kókuszos szaloncukor

Még mindig kusza káosz van a fejemben a karácsonyi menüt illetően. Sajnos a káosz egyáltalán nem ritka nálam, pedig milyen szép is lenne, ha csupán ünnepek tájékán támadna rám ez a fránya szétszórtság. Egyik pillanatban úgy gondolom, hogy alig valamit fogok készíteni, majd a nagy döntést meghozva, ünnepélyesen bejelentem a családnak, és már előre boldog vagyok, hogy a férjem örömében mindjárt a nyakamba fog ugrani. Eredménnyel járt ugyanis hosszadalmas puhítása, végül mégis megadom magam, és beleegyezem, hogy elkészítem, az általam egyáltalán nem rajongott mákos gubát vacsorára. A nagy bejelentést követően volt ugyan öröm a szemébe, némi kétségbeeséssel vegyülve. Én ugyanis úgy gondoltam, nem bonyolítom túl a karácsonyi vacsorát, készítek valami jó kis tartalmas levest utána meg jöjjön aminek jönni kell, eben guba, legyen guba, felrúgva ezzel a jól megszokott családi hagyományt, ezáltal ignorálva étlapunkról a csak ilyenkor elkészített, mennyei, aszalt szilvás gesztenyekrém levesünket. Jaj, csak azok a szemek ne lettek volna olyan árulkodóak. És jaj, bár ne faggattam volna annyira, mert végül csak kiderült, hogy valami húsos fogás, nagyon is befúrhatná magát leves és guba közé. Hiába készülődöm az ünnepekre legalább 2 hete, hiába sütöttünk tömérdek mézeskalácsot és kekszeket, mindig úgy érzem, mégsem elég, valamit még mindig csinálnom kell. Azt hiszem kell még sütnöm legalább kétféle sütit, valami ünnepit, jó krémeset. És karácsonyfánk sincs még, a mai nap tükrében úgy tűnik, lustaságunk következtében kénytelenek leszünk kompromisszumos megoldást elfogadni végül. Van karácsonyfa a városban, csak éppen mindnek a tetejére lehetne könyökölni. Nekünk meg óriási, plafonig érő, és ráadásul olcsó fa kell. Ma este nem kaptunk ilyen paraméterrel egyet sem. Esedeztem a férjemnek, vegyük meg az egyetlen nem túl magas, de legalább szép fát, persze ő határozottan elutasította a kezdeményezésem, így aztán semmilyen fánk nincsen. Holnap újra próbálja, de most már nélkülem. Van viszont szaloncukrunk, most már kétféle. A diósat már felraktam, jöjjenek most a kókuszosak, különben elfelejtem őket.

Kókuszos szaloncukor:

Ildikónak hála, mézeskalács karácsonyfánk legalább már van

 1/2 kg cukor

1 dl víz

20 dkg tejpor

8 dkg margarin

12 dkg kókuszreszelék

A cukrot a vízzel időnként megkeverve addig forraljuk, amíg kifehéredik. Ezután lassan belekeverjük a tejport, majd jöhet a margarin. Amikor ezzel is elkészültünk, szórjuk bele a kókuszreszeléket. Hú, nagyon kötött, masszív, szilárd massza lett belőle. Kicsit meg is ijedtem tőle, mert ragadós, gumis állagú, olyan műfogsort azonnal lekapó típus, viszont nagyon finom. Boriszt alig tudtam leállítani a cukorkák befalásáról, különben hogy maradna a nem létező karácsonyfánkra belőle. Most nem forgattam őket csokiba, mi most ebben a formában vágyakoztunk utána, de biztosan csokival is nagyon finom lehet.