Karlsbadi torta alias Diós nápolyi

Ma is történt pár nagyon jó dolog velem. Az, hogy a nyarat követő ősz olyan hirtelen és fogvacogtatóra sikeredett, még értékesebbé teszi az arcmelengetős, csodás, napsütéses napokat. Pont olyan ősz ez most, mint amilyenekre gyerekkoromból emlékszem. Végre van aktualitása az átmeneti kabátnak. A levelek színéről nem is beszélve. Zizegős, nagy halmok jönnek össze, amiben a gyerekek önfeledten fürdőznek, pont mint én gyerekkoromban. 

színek............

A következő, amit számomra is meglepő módon szeretek, a pilates torna. Volt lehetőségem tornázni ma közösségben. Azért meglepő, mert világ életemben azt hallgattam, hogy milyen ügyetlen vagyok, sete-suta. Egy voltam a gimnáziumban azok között, akit utolsók között választottak be az osztálytársai a csapatba. Nem fürdőztem sosem a sporttal kapcsolatos sikerélményekben. A pilates igazi áttörés. Nem mondom, hogy Jane Fondát megszégyenítő tornászlánnyá alakultam át, de képes vagyok egy egész órát végig csinálni. Végig csinálni úgy, hogy közben teljesen kikapcsolok. Fizikailag és érzelmileg is új távlatokat nyit előttem. Behunyom a szemeim és miközben szól a zene, csak magamra figyelek. Na jó, ha Kriszti is ott van, képtelenség röhögés nélkül végig csinálni. Ennyi jár a testünknek és lelkünknek. 

És hogy hogyan jön össze a diós nápolyi a pilatessel? Talán mert aki ennyit eszik mint én, nem követ el túlzottan nagy hibát, ha néha mozog is. 

A nap fénypontja a már általam sokat emlegetett Györgyi barátnőm telefonja. Csodás meglepetés, haza ugrott a fiúkkal, így végre találkozhatunk egymással. Macskaszem már feldolgozva, benn a gyomrokban, morzsák sem maradtak, összegyűjtöttem a kutyának. Fél óra múlva itt lesz, mit hozzak össze, gondolkodtam magamban, és érkezett a mentő ötlet. Nem régen kölcsönöztem ki az általam oly nagyra becsült írónő könyvét, aki nem csupán a halál témájában oly jártas, de a gasztronómia területén is tud nekünk újat mutatni. Polcz Alaineről van szó. Egy igazi szívember. Nyisd csak ki a könyvet és nézd meg a fényképét. Ínséges időket is megélt csodás személyiség, aki azt hiszem minden lélegzetével az életre bólintott rá. Erről jut eszembe, tudom, hogy fényévekkel vagyok lemaradva az átlag tájékozott emberhez képest, de tegnap délutánra realizálódott bennem, hogy azonnal a kezemben akarom tartani az Ízek, Imák, Szerelmek c. könyvet. A filmről is csak félfüllel hallottam, persze, meg akartam nézni. Magam sem tudom megmondani az idejét, mikor voltam utoljára moziban. De könyvről tényleg csak tegnap hallottam. Könyvtárba rohanásra tegnap már esélyem sem volt, és persze mérlegelve az esélyét annak, hogy legjobb korreláció esetén, miszerint a könyv meg van a könyvtárnak, sem lesz rá sok esélyem, hogy benn is van. De elérkezett a ma délelőtt, amikor beronthattam a könyvtárba tele reménnyel, miszerint hamarosan a keblemen melengethetem a hőn áhított könyvet. A hideg realitás hamar bekövetkezett, mert bár a könyv meg van a könyvtárnak, de nincs benn, de máris felkerültem az előjegyzési listára.  Várok  hát türelmesen. Már megint elkalandoztam, de jó okom van rá, hiszen a a könyv, csak úgy mint Polcz Alaine, az élet szeretetére, megélésére csábít bennünket. Végre egy újabb szerzemény, ami fel akarja rázni az embereket, a szürke, legatyásodott, rosszkedvűsködő, panaszkodós, elszigetelt élettagadásukból. Élni jó, tényleg. Akkor is, ha nem tűnik minden színesnek. Pont ezért és annál inkább kell megélni mindent! Nem félni - ezt elsősorban magamnak mondom, mert ritka nagy beszari vagyok -, nem félni kimutatni, kimondani az érzéseinket, nem tartogatni semmit majd jobb és szebb napokra, kipróbálni mindent ami után vágyakozunk!

Györgyike, milyen jó, hogy láthattalak!!! 

Györgyike

El merek neki mondani mindent, meg merek kérdezni mindent, jó vele piacolni, kincsek után kutatni, próbafülkében hülyére röhögni magunkat, közös nyaralás alatt zuhogó esőben eltévedve egyfolytában ugyanott körözve szinte bepisilésig röhögni..............................jó Györgyivel megélni az életet. Gondoltam kényeztetem picit, valamivel, ami gyorsan elkészül és tudva, ha hazalátogat kényeztetik őt "több 100%-an" rajtam kívül is, nem kell túlzásba vinnem. Így esett a választásom Polcz Alaine diós nápolyijára, vagyis Karlsbadi tortájára. Meglepően finom, fogalmam sem volt mire számíthatok, de mivel azt ígérte a recept, hogy akár hónapokig is eláll, gondoltam valami kis tartós, eldobozolható nyalánkság bármikor jól jöhet. Ehhez képest, örülök, ha a holnapi napot túléli.

Nánnó is segített

15 dkg cukrot meg kell pörkölni a recept szerint. Fogalmam sincs, ez pontosan mit takar, ezért bele szórtam a cukrot egy lábosba és feltettem a tűzhelyre és kavargattam egészen addig, amíg teljesen folyós, csodás barna karamellt nem kaptam. Ekkor hozzá adtam 12 dkg margarint, tovább kevergettem a karamelles masszát, egész addig, míg a margarin teljesen el nem olvadt. Amikor ez is megtörtént, rá huppantottam 10 dkg darált diót és az egészet nagyon jól elkevertem. Ezután 2 tojás sárgáját elkevertem 10 dkg porcukorral és hozzávegyítettem a már előzőleg elkészített masszához és még egyszer össze rottyantottam az egészet.

A pontosság kedvéért had mondjam el, hogy a fent említett adagok a recept által feltüntetett pontos mennyiségek, amiket én megint képtelen voltam tartani, mert több margarinhoz kevesebb cukrot tettem, mert időközben rájöttem, hogy elfogyott a cukor. Találtam végül a darálóban egy kis maradék fahéjas cukort, ami még mindig kevesebb volt a dupla adag elkészítéséhez szükséges adaghoz, ezért mondanom sem kell, a krémem kicsit lágyra sikeredett. Arról nem is beszélve, hogy bár a recept citromról említést sem tesz, számomra elképzelhetetlen volt, hogy egy kis fanyar citrommal ne vegyek el, az egyébként elég édes, tömény krém éléből. Folyós krém sűrítése gyanánt kikavartam egy pici vaníliás pudingport a krémből kivett egy kisebb résszel, majd mindezzel együtt összefőztem végül az egészet. 

nagyon fincsi krém

Gyorsan, hirtelen melegében ajánlatos rákenni az ostyalapokra, mert a krém viszonylag gyorsan dermed és a karamelltől nyúlós, nehezen kenhetővé és jó sűrűvé válik. Én egy 6 db-os ostya szettet osztottam két 3 db-ból álló részre. A krém pont ennyit bírt el, és bizton állíthatom, nem okoz csalódást az embernek'!

és íme a végeredmény az egyik piaci szerzeményben