2017. december 31. évösszegző

Krisztina Sziraval sokat futottam ebben az évben, persze nem eleget. de sokkal többet a semminél. Aztán kávéztunk, elvonszolt úszótanfolyamra, főztünk együtt lekvárt, levitt a Balatonra, noszogatott és megengedte, hogy vezessem az autóját, pedig igazán volt mitől tartania. Több lettem általa. Év elején pont neki mondtam egyik közös futásunk alkalmával, hogy elégedett lennék, ha sikerülne megszerveznem egy eseményt, amely témája számomra szent ügy. Óriási kihívás volt, rengeteg félelmemet kellett legyőznöm. Megtörtént. Megtapasztaltam az erőmet,a kitartásomat, a hitet. Megerősített abban, amiben mindig is hittem, az összefogás erejében és az emberi jóságban. Rengetegen álltak mellém önzetlenül, kaptam vissza számomra fontos embereket. Dühbe gurulok a betegségtől, ami nem kímélt jó néhány általam nagyon szeretett embert. Volt kikért és van kikért aggódni és továbbra is szentül hiszem, hogy nincs fontosabb, mint hogy egészségesek legyünk, mert akkor bármilyen nehézséget képes legyőzni az ember. Októberben azt mondtam Makó Tímeanak, ebben az évben még 3 dolgot kell megvalósítanom. Megtanulni angolul, megtanulni úszni és megtanulni vezetni. Hú, akkor jól bele kell húznod, mert mindjárt itt a december. - mondta. Oh, tényleg, de nálam az év vége júniusban van, szóval még van időm. Ezek életem legnagyobb kihívásai, fel kell kötnöm a gatyámat. Vagy elfogadom esendőségemet és elengedem. Végül is nem vagyok tökéletes. Rengeteg, boldog nevetésben volt részem a munkatársaimmal akkor is, ha munkavégzésünk helyszíne nem a legvidámabb barakk, de szeretettel és humorral a legfájdalmasabb, a legnagyobb kihívásokat is közösen átvészeltük. És mi tagadás, szeretem a munkámat. Egy biztos, nem lennék jól, ha nem lenne a családom. Ha nem lenne a családom az, aki. Örülök, hogy velünk van az Anyukám, még ha gyorsabban is billent ki béketűrésemből bárkinél. Mérgemben felcsattanok, hogy utána szégyellhessem magam. Égbe kiáltó céljaim vannak és kevés szabad időm. Emiatt minimum egy napot szorongok, ha szabad vagyok, mert azt gondolom, nincs idő lacafacázásra. Aztán nagy nehezen meggyőzöm magam, hátra dőlök mert pihenni is kell néha az embernek. Csak hogy pontosan tudom, hogy nincs idő a szarakodásra, mert az élet villámgyorsan rohan el. Nem várja meg, hogy megvalósítsd legszentebb álmaid. Sok jó ember van körülöttem, akiket nagyon szeretek. Hiába emlékeztet Tisza Kata arra, hogy az érzéseket igenis ki kell mondani, még mindig belém szorul, és csak körül írni vagyok képes, hogy vannak, akiket a barátaimnak tekintek. Lett kutyánk. Olyanok vagyunk most már mint ami után nyaralásaink alkalmával vágyakoztunk.
Tovább öregedtem. Látom amúgy. Imádom az öregedés témáját. És hát mi tagadás. Van választásunk a hogyanról. Csodás év volt. Szerintem mind tudjátok, mennyire hálás vagyok!!!