hála

Reggel ma későn keltünk. 9 órakor. Na, nem egy húzóban aludtunk, mert Boriszhoz többször is be kellett szaladni, de végül csak 9 körül keltünk fel. Na gondoltam, én ugyan nem rohangászok sehova délelőtt a gyerekekkel. Hideg is van, kicsit késő is ahhoz, hogy a nyakamba vegyem a várost, pedig lett volna intézni valóm tömérdek. Délben azon vettem észre magam, hogy Borisz még mindig pizsiben van. Lusta, puha nap. És úgy, de úgy elszaladt. Közben előkerült a héten interneten vásárolt "új" kekszcsináló berendezésem, ami nem tökéletes, oly annyira nem, hogy az is lehet, hogy napjai egy előnytelen helyen elhelyezkedő repedés miatt meg vannak számlálva. Csodás kis kekszeket lehet vele varázsolni. És miközben ezen ügyködtem, csörrent meg a telefonom, és keresett Györgyi barátnőm Budapestről. Pont olyan vele beszélni, mint amikor az ember haza ér. Őszinte, tele bizalommal, nulla képmutatással, elfogadással és sok sok szeretettel Jó neki elmondani mindent, azt is ami jó és azt is ami bánt. Figyel, és ismer. Tudja, hol kell erősíteni, hol kell lehalkítani engem. Tényleg, olyan fontos a barátság! Ez a nap telis-teli volt értékkel. És ezzel még nem volt vége! Délután a Limaráék által szervezett Csajos klubban volt jelenésem. Olyan jó volt ott lenni. Velük együtt lenni. Olyan göndöreket tudnak röhögni. Hálás vagyok, hogy rájuk találtam. És azért is, hogy befogadtak maguk közé. Okos ötleteik vannak, végre emberek, akik nem csak magukkal vannak elfoglalva. Megőrülök attól, ha az emberek nem látnak az orrukon túl. Hogy szülők nem érik fel ésszel, hogy a gyerekeiknek csak akkor lesz jobb világuk, ha mi, szülőkként harcolunk érte. Ha vannak ötleteink. És összefogunk. És közösen látjuk együtt fontosnak az ügyet. És egyszer csak pici lépésenként, napról napra jobb lesz minden. Utópia lenne??? Nem tudom. Én hiszek a közösség erejében. A jó ügyekben meg még inkább. Egyedül az ember elveszik. Társas lények vagyunk, ugye Györgyi?? Olyan egyszerű a világ. Olyan egyszerű lenne ezen a káoszon felül kerekedni. Mert csak rajtunk múlik. Na a csajok a csajos klubban pont ilyen jó emberek.

oda nézzetek, mekkorákat röhögnek

remélem senkit nem hagytam le

És hálás vagyok a világban mindenért, ami az érzékszerveimre hat. A hallásomért, hogy hallhatom a zenét, amitől egészen el szorul a torkom, és ha sírnom kell segít, megnyugtat és megerősít. A látásomért, hogy olvashatok, hogy írhatok, hogy láthatom a világban megjelenő gyönyörű természeti csodákat és alkotásokat, és láthatom a gyönyörű színeket. A tapintásomért, hogy érezhetem a gyerekeim finom puha meleg öleléseit, a takaró lágy védelmező takargatását, a hó hűvös hidege után. Az ízlelésért, mert imádok enni. Ugyan mi értelme lenne az életnek, ha ezt a töménytelen finomságot, amivel kényeztet bennünket nem kóstolhatnám meg? Na és az elvesztett szaglásomért is. Igen, is hálás vagyok, hogy valaha érezhettem a jácint illatát, és az Anyukámét. És hálás vagyok a memóriámért, ami nyomokban megőrizte nekem az illatok emlékeit.

Hálás vagyok a képességért, hogy felismerjem a szépet és jót az életben. Hálás vagyok az alázatért ami bennem van, ami még láthatóbbá és értékesebbé teszi mindazt, amim van!!!