ünnepi beszámoló

Beszámoló címszavakban. Mert van, akinek megered a nyelve az ünnepek után, és van aki elnémul. Azon veszem magam észre, hogy élvezem a magányos tevékenységeket. Persze a csak annyira magányosakat, hogy jó, ha itt vannak - na nem akárki - a többiek körülöttem, hallom őket, látom is, minden idegszálammal érzékelem jelenlétüket, közben csak csendes megfigyelő vagyok, miközben valamivel bíbelődöm bőszen. Talán azért nehéz írni az elmúlt néhány napról, mert nagyon gazdag volt eseményekben, találkozásokban, evésben, ivásban, örömben. Kevés volt viszont az idő az emésztésre. A Jézuska eltalálta mindenki vágyát és a kívánságokat maradéktalanul teljesítette. A gyerekek hihetetlenül boldogok voltak, és talán a mai napig nem értek a játékok teljes felfedezésének végére. Én is boldog vagyok. Szerencsére ez nálam szinte általános állapot. Ha egyáltalán létezik ilyen. Voltak időszakok, amikor én is azt gondoltam, pillanatoknak is örülhet az ember, amikor felhőtlen. Mert a boldogság csupán pillanatokra szól, múlékony, illékony. Egyre inkább hiszek a boldog állapotok elnyújthatóságában. Miért csak a nehéz, embert próbáló időszakokra lenne igaz, hogy hossza vége láthatatlannak tűnik, bírhatósága kibírhatatlannak, elviselhetetlennek, személyiségrombolónak. Felvetődött néhány érdekes, megvitatásra okot adó, nyitva maradt kérdés, kétely, és volt néhány ritka találkozás rég nem látott emberekkel, és volt néhány nagyon biztonságos, meleg, őszinte együttlét barátokkal, és volt néhány nagyra becsült, közös lét, szeretett családtagokkal. Volt hideg és meleg, nem volt éhség, volt viszont szoros nadrág, volt gyors tusolás, és volt ritka, lusta, elnyúlt puha, kényeztető fürdőkádas fürdés. Nem volt napok óta főzés, volt viszont takarítás. Volt meglepettség, megrökönyödés, torokra fagyott szó. Volt remény, biztatás, közös gondolkodás. Öröm az újra találkozás miatt. Volt bennem vágy, hogy tartson pillanat örökké. Volt meglepetés, kedves ajándék. Hozott új érdeklődést. Lett kérdés újabb és újabb. Pillanatnyi káosz, mi és hová tart. Az egész egy nagy egész. Ruganyos gömb mint egy lufi. Minden és mindenki belefér. Végpontok, véghangulatok. Képekkel jöttem ma mesélni. Képekkel, amikből sosem elég. Mert mindig kimarad valaki, valami, ami miatt hiányos lehet a nagy egész.

karácsonyi vacsora

menü: töltött dagadó, sült krumpli, saláta, mákos guba

valaki már nagyon vizsgálgat

hú de jó, ezt nem hiszem el!

Furdi, már nem nagyon félek tőle

nyomás aludni, apával esti mese

dec.25. Mamával, Mamánál, nagy családi közös ebéd

uncsi tesók lány szakasza

csillagszórózzunk! Nimi is megjelent

dec. 26. reggel. nagyon jó testvérek

látogatóban Györgyiéknél

ott van Györgyi is

meg Robi - Györgyi férje -

na és a gyerekek - Samu, Benő -Apa csak egy van, nem kímélte Őket

végre Erzsike mamáék is ide értek

a legkövérebb hóember, akivel valaha találkoztam

és aki megalkotta