mézeskalács, borisz, aggódás

rossz fiú???

Szegény Boriszkám ma rémesen viselkedett. Ki érti ezt? Mint ahogy olyan gyakran oly sokmindent nehéz megérteni, most is csak később értettem meg az események láncolata végén, viselkedése valós magyarázatát. Először arra gyanakodtam, hogy elmúlt 2 éves, és a személyiségfejlődésének folyamata nem mindig zökkenőmentes. Talán ez egy nehezebb nap. Aztán amikor ebédnél elaludt a kezemben, pont úgy, mint utoljára kisbaba korában, kezdtem gyanakodni, de még akkor is elnyomva az megérzést, a kevés alvásra gyanakodtam. Képtelenég őket kordában tartani, este fél 11-ig is dajdajoznak a Nádjával, reggel meg alig tudom kirázni őket az ágyból. Nem úgy ma, mert ma már 6 után fenn volt a Borisz. Délután aztán 4 órát aludt, és lázasan ébredt. Hát ettől tartottam én. Pontosan ettől. Nincs rosszabb, mint amikor az ember szerettei közül valaki beteg. 

jó fiú???

De mutatok azért valamit. Friss szerzemények.

végre, nem paca a díszítés

Hosszadalmas folyamat, töredék eredményei. Mézeskalácsok, aminek a tésztáját vasárnap össze állítottam, 1 napot pihizett, hétfőn nem tudtam foglalkozni vele, és végre tegnap neki estem a sütésének. Olyan nagy adag lesz a Marcsi által megadott recept alapján, hogy a tészta fele megmaradt, aminek nagyon örülök, mert csak elő kell vennem, ha megcsappanna a mézesek száma, így reménykedem, hogy kitartanak majd Karácsonyig. A recept Marcsi - Limara - blogjáról származik, itt található: http://limarapeksege.blogspot.com/2008/11/adventi-koszor-mzeskalcsbl.html

Úgy tökéletes, ahogy van, szuper nagy adag, kisütés után azonnal lehet enni, finom puha. Alakul a mézesek díszítése is, persze a művészitől messze áll, abszolút ügyes ovis design, hiszen a Nádjával közösen készítettük, és mi kb. egy szintet képviselünk. Azt hiszem, lassan Ő a jobb.

együtt olyan jó.............

a legjobb