Tudjátok, nagyon kedvező áron beszereztem magamnak egy keksz csináló berendezést, több mint fél éve. Aztán kiderült, hogy nem mindig jó ötlet látatlanul vásárolni valamit, hamarosan rájöttem, hogy száz sebből vérzett a nagy örömmel beszerzett szerkentyűm. Én továbbra is nagyon szeretettem volna egyet, így Anyukám szülinapomra megajándékozott egy vadi újjal. Össze állítottam a tésztát, és annyira nem ment a használat elsajátítása, hogy több órás konyhai ácsorgásos project lett csupán, szép kekszek helyett. Kekszek végül is lettek, de nem szépek, és nem a kekszcsináló berendezéssel készültek. Így újabb egy hónapra pihentettem a projectet. A héten megkértem Anyukámat, jöjjön át, és az első momentumtól, vagyis a tészta összeállításától kezdve kísérje végig botladozásomat, különben az oly vágyott gépezett tőlem a dobozában rohadhat meg. Neki is okozott némi fejtörést a dolog, és megkockáztatom, hogy a gépezettel sem stimmel minden, de végre, ha különösebben nem is túl szépeket, de legalább kekszeket vagyok képes elő állítani a keksz csináló berendezésemmel.
Valószínűleg senkit nem hoz lázba ez a bejegyzés és a kekszem, nem is tettem volna fel, de Timi barátnőm pont tegnap tett látogatást nálunk, és olyan lelkesen "tömte" a kekszeket magába, hogy külön az Ő kedvéért felteszem a receptet. Timi -nek is rendelkezésére áll egy szuper kis szerkentyű, a recept maga tökéletes, szóval ha követjük a recept utasításait és boldogulunk a gépezet helyes használatával, állati fini kis kekszekkel tömhetjük degeszre magunkat, a megmaradó kekszekkel pedig meg a dobozunkat.
- 36 dkg margarin
- 14 dkg cukor
- 2 tojás
- 2 vaníliás cukor
- csipet só
- 60 dkg liszt
- 1 tk. sütőpor
Először a margarint habosra kavarjuk a cukorral, és vaníliás cukorral, majd jöhetnek a tojások, a csipet só, majd a sütőporral vegyített liszt. Lágy, de össze álló masszát kell kapnunk. A tésztánkat bele adagoljuk a szerkentyűbe, és szép és változatos formájú kekszeket gyártunk belőle. Ez a tészta jó kiindulási alap, amit kedvünkre ízesíthetünk. 180C-ra előmelegítjük a sütőnket, és nem sütőpapíros, hanem pucér tepsire helyezzük a kekszeket. Kb. 15-20 perc alatt készre sütjük őket.
Annyira tetszett a gyerekeknek is a keksz, hogy nem adok magamnak több mint két átaludt éjszakát, és neki láthatok a kekszes dobozok ismételt feltöltésének!
én is nézegettem a multkoriban, hogy milyen jó lenne egy ilyen sütinyomó...(az full műanyag volt, amit én láttam) ezek szerint, ha nem akarok szívrohamot kapni mellette, inkább ne is vegyek?:) vagy mondjuk fémmel működhet a dolog?
VálaszTörlésÉn először egy "full" műanyagot vettem teszveszen használtan, aminek a törzse már eleve repedten érkezett. Szóval kidobott pénz volt. A következőt Anyukámtól kaptam a szülinapomra és fémből van, és természetesen elsőre nem boldogultam vele. Azután, hogy Anyukám rám szánt egy délelőttöt és közelebbi ismertségbe kerültünk a szerkentyűvel, most már talán azt merem mondani, hogy megyeget a használata. De kérlek, hogy ne engem vegyél alapul, mert technikai analfabéta vagyok. Akiket én ismerek és tudom, hogy van ilyenjük, szerintem nálam ügyesebben használják. Érdemes venni, ha szeretitek a helyes és egyszerű kekszeket. De légy türelmes hozzá!
VálaszTörlés