mikulás nap - na és a torta?

Csodás reggelre ébredtünk! Éjszaka jött a Mikulás a gyerekekhez! Esténként rémesen sokáig kuvikkolnak, ami azt eredményezi, hogy reggel alig tudom kirázni őket az ágyból. Jön az "órákig tartó" könyörgés, aztán egyre mérgesebb "fenyegetőzés", ami többnyire süket és közömbös fülekre talál. Ma csoda történt. Amikor reggel elkövetkezett a szokásos reggeli "móka", minden a szokásos módon zajlott, felkelés megtagadással az élen, egészen a bűvös szó elhangzásáig. Szinte hallani lehetett az agytekervények álmos, lassú koppanását, ahogyan megértésre talált az agyukban, hogy Mikulás=meglepetéssel. És már rohantak is, ki az ágyakból és futás az este gondosan kitisztított csizmákhoz izgatott keresgélésre!

Aztán a nap és élet ment tovább a szokványos medrében. Nádjának irány az ovi, majd délután folytatódhat az ajándékok gondosabb áttekintése. Én meg neki estem a mikulás torta megsütésének. Követtem már el jó néhány vicces, bosszantó, szánalmas főzési-sütési próbálkozást, de azt hiszem a mai, magasan felül múlt minden eddigi történetet. A tésztához mindent pontosan úgy állítottam össze, ahogyan a receptben Marcsi megadta. Fincsi kis csokis massza kerekedett. Ezután következett a massza télapós sütőbe való helyezése. Ez egy speciális, számomre eddig teljesen ismeretlen sütőforma, amiben domború télapót lehet sütni. Össze kell pattintani a tepsi két felét, és a felső nyitott résznél kerül bele a massza, és így, álló helyzetben kell behelyezni a sütőbe. Katasztrófa 1: épp hogy el kezdtem tölteni a sütit a formába, az elkezdett szétvállni, és már folyt is orrán-szájján a massza szanaszét. Ezt a problémát úgy gondoltam átívelni, hogy minden egyes kis oldalt elhelyezkedő lyukba gémkapcsot fűztem, és így próbáltam a sütőformát stabillá téve megóvni a még megmaradt sütimasszámat. Nagy nehezen betuszkoltam a sütőbe, ahol azonnal elkezdett szivárogni a legalsó résznél a massza. Ez később megállt, megnyugodtam, mert elképzelni sem tudtam, ugyan, mi jöhet még. Amikor a receptben javasolt sütési idő letelt, kiszuszakoltam a formát a sütőből, és akkor nyilvánvalóvá vált, hogy a tészta közepe még folyós. Jól van, gondoltam, akkor felső sütésre állítom. Amikor úgy tűnt átsült, kivettem a sütőből, és félre tettem. Megfontolásomnak több oka is volt, egyrészről mert mennem kellett, másrészről, mert annyit már megtanultam, hogy minden kíváncsiságom és türelmetlenségem ellenére nem szerencsés még melegen a sütiknek neki esni. Neki estem viszont, amint haza értem. Ekkor már semmi sem menthetett meg a tényleges összeomlástól. A télapó feje szétmorzsálódva, a hasa betegesen beesve. A tészta hasnál elhelyezkedő része teljesen folyós nyers volt. Következett a következő neki futás, sütő újra bekapcs., vissza most már fektetve a sütőbe. A mázzal végül csináltam egy csufi kis télapót, és vittük a tesómékhoz nagy szeretettel és ezzel a háttér történettel. 

Ő lenne az, szegényke...

Mindenki izgatott volt, vágjuk hát fel, és láss csoda, csupa szalonnás és nem folyós, de nyers volt a közepe. Mindenki aranyos volt, és nagyon vicces, és képzeljétek, szinte még el is fogyott az egész.

Ennyi hát az én mai mikulás napi torta történetem, ami azt hiszem méltón bizonyítja, hogy van még hova fejlődnöm. Azt hiszem kénytelen leszek Marcsitól pár ügyes fortélyt és praktikát elsajátítani, hogy végre, elmozduljon a történeteim száma a sikersztorik irányába a kudarcok ellenébe.

Közben azért megérkezett a Mikulás is a gyerekekhez apa személyében. Lássuk a hatást:

Panna azt hiszem tudja, de legalább is gyanakszik

Nimi örül, de a nővére le fogja neki is leplezni ki van a télapó személye mögött

Nádja nem is tudja mit gondoljon............

Borisz kétségbeesett sírással kérlel, hogy menjünk haza. Nem ismerte fel apát