Rebarbara-eper lekvár

A rebarbarával való első találkozásom annyira elvarázsolt, hogy nem bírtam magammal, muszáj volt piaci rebarbara vadászatra indulnom, kipróbálni, milyen lehet a rebarbara lekvár. Olvastam másnál, hogy eperrel remek párost alkotnak. Az eper már a hűtőben csücsült, már csak a rebarbara hiányzott. Szerencsém volt. Oltári nagy szerencsém. Össze tudtam guberálni a piacon 1 kilónyi rebarbarát. Nekem pedig ennyi kellett, ennyit terveztem. Nem volt már halogatni való időm, az eprek itt-ott már nem a legszebbik arcukat mutatva, látható jelét adták türelmetlenségüknek. Így az eredetileg tervezett 1:1 arány elmozdult a kiló rebarbara 70 dkg eper oldalára. Nem nagy munka. Úgy emlékszem, amikor gyerekek voltunk, Anyukám mindig órákig topogott a konyhában, hosszadalmas előkészítő munka után. Az eredmény, ínycsiklandó illat, isteni finom, édes lekvár. És mindenhol csupa ragacs konyha. Emlékeim szerint Anyukámnak még arra is volt kapacitása, hogy a friss lekvár mellé valahonnan puha kalácsot is varázsoljon hozzá. Azt a mindenit, micsoda gyerekkorunk volt nekünk!!!!

• 1 kg rebarbara
• 70 dkg eper
• 1 kg cukor
• 1 narancs leve és héja - citrom nem volt itthon, azt próbáltam helyettesíteni -
• fahéj - ízlés szerint -
• pár csepp vanília esszencia
• 1 kupica rum v. rumaroma
• 1 csomag dzsemfix

Bele vetettem magam a lekvár főzésbe ész nélkül, előzetes előkészítést hanyagolva. A rebarbara szálakat megpucoltam. Megakartam spórolni ezt a fázist, mert annyira nem volt kedvem ezzel bíbelődni, ráadásul több helyen azt olvastam, hogy nem szükséges a pucolás. Egyszerűen semmi de semmi kedvem nem volt hozzá. A fülembe csengtek viszont Marcsi óvó szavai, ha nem akarunk fuldokolni a fás szálaktól, muszáj felülemelkednem a kényelmemen. Pucolás után felvagdostam őket kb. 2 cm-es darabkákra. Ezután jöhetett az eper. Mosás, feldarabolás, nem túl pici darabokra. Bele dobáltam őket egy nagy fazékba, rá facsartam egy darab narancs levét és elvegyítettem. 

Hmmmm, pazar látvány volt. Rá szórtam 1 kg cukrot, elkevertem, és már kezdett is levesedni.

El kellett mennem boltba, így maradt a cukrozott gyümölcs egy órát egyedül. Mire haza értem, a cukor elolvadt, és bőséges levet eresztett. Na gondoltam, ennek aztán se vége, se hossza, itt fogok éjszakázni a konyhában. Alá gyújtottam a gázt, és hagytam, forrjon fel a gyümölcs, de ekkor már elkezdtem ízesíteni. Jöhetett a fahéj, a vanília esszencia, a narancs reszelt héja. Hagytam, had rotyogjon a lekvár.

A gyümölcs egy része is kezdett szét válni. Akartam, hogy legyenek benne egészkés gyümölcs darabok. Amikor már úgy tűnt, hogy a gyümölcs megpuhult, és egy része szét is főtt, de voltak még egyben maradtak is, hozzá adtam a dzsemfixet. Hagytam, hogy így újra főjön a massza, sőt még néhány percig tovább forraltam, majd lekapcsoltam a gázt. Innentől kezdve választás kérdése, hogy adtok e rumot a lekvárhoz, nekem tetszik az ötlet. Az elmosott befőttes üvegeket már bele állítottam a félig meleg vízzel töltött tepsibe, majd jöhetett a lekvár üvegbe szedése. 

Lezártam őket, és néhány percre fejre állítottam az üvegeket. Ezután meleg helyre tettem az üvegeket, majd egy napig magukra hagytam őket. 

Nem nagy kunszt ezt a lekvárt elkészíteni, viszont nagyon megéri. Miközben főztem, a család apraja és nagyja is bódultan dicsérte a pazar illatfelhőket.