Gyermekek nélkül a ház

Gyermek nélkül a ház bútorszalon,
Nincs levetett ruha az asztalon,
Alvó fejecske nem hagy mély nyomot a bársonypárnán,
Semmi nem kopott.

Az ágyterítő gyűretlen, fehér,
Nincs szétmorzsolva sütemény, kenyér,
Nincs behúrcolva kavics és homok
Csak állnak mereven értéktelenül
Újak maradnak a bútorok,
Ám de a gyermekkel életrekel minden,
Ha futkos a szobában, udvaron, s a kertben.
Ha elszomorít az élet gondja, búja,
Elfeledteti azt a gyermek mosolya.
Tanulj a gyermektől örülni mindennek,
S adj hálát mindezért az Istennek.
(ismeretlen szerző)