2011. május 21., szombat

Spárgakrém leves

A spárgával is csak mostanában ismerkedem. Évek óta nézegettem, de sosem volt hozzá elég bátorságom. A gyerekek miatt sem. Fél kilós kiszerelésben találtam az egyik hiperszuper marketben, zöldet és fehéret is. Vettem mindkettőből, és készítettem belőlük két merőben különböző ételt. A zöld kifejezett elutasítást váltott ki itthon. De azt hiszem én szúrtam el. Nem készítettem elő elég gondosan. Csak mert hajlamos vagyok jó tanácsokat elengedni a fülem mellett. És mert imádok kockáztatva a saját fejem után menni, ami aztán időnként katasztrofális végkifejlettel jár. Ezek után már az is nagy eredmény volt, hogy a többiek rábólintottak a következő spárgás felvonásra, így történt, hogy bele vághattam a fehér spárga elkészítési projektjébe. Semmi varia, taka-vaka, egyszerűen csak spárgakrémleves. Engedélyem csak erre volt. Nem kutattam az interneten. Gondolom mindenki hasonlóan készíti. Csak azt tudtam, hogy én, aki imádom a fűszeres ételeket, most valami egyszerű, letisztult ízvilágra vágyom. Így került a levesbe csupán só és bors és sok-sok citromlé.
Hozzávalók: - minden csak körülbelüli mértékben megjelölve -
50 dkg fehér spárga
1 fej vörös hagyma
só, bors
500 ml tejszín
citrom leve
A sikertelen zöld spárgás bepróbálkozás után szigorúan megpucolt/tattam/ a spárgákat, miután megpróbáltam eltávolítani a nem használható fás részeket. Ahol törik, jelzés értékű, az alsó letört rész kukát kíván. Ezután kisebb darabkákra vágtam őket és félre tettem addig, míg a hagymát pucolás után meg nem dinszteltem. Amikor a hagyma elkészült, hozzáadtam a spárgát, és így együtt tovább dinszteltem. Pár perccel később felöntöttem annyi vízzel, hogy éppen ellepje, majd sóztam, borsóztam és folyamatosan ízesítettem a citrom hozzáadott levével, addig, míg el nem értem a kívánt ízt. Addig főztem, amíg a spárga meg nem puhult, majd elő a botmixert és össze turmixoltam az egészet. Amikor egynemű folyadékot kaptam, vissza helyeztem a tűzhelyre, újra forraltam, és hozzáadtam a tejszínt is, és még egyszer utoljára összeforraltam az egészet.
Közben kenyeret pirítottam, úgy, hogy a kenyér egyik oldalára sajtot olvasztottam. Az ilyen jellegű krémleveseket sajtos pirítóssal szeretjük mi. Szipi-szupi kis leves. Még a Borisznak is tetszett. 

a spárgaleves miatt ilyen boldog

3 megjegyzés:

  1. jaj, megelőztél...
    Barbit nem kaptam és a spárgával szemeztem egy ideig. Hamar visszaraktam a félkilós kis díszespapír csomagocskát. Megmaradt plátóinak az érdeklődésem... egy óriási háznélküli csiga asszonyság vette birtokba az én ebédre kiszemelt portékámat. Innentől kezdve már csak a gulyáslevesbe gondolkodtam.


    Fevikém, hogy van az , hogy a te kis barbis tortádba sárgásnak láttam a barbit. Egy másik bloggerina sütijében meg rózsaszin volt. (nem tett bele epret, sem szinezőt, sem rózsaszin pudingot) Két fajta van ebből is, mint a spárgából?

    A héten figyeld a blogom, FŐZTEM és FŰZTEM.
    Sok szeretettel:Judit

    VálaszTörlés
  2. Hahó Judit,
    megelőztelek ám. De ne izgulj, sosem késő, és hát legyünk őszinték, a család szerintem nem bánta volna, ha Te előzöl be és Nálatok. Bár a leves tényleg nagyon jó lett. Nekem is nagyon ízlett.
    Szóval ne add fel, mindig jó érzés új dolgokat kipróbálni az embernek.

    Rebarbara ügyben bevallom nem vagyok nagy szakértől, de állítólag van zöld és piros fajta is. Lehet, hogy blogerkollegina piros rebussal nyomult volna? Azért ha látsz, ne hagyd ki, jó dolog a rebarbara.

    Megyek és nézlek, nagyon várom, mivel rukkolsz elő. addig is szeretettel puszillek f.évi

    VálaszTörlés
  3. Azt te csak szeretnéd, Évi! (Mármint, hogy Borisz, meg a spárga...)

    VálaszTörlés