2010. november 6., szombat

gyros és társai

Volt egy darab disznó húsunk itthon, úgy egyben. Nem vagyok túl fantáziadús, ha húsról van szó. Talán mert közel sem hoz annyira lázba mint bármilyen süti elkészítése. Még ahhoz sem volt eszem, hogy mit üssek be a keresőbe, hogy valami izgalmas husis kajára találjak. Azután reménykedve a telitalálatban ellátogattam az egyik kedvencemhez No Salty-hoz. Nála megtaláltam a topötletet Gyros néven a húsételek között, ami valószínűleg magamtól sosem jutott volna eszembe. Ennek eredményeképpen gyakorlatilag sikerült száműznöm magam a konyhába egy egész délelőttre.Én tehetek róla, mert nem adtam olcsón magam, gondoltam, ha már lúd legyen kövér, ehhez pita is dukál. Gyorsan átszörföztem egy másik kedvenc gaszroblogeremhez - Limara -, akinél tudtam, hogy megtalálom a tökéletes pitareceptet. Nem is szaporítom a szót, ha valaki szeretne megbizonyosodni arról, hogy ő is képes pita készítésre, nyomás Marcsi=Limara oldalára. 
http://www.limarapeksege.hu/2009/01/pita-kenyr.html
ilyenek lettek az én pitáim
Nem állítom, hogy vérprofi voltam, és azt sem, hogy nem vett sok időt el, mire a kezembe foghattam a forró, csodás pitákat, de megérte. Amikor felvágtuk, pont olyan volt, amilyennek lennie kellett, nagy zsebbel a közepében. A férjem jól tele is tömte a saját zsebét mindenféle finomsággal. 
A gyros elkészítését No Salty-ra alapoztam. Felvágtam a husit hosszú vékony csíkocskákra és készítettem neki pácot. Olajat öntöttem egy tálba, és mindeféle finom fűszert szórtam bele csak úgy érzéssel. Oregánó, majoranna, bazsalikom, őrölt kömény, pirospaprika, bors, ja, és persze kakukkfű, ezek kerültek bele. A jól besózott húscsíkokat beleforgattam ebbe a fűszeres pácba, majd betettem a hűtőbe. Amíg a hús érlelődött elkészítettem a zöldségeket. Felvágtam egy uborkát, 1- lilahagymát és egy egész fej salátát összetépkedtem egy tálba. Majd elkészítettem az öntetet. Egy nagy doboz tejfölbe bele préseltem legalább 4 gerezd fokhagymát, raktam bele icipici cukrot, sót, borsot és ketcupot, nem túl sokat. Nagyon finom kis öntet lett a zöldségekre. Paradicsom szerintem mindenképpen dukál a zöldségekhez, de az én férjem a paradicsomot pont annyira nem szívleli mint a tejfölös dolgokat, szóval törekednem kellett arra, hogy ne vegyítsem a dolgokat egybe, mindenki számára elkülöníthető képleteket képezzek. Amikor ezzel is megvoltam előkaptam a husikat és a krumplit és párhuzamos üzemmódban két kotliban egymás mellett elkezdtem kisütni őket. Bocsánat a húst az anyukámtól kölcsön kapott wok-ban. Öntöttem egy kis olajat a wok-ban, és azt gondoltam, hogy majd kis adagokban bele dobálok kb. 10 db. húscsíkot, és ha az kisült megy utána a következő. Hamar beláttam, hogy változtatnom kell a technikámon, mert szánalmas, szenes, száraz egérkakik születtek. Ja, és persze dél volt 15 perc múlva, a gyerekek a nadrágom szárát rángatták, hogy nyomban éhen halnak. Így aztán fogtam az összes húscsíkot bele hajítottam a wok-ba, öntöttem rá pici vizet és tettem rá fedőt. Remélem nem követtem el szentségtörést, de ha igen, remélem az első próbálkozás bugyuta amatőrizmusa el veszi a dolog élét. Amikor a krumpli kész lett, a husik is elérték azt az állapotot a wok-ban, hogy a fele husi adagot át dobtam a krumpli helyére és ropogósra sütöttem őket.
Mielőtt elkezdtem írni a mai bejegyzést néztem meg a mai képeket és rettenetesen jót nevettem. Na nem azért mert annyira viccesek a képek, hanem mert nincs humorérzékem, legalább is klasszikus humorom, az biztos nincsen. Nem merem részletezni, min nevetek én, legyen elég, ha annyit elárulok, kb. olyasmin, ha valaki elesik. Szégyenlem, szégyenlem................
Szóval csak mikor nézegettem a fényképeket vettem észre, hogy Mító szája csupa ketchup szinte az összes képen. Azt hiszem, ha szomorkodnék, - ami szerencsére csak ritkán fordul elő -, akkor ezt a sorozatot feltétlen megnézem.
Majd elfelejtettem isteníteni ezt az isteni eledelt. Pazar ízorgia. Szerintem nem is lehet annyira egészségtelen. Hiszen tele van zöldségekkel. Én boldog lennék, ha vendégségben valami ilyesmivel lepnének meg. Állatira értékelném a gesztust, mert tudnám, mennyi munka van vele. Bármilyen finom, nem ígérem, hogy egyhamar neki ugrok, mert nagyon elpepecseltem vele.
Ja, és persze sütöttem is, de az következzen a közel jövőben. Mindenesetre az egyszerűsége ellenére, megér egy misét.

5 megjegyzés:

  1. Megint beindítottad a fantáziámat! (És persze a nyálelválasztásomat is! :))
    Igazán jóképű morcosan is :-D Gondolom a gyerekek még morcosabbak voltak egy ilyen kajcsi után.
    Puszi!

    VálaszTörlés
  2. Nagyon jó!:)) tetszenek a képek is, látszik, hogy megérte egész délelőtt a konyhában szorgoskodni:)) A husit jól csináltad, apránként kell sütni, de rázogatva csak pár pillanatig:) Örülök a pita sikerének:))

    VálaszTörlés
  3. Marcsi, tényleg megérte kínlódni vele. Legszívesebben már megint neki ugranék, annyira finom volt minden. Egyébként tök jó vendégváró kaja lehet mondjuk nyáron, mert akkor a husit akár a többiek között, együtt, nem kirekesztődve is lehet csinálni. Az aztán az igazi élvezet. A pita mellesleg még ma is finom volt, persze 1 napos múlttal a háta mögött.

    Ildikém, a gyerekek evés szinten nem a legjobb közönség. Sült krumpli sült krumplival, azt értékelik igazán. De azért megérte!

    VálaszTörlés
  4. A pitát ráadásul jól lehet fagyazstani, én sokszor készítek többet, így szinte mindig van a fagyasztóban.:)

    VálaszTörlés
  5. Marcsikám, tudom, hogy buta kérdés, de fogalmam sincs, hogy hogyan fagyasztod le a pitákat. Gondolom nem formára alakítva, vagy igen?

    VálaszTörlés