Macskaszem

macskaszem.....

és megint macskaszem

Tegnap gyorsan sütöttem egy macskaszemet. Anyukám sosem sütött macskaszemet, szóval amíg férjhez nem mentem, fogalmam sem volt róla, mi fán terem. Aztán a férjem hamar felnyitotta a szemem és gyorsan ismeretséget kellett kötnöm ezzel a sütivel, mert mint kiderült, egyik első számú kedvence. Megszereztem a titkos receptet és semmi sem tarthatott vissza attól, hogy a kívánságot teljesítsem. Nem értettem  a hatalmas szimpátiát a süti iránt, mert úgy éreztem semmi extra nincs benne. Mostanáig. Hosszas nyaggatás után végül is beadtam a derekam, már nem hárítottam, hivatkozva arra, hogy nincs dió, de ha van is, nincs megtörve, még ha az elkészítését oly macerásnak is éreztem. Persze ha az elkészítése többszereplős történet lenne - persze több szereplő alatt nem a diózabáló gyerekhadra gondolok -, akkor az elkészítési időtényező is minimum a felére csökkenne.

Nem tudom, ki és miért keresztelte macskaszemnek, talán a süti két szélén kivilágló megyszemek ihlették erre az asszociációra a névadót. Nem volt itthon meggy. Nem baj, mert találtam - a változatosság kedvéért -fügét, úgyhogy ezzel az általunk úgy imádott mézédes gyümölccsel pótoltuk a macska-meggyszemeket.

Hozzávalók a tésztához:

30 dkg liszt

14 dkg maegarin

4 tojás sárgája

1 dkg élesztő

A pici élesztőt langyos vízben pici cukorral felfuttatjuk. - lehet, hogy tejjel kellett volna, de nem volt itthon -, egy biztos, nagyon finom lett a tészta így is. Közben a margarint elmorzsoltam a liszttel, majd a tojássárgákkal, és amikor már fincsi morzsás lett a tészta, ráöntöttem az élesztős vizet. Amikor minden egyben volt,  összeállítottam a tésztát. A tészta csöppet sem nagy adag, mégis ezt a kis gombócot 3 részre osztjuk, majd egyenként téglalap alakúra nyújtjuk és a tészta két szélét megszórjuk zsemlemorzsával, hogy a gyümölcs ne áztassa el a tésztát. Most még ehhez is lusta voltam és megreszkíroztam, és nem tettem alá zsemlemorzsát, és hál Istennek nem okozott gondot. Kivettem már korábban egy zacsi már előre felkockázott mélyhűtött fügét, és némi olvadás után jól meglocsoltam mézzel és alaposan megszórtam fahéjjal. Ezzel a csodás fügés egyveleggel szórtam végig a tészta két szélét, majd ráhajtottam a tésztát a mindkét részen elhelyezett fügékre. Elkövetkezett a bűvészmutatvány, hogy valahogyan törés, szakadás és minden nemkívánatos külcsínynek nem kedvező attrakció nélkül megússzuk a tészta tepsibe helyezését. Azt hiszem nálamnál sokkal gyakorlottabb és gyakorlatiasabb háziasszonyok egész másképp oldották volna meg ezt a helyzetet, de végül nekem is sikerült. A mindkét oldalról felgöngyölt tészta közé kell helyezni a habos diós krémet, ami azt hiszem ennek a sütinek a hercegnője.

Hab:

4 tojás fehérje

20 dkg cukor

20 dkg dió

A pavlova torta készítéséhez hasonlóan elkezdjük felverni a tojások fehérjét, majd kanalanként adagoljuk hozzá a cukrot és tovább verjük a habot egészen addig, míg gyönyörű sűrű, kemény, fényes végeredményt nem kapunk. Amikor elértük ezt az állapotot, szépen beleforgatjuk a diót. Azonnal képes lennék befalni az egészet azonnal, csak úgy magában, mert annyira finom, édes és gyönyörű. Miután a tésztára halmoztuk a habot, betoljuk a tepsit a már előre bemelegített sütőbe.

Őket leginkább ez érdekelte