Célegyenesben

Annyi mindent megcsináltunk ma. És bár roppantul mérgesen indítottam a napot, pont úgy, ahogy nem szeretetem, a végére mégis minden olyan szépen alakult. Időnként rejtélyes módon tűnnek el dolgok a házunkban, aztán jó esetben előkerülnek, és vannak, amik sosem. Ismeretlen fekete lyuk ez, ami hihetetlen módon nyel el sokmindent. Logikát nem vélek felfedezni a szelekcióban, mert az eltűnt dolgok nem nagy értéket képviselnek, számunkra viszont létfontosságúak. Egészen prózai, mégis nagyon bosszantó, hogy ma reggel egyetlen dupla lepedőt sem találtam meg, de a ténnyel való szembesülést hosszas kutató munka előzte meg. Nem telik el nap úgy, hogy valamit, de leginkább valamiket ne kellene hosszasan keresgélnem. Emiatt ma reggel morgóssá, és energia vesztetté váltam. Tudjátok, olyan jéghegy csúcsa hangulat ez. Na, kaptam is a fejemre, hogy miféle módon tisztelem az ünnepet. Mentségemre legyen mondva, hogy mindezt nem Karácsony napján követtem el. Aztán megráztam magam, bár végig társa voltam önmagamnak a bosszankodásban, és bár biztosítottam mindenkit magam körül, viselkedésem megalapozottságáról, más hangnemre váltottam. A nem túl barátságos napindításom után bele vetettem magam a munkába, főzésbe, takarításba. Csak lazán. Nagyon hétköznapi ebédet szántam a mai napra, de aztán fél úton meggondoltam magam, lévén mégis csak Karácsony lesz. Így a sárgaborsó levesünket, - amiből jó szokásomhoz híven most is egy üstnyit főztem - a tejlepényt marcipános-narancsos kuglóf váltotta le.

marcipános-narancsos kuglóf

 Úgy alakult, hogy ma mégis gyönyörű, magas fát kaptunk, így az eddigi szokásainkkal szakítva már ma felállítottuk, és tesómék látogatása alatt fel is díszítettük.

Így annyi időt spóroltunk holnapra, hogy már csak a sütés, főzéssel lesz dolgom, na meg némi ajándék csomagolással. Olyan Karácsonyra vágyom, amikor nem kell egész nap a konyhában állnom a túlvállaltságom miatt, aztán meg felváltva takarítani, fát díszíteni és pakolni. A holnapi vacsora nem lesz túldimenzionált, és sütit is csak egy félét sütök. Minden nap egyet, és vannak kekszek meg mézeskalács is. Arra vágyom, hogy a sütőben önmaga készüljön el az étel, hogy kávézzunk egyet lazán holnap délelőtt, valahol vagy valakinél. Hogy beugorjunk, bekukkantsunk kedves ismerősökhöz Boldog Ünnepet kívánni, hogy estére legyen kedvünk ne koszos bemcsiben berogyni a fa alá, és arra, hogy ne halálra fárasztva, hanem jószagúan, illatozva üljük körül a karácsonyi esti asztalt, és örömmel teljes ajándékozásra. És most úgy tűnik minden esélyünk meg lesz rá, hiszen nagyon jól állunk, most már minden csak rajtunk múlik.