kevert kakaós grízes krémmel, eper dzsemmel

Biztosan nagyon unjátok már "az amikor én még kislány voltam" című vissza emlékezéseimet 1-1 étel vagy süti kapcsán, de mit tehetnék? Az én Anyukám a tenyerén hordozott bennünket, rengeteg és isteni sütivel kényeztetett minket. Isteni kelt tésztás hétvégéink voltak, gazdag piros leves és valami friss meleg buktaféle másodiknak. Voltak gyorsabbak és egyszerűbbek is. Kevert ilyen-olyanok, lekvárral vagy krémmel, vagy ne adj úristen porcukorral jól meghintve. Még a félresikerült, Anyukám szerint bodag sütiknek is óriási keletje volt. Élet volt. Csodás gyerekkor. Persze nem tagadom, lenne mit kutakodni a mi gyermekkorunkban is. És biztosan magyarázatot is találnának a jelen kor pszichológusai miért lettem ilyen amilyen, hiányosságaim, deformitásaim vajon honnan gyökereznek. Persze ez egy másik poszt témája lenne, mennyire tartom szerencsésnek, hogy minden gyöngeségünket a gyermekkorra vezessük vissza. Egy biztos, finomságokban nem volt hiány, nem amiatt lettem kotyél, ha az lettem. 

A minap Marcsinál tett látogatásunk alkalmával, ezzel a csodálatos kakaós sütivel lepett meg bennünket. A gyerekeim ízlésére tenni nem könnyű dolog, de Marcsinak sikerült. Igaz, fokozhatta volna a dolgot még, ha kihagyja a gyümölcsöt a tortából, de gondos kipiszkálás után, a gyerekek szívesen ették. Ránézésre ez a süti is "csak" egy olyan kevert kakaós féleség. De csak ránézésre. Mert párnapuha lágy. És bár krémet nélkülöző, még is krémes. Vannak, kik hajlamosak szembe fordított tenyérrel elutasításuknak hangot adni egy egyszerűnk tűnő kis kavart sütemény láttán. Attól tartván, hogy fojtós és torkukon akad a szó. Fojtós sütiktől irtózok, bátorságra fel, krémes élvezetben lesz részetek. Na persze, ha nem sütitek túl............. 

Hozzávalók: - Limara receptjét egy életre teljes mértékben kölcsön véve -

• 2 csésze liszt
• 1,5 csésze cukor
• 1 tk. szódabikarbóna
• 1/2 tk. sütőpor
• 1 tk. vanília vagy levendula eszencia
• 1 mk. só
• 1/2 csésze kakaópor
• 3/4 csésze író (nálam félcsésze tej és negyed csésze joghurt)
• 3/4 csésze víz
• 1/2 csésze vaj (nálam olaj bőven mérve)
• 2 nagy tojás (vagy három kisebb)

A csésze 2,5 dl-es. Külön tálban össze vegyítjük a száraz összetevőket - liszt, cukor, szódabikarbóna, só, sütőpor, kakaó -, másik tálban a nedveseket - író v. tej v. joghurt nálam tejföl volt csak itthon, víz, vaj v. olaj v. margarin, víz, ja és a tojás és esszencia -. Amikor ezekkel megvagyunk, össze vegyítjük a két különböző halmazállapotot. Én most nem kerek tortaformában öntöttem, hanem egy kisebb téglalap alakú tepsiben, 180C-ra előmelegített sütőben, 40-45 perc alatt készre is sütöttem.

 Marcsi gyümölccsel kínálta most nekünk, de láthatjátok a blogján, pazarabb kivitelben is. Ha rajtam múlott volna, normál esetben én csupán leemeltem volna a spájzunk polcán hanyagul sorakozó egyik fajta ínycsiklandóan finom savanykás lekváromat és jó bőven megkentem volna vele. De mivel nálunk nem normál az eset a két finnyás gyermekemet illetően, maradt a kreativitás, kitalálni, milyen krémmel ennék meg. Adódott a remek alkalom, végre kiviteleztem a szintén Marcsitól tanult grízes krémet. Csodásan passzolt a süteményhez, de mi tagadás, a magam adagját még megspékeltem a saját eper lekvárunkkal is, és mit tagadjam, isteni lett. Olyan nagy sikernek örvendett a süti, hogy Nádja barátnőjének Anyukája a receptet azonnal vitte, és a konyhánkban megbújó hangyák már hiába reménykednek, morzsa nem maradt nekik, egy szem sem.