megint hétfő

Hát ma aztán tényleg hétfő van. Hétfő reggel. Néha a hétfő nehezen indul, különösen ha hozzá sötétség és szakadó eső párosul. Ma reggel a semmivel össze nem téveszthető eső kopogására ébredtem. Bosszankodhatnék is rajta, de velem nem lehet kibabrálni holmi esőféleséggel. Időnként kifejezetten örülök neki. Mert lehetőséget ad a rejtőzködésre. Viszonylag mozgalmas életet élünk. Persze csak szűk keretek között, városi szinten. Folyamatosan mozgásban vagyunk, úton. Az eső picit leszűkít, picit el-bezár. Néha nem árt, nem kifelé élni, hanem önmagunkkal is egyedül lenni. Egyébként nem tudom említettem e már, hogy imádom a gumicsizmákat? És hát, mikor máskor hordaná az ember ezt a csodás találmányt mint esőben? Körültekintően gondoskodtam arról, hogy családom minden tajga számára rendelkezésre álljon gumicsizma és persze vízhatlan esőkabát. Esőkabátom is van. Szép vonalú, nőies, és vízhatlan, hiszen ez tényleg nagybetűkkel az ESŐKABÁT . Jelentős türelmet és időt nem sajnálva végül rátaláltam az igazira. Magamhoz képest igen drága darab volt, még úgy is, hogy 50%-ra le volt árazva. De azt gondoltam, ha nem hízom 20 kilót, jó eséllyel életem jelentős részén kiszolgálhat. Látjátok, ilyen felszereléssel, nem fáj az ember feje esőben sem. Hálás vagyok, végre felvehetem őket. Persze a legtöbb ismerősöm kétségbeesetten ingatja a fejét, ha meglát a gumicsizmámban. És persze az esőkabátom sem tetszik mindenkinek.

A hét jelentős részén viszont gyönyörű napsütés kényeztetett bennünket. Igen is volt tavasz. Volt szükség kardigánra és átmeneti kabátra. És lehetett lenni csupán csak egy szál trikóban. Szeretem az átmenetet, mert nehéz kabátról trikóra vetkőzni, farmerból világítóan fehér csupasz lábakat kitenni. Ebben a gyönyörűséges tavaszi napsütésben szerdán piaci rebarbara vadászatra indultam. Spontán találkozások forrtak ki belőle. Közös kávézás, jó sok kacagás. Többünkkel a csajos klubból. Lett rebarbara is. Kilónyi. És lett belőle lekvár eperrel vegyítve. Arról nem is beszélve, hogy milyen gyönyörűséges rózsaszín rózsás tányérok jöttek szembe velem akkor, amikor már nem is reméltem. Útban kifelé a piacról, a lomisoknál bukkantam ezekre a gyönyörűségekre. 

a tányérok

Hát persze, hogy megvettem. Még akkor is, ha ez az árus egyetlen fillért sem engedett. Nem úgy a cicából, amit amikor megláttam, rögtön tudtam, hogy a gyerekeknek micsoda örömet jelent majd, és a kiöntő árából is sikerült engedményt kérnem.

a kiöntő

az új cica az új helyén

A hétvégén egyedül voltam itthon a gyerekekkel. Volt ám hatalmas városi rendezvény, makói Expo néven. A gyerekek szempontjából mindenképpen óriási lehetőséget jelentett arra,  hogy kisajtoljanak belőlem lufit, vattacukrot és egyebeket, és így a zsebeim súlyai is elfogadható méreteket öltöttek. Két kisgyerekkel egy ilyen "tömegrendezvényen" való részvétel egyet jelenthet az öngyilkosság egyfajta metódusával. Én viszont elszánt vagyok, lévén Makón aztán tényleg nincsenek távolságok, na bumm, legfeljebb haza megyek, ha végképp nem működne a dolog. Csak hogy sokkal jobban alakult a dolog, mint sem álmodni mertem volna róla, mert jöttek a lányok is, Timi, Marcsi, Macus és Viki és Böbőcéjékkel is találkoztunk. Arról nem is beszélve, hogy Nádja barátnői is megjelentek, így vele egészen addig nem volt gond, míg le nem akartam lépni a rendezvényről. Na akkor aztán a kisasszony megmutatta azt is, hogy a hercegnők is tudnak hisztizni  és azt is, hogy az hogyan néz ki. Persze a fényképezőgépem nem felejtettem itthon, és csináltam is néhány képet, de nem merem megkockáztatni, hogy a lányokról feltegyem, mert úgy éreztem, komolyan az agyukra megyek az állandó fényképezgetésemmel.

Így kép csak a gyerekekről, ők még nem tudnak tiltakozni

 Bezzeg Ildikó megengedte nekem, hogy készítsek néhány képet róla, amikor múlt hétfőn eljött hozzánk egy kis női csevejre, ami lássuk be, mindkettőnkre nagyon ráfért már. Puszi érte.

köszi Ildikó

Biztos mindenkivel előfordul, legalább egyetlen egyszer az életében, hogy hosszú-hosszú idő után, össze fut valakivel, akit tizenegynéhány éve nem látott. Pontosan ez történt velem a temetőben. Bicajon én, elöl-hátul gyerekkel. És egyszer csak valaki kiszólt a sírok közül. Szia Farkas Éva. Egy magas férfi volt napszemüvegben. Majd le estem a bicajról. Híresen vacak a mindenfélefajta memóriám. Ismerős volt, szinte hallottam ahogyan kattognak agyam rozsdásodó agytekervényei. Úristen, Ki ez???? És abban a pillanatban, ahogy megvilágosodtam, már ugrottam is le a bicajról, mert ez nem az a fajta találkozás volt, amikor csak úgy tovább hajt az ember. Egy gimnazista volt évfolyamtársunk volt. Egy helyes, fura fiú. Művészettörténész szakon végzett. Budapesten élt, aztán városi legendák szerint történt valami, ami miatt gyorsan kellett más országba költöznie. Senki nem tudott semmit. Semmi konkrétat. Találgatások voltak. Már egészen megszoktuk, hogy róla bizony semmit nem tudtunk. És egyszer csak ott álltunk egymással szemben a temetőben sokéves kihagyás után. Mintha a gyerekek is megérezték volna, hogy ez egy különleges találkozó. Csendben, türelmesen, hallgatták a pár perces beszélgetést. Picit többet tudok róla, mint eddig. A titok még mindig titok. Nem sokat változott. Néhány ősz hajszál, ami nem ront a látványon. Újabb 10 év vagy örökre szóló csend. Hú, de érdekes találkozás volt. Örülök, hogy úgy alakult, hogy én vagyok a szerencsés, aki bele botlott - bicajozott -.

mi kaptuk....hú, de örülök nekik

Ezután tovább száguldottam a gyerekekkel Györgyi barátnőm Anyukájához. Aki szó szerint elhalmozott. Nézzétek csak mennyi mindennel! Megint tanultam valamit. Például, hogy mennyivel okosabb dolog nem egyetlen, hanem legalább 3 db fekete ribizli bokrot ültetni, akkor esetleg esélyt adok arra, hogy legyen érdemi mennyiségű gyümölcsöm, amivel már lehet mit kezdeni. Hogy hogyan próbálhatok levendulát önmagam otthon szaporítani. A pogácsáról nem is beszélve, amit megfogok próbálni reprodukálni. Na és a rebarbarák? Már töröm a fejem, milyen finomságot készítsek megint belőle!

már száradnak a fűszernövények

Így telt a hét. Szuper volt.Volt benne minden, ami számomra fontos. Kívánhatnék e többet erre a hétre? Hasonló jókat magunknak, na és Nektek, édes - drága kedves vissza térő olvasóim!!! 

Legyen mesésen szép hetetek!!