Rebarbarás torta

Amikor megvettük ezt a házat, közel sem így nézett ki, de egy biztos, elődeink, szerető, gondos gazdái voltak. Idős házaspár, akik nem csak a házat, de a kertet is nagyon nagy becsben tartották. Így hagytak ránk, gyönyörű, különleges virágokat, és érdekes növényeket, amikről azt sem tudtuk, mi micsoda. Aztán a ház nagyobbik felét elbontottuk, és átépítettük, és bár közel sem voltam még ilyen tudatos növény rajongó, bőszen igyekeztem menteni a menthetőt, felismerve, micsoda értékek büszke tulajdonosa lehetek. Az más téma, hogy drága megboldogult Apukám, semmire való vacak szemétnek ítélte az összes áttelepítésre váró virághagymát, és dobott ki mindent tudtunk és megkérdezésünk nélkül, kegyelmet nem ismerve. A sok érdekes növény között volt pár pirosas szárú nagy lapuleveles valami is, amiről azt sem tudtam, eszik vagy isszák, zöldség vagy gyümölcs, ehető vagy mérgező. Ma már tudom, hogy ezek voltak a mi rebarbaráink, amikkel évekig nem kezdtünk semmit. Óh, mit nem adnék most ezért a pár tő rebarbaráért, csak a kertemben tudassam őket? Annyi mindennek, annyi évnek, és ennyi változásnak kellett történnie életem első rebarbara kóstolójáig. Tegnap megtört a csend, Marcsi vett nekem egy köteg rebarbarát, így gyorsan sütöttem egy tortácskát belőle. 

Rebarbarákat megmostam, megpucoltam. 15 dkg margarint felolvasztottam, majd 12 dkg cukrot hozzáadva pár percig együtt kavargattam, hogy kissé megkaramellizálódjon a cukor. Ezután rádobtam a megmosott, megpucolt, és kis darabkákra felszelt rebarbarát, és együtt még picit tovább pároltam. Nagyon hamar elkészül, a rebarbarának nem kell sok idő.

Tészta:

• 10 dkg vaj
• 1 bögre cukor
• 1 bögre liszt
• fahéj, csipet só, citrom reszelt héja

A vajat megolvasztottam, bele szórtam a cukrot, a sót, és a fahéjat, ja, és a citrom héjat is, majd a liszttel együtt jól elkevertem a hozzávalókat. Jó kis morzsálódós tésztát kaptam, de ez jó, mert teljesen jól működött a dolog.

Egy kapcsos tortaformába  - ki sem vajaztam, nekem bejött, de nem vállalom a felelősséget -, bele öntöttem a vajas, karamellizált rebarbarát, majd szépen rá morzsáztam a tésztát. Jó kis réteget képezett a tészta a masszán. Kicsit megijedtem, mert úgy tűnt be fog süllyedni a tészta a szószba, de végül mégis lett egy jól elkülöníthető tészta réteg, bár valamennyi azért biztosan megsüllyedt. 180C-ra előmelegített sütőben sütöttem, kb. 40 perc alatt készre.

Miután kivettük, fogalmam sincs, mi a helyes, hogy kell e várni valamennyit vagy sem, mielőtt lekapcsoljuk a torta forma oldalát és fejre állítjuk az egészet. Gondolhatjátok, hogy 3-4 percnél tovább képtelen voltam tovább várni, és nem tagadom, néhány rebarbara darab a sütőforma aljára  is tapadt, amit aztán óvatosan lehorgásztam róla, és gondosan eligazgattam a torta tetején. Nem mondom, hogy különösebben mutatós süti lenne, de hát a külső, mint tudjuk, nem minden.

Nekem a rebarbarával való első ízélmény találkozom nagyon tetszett. Nagyon finom, savanykás, markáns íze van, amit a sütihez adott tejszínhabbal még karakteresebbé tehetünk, ha az ízkavalkád nem lenne elégséges. Az élmény annyira meghatározóvá lett, hogy hamarosan rebarbara beszerzésre indulok, hogy lekvárt, vagy dzsemet főzzek belőle. Most aztán uralkodnom kell magamon, mert annyi klassz dolgot lehet rebarbarából készíteni, hogy alig tudok magamnak megálljt parancsolni a beszerzésben, meg az állandó sütkérezésben.