkes és maximalista. Nagyon jó élni. Élni úgy, ahogy én élhetek. Nem unatkozni és lehetőséget kapni, hogy csinálj olyat is, amit nagyon szeretsz, azok között, akik szeretnek és akiket te is nagyon szeretsz..

1 megjegyzés: