Azt akarom mondani, hogy az évnek ebben az időszakában, pontosabban
november 12-én ünnepeljük a szociális szférában dolgozó munkatársakat.
Nem azért érzem említésre méltónak, mert magam is ezen a területen
dolgozom, hanem azért, mert oly kevés szót kapnak a munkatársaim. Pedig a
szociális szférában munkát végző emberek minden nap valaki másért
tesznek, olyan embereken igyekeznek segíteni, akik átmeneti vagy állandó
jelleggel krízishelyzetben vannak, támogatásra, gyámolításra szorulnak.
Nem tudom van e szebb, boldogabb dolog, mint megpróbálni önzetlenül
segíteni, megpróbálni örömet, reményt és főleg szeretetet adni. Pedig
gyakran a segítő is segítségre szorul, mi is kerülhetünk nehéz
élethelyzetbe. A szociális munka nem egy siker sztori, kevés benne a
boldog végkifejlet, megbecsüli az ember a legapróbb eredményt, örömet
is. Csak a legelszántabbak képesek tartósan a területen megmaradni, de
azt hiszem itt csak őszinte szívvel, igazi emberséggel és jósággal
érdemes munkát végezni mind a magunk, mind az általunk gyámolítottak
érdekében. A legelhivatottabbakat ünneplem nem csak ma, hanem az év
minden napján nagy megbecsüléssel. Külön szeretettel gondolok mostani és
valamikor munkatársaimra, és mindenkire, akiknek valaha segíteni
tudtunk!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése