Sütőtökös-mákos linzertorta

Van pár elmaradásom, mielőtt rátérnék a sütire. Tegnap muszáj volt rászánnom magam és kihasználva gyerekmentességemet, neki lódulni a nem túlzottan szeretett bevásárló körutamnak, hogy legalább a télapóra való felkészültségi fokom közel elfogadható állapotba kerülhessen. Úgy alakult, hogy jól alakult, és sikerült a hasznosat összekötnöm a kellemessel. Találkoztam Ildikóval - www.encsiandboti.blogspot.com -, vele együtt jóval szórakoztatóbb volt a sorokat róni, és beszélgetés közben vásárolni. Azt hiszem a csevej nem ment a bevásárlás rovására. És remélhetőleg a bevásárlás sem a beszélgetés rovására. Ildikó megajándékozott engem illetve a családunkat. Persze, persze, nagyon jó dolog ajándékot adni, de azért kapni sem utolsó. De, hogy a lényegre is térjek, nekünk ajándékozta az egyik csodálatos általa készített mézeskalács adventi naptárát. Őszinte tisztelője vagyok azoknak, akik nem csak finom, de gyönyörű, műalkotásszerű mézeskalácsokat alkotnak. Talán mert az én kezeim közül még sosem született szép mézeskalács. Idén is megpróbálom, hátha végre egyszer nem csak csufi kenyőcsös finomságokat alkotok. Egy pozitívuma azért mégis csak van az én mézeskalácsaimnak is. Szeretik a gyerekek és mindenféle unszolás nélkül megeszik. A gyönyörű mézeskalács adventi naptár besorakozott a gyerekek mikulás ajándékai közé. Biztosan nagyon boldogok lesznek!!! Hála Ildikónak!!!

Ildikó keze munkája és ajándéka

Utolsó bejegyzésemben beszámoltam a balul elsült szaloncukorjaimról, de ez a sikertelenség sem szegte a kedvem. Tuti nincsenek véletlenek. Sikeres szaloncukrok ugyan nem születtek, de már gondolatban százszor becsomagoltam őket karácsonyi díszbe. Imádom a rózsaszínt. Azt hiszem örök szeretet. Mióta lányok születtek a családunkba fedeztem fel ezt a színt, és azt hiszem ugyan olyan lelkesedéssel rajongok érte mint a Nádja. CSak hát neki jobban áll. Ezek után nem árulok el nagy titkot, hogy a karácsonyfánk díszítésében a rózsaszín is markánsan jelen lesz. Ma véletlenül bele kukkantva Anyukám táskájába, láttam meg a csodás rózsaszín mintás celofánt. Nyomban lecsaptam rá, és Ő szokás szerint nem mondott nekem nemet. Szóval papír már van, szaloncukor egyenlőre még nincs. De tuti lesz!

A szaloncukor massza ízre nagyon csábító lett. De tényleg. Már nem is akarok bolti szaloncukrokat.  De be kellett látnom, hogy ebből képtelenség lenne a fára biggyeszteni akár egyetlen szemet is, mert sűrű folyadékként hagyta volna el a csomagolását. Kárba veszni, na azt már nem. Volt pár lehetséges opció a fejemben, természetesen egyik sem rizikó mentes. Összeállítottam egy kis linzer tésztát a szokásos módon. Hozzávalók a tésztához:

20 dkg rozs és fehér liszt fele-fele arányban

10 dkg margarin

5 dkg cukor

pici sütőpor v. szódabikarbóna

A hozzávalókat összegyúrtam és egy éjszakát altattam a hűtőben. Aztán neki láttam a fennmaradt mákos szaloncukraim újrafelhasználásának. De hogy is jutottunk el az elrontott szaloncukor alapomhoz?

1/2 kg cukrot

1.5 dl vízzel összeforraltam. Ha csak ennyit csináltam volna, valószínűleg nem is lett volna semmi gond. De jó szokásomhoz híven megint eltértem a recepttől, méghozzá úgy, hogy hozzá nyomtam egy egészen nagy narancsnak a levét is, amivel sikerült teljesen elhígítanom az egészet szirupot és már nem volt vissza utam. Ezután már hiába kevergettem balról jobbra vagy ahogy a recept írta, mert egyáltalán nem ezzel volt a gond. Belekerült a mák is, és egy egész éjszakát adtam neki a hűtőben. Valamennyire össze is állt, de közel sem szaloncukor szilárdságúvá.

Krém:

egy majd 1 kg-os sütőtök

pici margarin

fahéj

fél csomag vaníliás pudingpor

A sütőtököt megpucoljuk felkockázzuk és a pici margarinon puhára pároljuk egy kis fahéjjal. Amikor ezzel elkészülünk, jöhet rá a kissé félre sikerült mákos szaloncukor alap, ami persze a hő hatására teljesen folyós lesz. Így újabb korrekciót igényelt a dolog, jött a mentő ötlet. A fél csomag vaníliás pudingport kikevertem egy pici már rotyogó krémmel és hozzá öntöttem a többihez. Még egy utolsó rotty és kész. 

A tészta nagyobbik felét kör alakúra nyújtottam és egy 24 cm-es kerek sütőformát megágyaztam vele, és betoltam a 180C-os sütőbe kb. 10 percre. Ezután a már kicsit kihűlt krémet ráöntöttem a tésztára majd befedtem a tészta kisebbik feléből nyújtott kis körrel. Így együtt sütöttem az egészet még kb. 30 percig.

A mai nap fénypontja a Marcsival - Limara - és Timivel töltött kávézós délelőtt. Tudom, hogy nagyon szerencsés vagyok. Nagyon nagyon sok szempontból. Nagyon nagy ajándékként élem meg egyenként az összes szerencsémet. És nagyon nagy becsben tartom mindet. Tudom, hogy átmeneti időszak ez az életemben, és az idő vészesen ketyeg a fejem felett. Talán egy év múlva, amikor Borisz már óvodás lesz, csak akkor engedhetek meg magamnak ilyen délelőttöket, ha szabadságon leszek. Szerencsés vagyok, mert vannak olyan emberek az életemben, akikkel az idő elrohan kávézás közben. Nagy becsben kell tartani a barátságot, mert nélkülük semmi értelme az életnek. Persze Marcsi nem érkezett üres kézzel, gyönyörű, előző nap általa készített mézeskalácsokkal érkezett, amin a gyerekek veszekednek, ki egyen többet belőle. Büszke vagyok nagyon Marcsi mézeskalácsaira, mert azt hiszem az Ő műveinek már komoly eszmei és anyagi értéke is van, lehetne.

Marcsi - Limara - gyönyörűséges mézeskalácsai

Örülök, mert úgy tűnt, a lányoknak is ízlett a félresikerült szaloncukor torta. Azt hiszem, az elsőre félre sikerültnek látszó dolgokból is nagyon jó dolgok születhetnek.

sütőtökös-mákos linzertorta alias mákos szaloncukor torta