diós szaloncukor

A héten nagyon sokat voltam egyedül a gyerekekkel. Rengeteg hó esett, átlagban napi 3-szori hósöpréssel. Szeretem a hóesést, mert ha esik a hó, újra gyereknek érzem magam. Persze, most már nem takarítja el Apukám a havat a házunk előtt, és már sosem fog engem szánkón húzni. Fenekestül fordult fel a világ, mert bár a lelkem nagyon is gyerek maradt, de más szerepben létezek már. Gyerekstátuszom legnagyobb boldogságomra létezik, de Apukám fizikálisan már nincs. Közben szerepeim köre bővült az Anya szereppel. Azt hiszem sokan nincsenek tisztában azzal, mekkora ajándék, valakiknek az anyukájuknak lenni. Amikor Hannát elveszítettük rettenetes volt rádöbbenni, mit, mennyit és milyen mértékűt veszítettünk. Egyszerűen megszűntünk szülőként, anyaként és apaként funkcionálni. Legalább is a szó kézzelfogható értelmében. Most, hogy ennyi hó esett, rengeteg havat kellett söpörnöm, és én húztam a Nádját oviba. Mire haza értünk, lógott a belem, és milyen fura, még ha mélyen nincs is kedve az embernek a hideg, csúszkálós hóban egy utcányinál tovább húzni a gyereket, mégis megteszi, és fura, nem pusztán kötelességből. Egyedül voltam a gyerekekkel, és minden felmerülő nehézséggel, amelyek megoldása férfi kezeknek, és férfi logikának csupán apró kihívást jelent. Megakasztott ez a nagy hó, merjek e egyáltalán autóba ülni. Ez is megoldódott, mert befagyott a kapu is. Persze egy férfi ennek a problémának a megoldását is félkézből rázta volna ki. Jött a következő kérdés, hogyan közlekedjünk két kisgyerekkel. A Nádja már viszonylag oké, de Borisznál besz........-ibb kisfiúval nem mostanában találkoztam. Szánkóra nem volt hajlandó ülni, szóval maradt az üres szánkó magam után rángatása, miközben ő kitartóan kántálta, hogy : - Anya, vegyél fel, anya vegyél fel, anya vegyél fel...!!! Mindezt a 12 kg-hoz képest még plusz 5 kg ruhával kívánta, csúszós orkán kabátban, aminek köszönhetően másodpercenként találtam Boriszt a bokámra csúszva. Néha akkora hülyének érzem magam, mégis higgadttá válok a jelenet abszurditása miatt, és szenvtelen arccal csinálom végig, mintha a világ felé nyújtott látvány, a világ legtermészetesebbje volna. Ha véletlenül Borisz végül még is csak a földön landolt, jajveszékelve sivalkodta, hogy Anya, elcsúszom, Anya elcsúszom................ Minimál konyhán éltünk, csak ha muszáj volt, rohantam el a lehető legközelebbi boltba, hogy tudjak mit adni a gyerekeknek. Miközben kinn minden csodaszép csillogó fehérbe öltözött, és ennyi viccesen bosszantó eseményen mentünk keresztül, rájöttem egymilliómodikhatszázhuszonötödszőrre, hogy milyen szerencsés vagyok, hogy van egy nagyon jó férjem, akire mindig számíthatok, akinek jelenléte természetes a mindennapokban, hiánya viszont ordító, amikor hirtelen egyedül kell megbirkóznom a szembejövő, férfi erőt kívánó nehézségekkel.

no comment

És milyen szerencsés vagyok hogy a tesóm, akivel hajlamosak vagyunk rendesen elfelejtkezni egymásról, még sem hagy sosem magamra, hirtelen mégis mindig felbukkan, ha ki kell engem segítenie a slamasztikából. És ebben a csodás, csillogó, hideg hóesésben sem tétlenkedtünk a gyerekekkel. Díszítettük a mézeskalácsokat, - jelzem, még mindig nem értünk a végére -, sütöttem az új kekszcsinálómmal diós kekszeket, és végre, valahára késznek nyilvánítottam a szaloncukrokat. Szívből jelentettem ki, hogy soha többé nem vagyok hajlandó házi szaloncukor készítésébe fogni. Már meggondoltam magam, közben ugyanis annyira belelkesedtem, hogy azt hiszem holnap bepróbálkozom, egy kókuszossal.

Diós szaloncukor:

Szóval a szaloncukor elkészítése egészen addig nem jelent nagy kihívást, az elfolyósítását leszámítva, amíg csokiba nem kell forgatni, egyenként. A csokiba forgatást a recept nem írta, én akartam. A végén már egyáltalán nem akartam. Ja, és amikor a csomagoláshoz értem, nem merem leírni mit szajkóztam, mert átlag jó modorú ember még gondolni sem mer olyasmire, ami az én számat elhagyta. Ez a szaloncukor régi, és klasszikus recept alapján készült. Már megint Polcz Alaine. Mert annyira igaza van. Nem érti, miért panaszkodnak az emberek, hogy még pár szem szaloncukorra sincs pénzük. Valóban inkább kitartást, időt és lelkesedést kíván a dolog, költsége alig van.

Recept:

1/2 kg cukrot 1 1/2 dl vízzel időnkénti kevergetés mellett addig főzzük, amíg gyöngyözni kezd. Majd hideg vízzel kiöblített edénybe öntjük és hűlni hagyjuk. Azután ízlés szerint ízesítjük. A mi családunk mák és dió rajongó. A mákos szaloncukorról írtam, hogyan lett belőle torta. Amikor kedvünkre ízesítettük, újra össze melegítjük, de nem forraljuk újra. Ezután egy tepsire önjük és egyenletesen eloszlatjuk, és hagyjuk legalább egy napot, hogy megszilárduljon. Ezután jön a munka oroszlán része, a felkockázás, azután csokimázba forgatás - ez picit bátor próbálkozás, mert a meleg csokimáz újra megolvaszthatja az apró cukor kockákat, és ettől könnyen szét eshetnek - és ha csoki ruhába bújva a cukrok megszilárdultak, jöhet a csomagolás.