Hibbantnak éreztem ma magam. Először is végig vasárnap hangulatban lebegtem. Egyszerű oka van, angol órára mentünk. Igen, persze, mi akkor járunk angol órára, amikor más normális ember a vasárnapi ebéd asztalnál a hús levesét kanalazza. Akkor mi pont útban, Szeged felé. Így kavarodtam én össze ma a napokkal. Ültem az autóban és semmi kedvem nem volt menni, menni töretlenül, a fejemben tátongó hatalmas ürességgel. És láss csodákat, tényleg csak a kezdet oly nehéz, nyökögve bár, de nem is tűntem annyira felkészületlennek. A mai nap abszolút sikerélménye, hogy rábukkantam néhány angol nyelvű, nagyon jó blogra. És értegetem őket. Más kultúra, más nyelv, más világ, más földrész, csak olvasom, és más világba röptet el engem. Talán az első gyenge kis pillérek egyike a mai nap, az angol nyelv kapcsán nyert pozitív tapasztalatai és köztem.
Apropó, hogy álltok a holnapi napra való készülődéssel? Mi lesz holnap? Szép ruha? Barátok együtt? Boldog, közös, nevetős őrület? Evés, ivás, tánc? Tüzijáték?
Na látod, megy ez. :))
VálaszTörlésÜgyes vagy!
Büszke vagyok rád XD
VálaszTörlésNekünk egy szokványos este lesz...
Nem megyünk sehova, nem jön hozzánk senki, majd koccintunk reggel a gyerkőcökkel, és ennyi.
Viszont sütöttel isteni perecet, olyan vásárost! Majd jelentkezz a receptért, ha érdekel.
BÚÉK!
Puszi!