Mielőtt még beszámolnék az ígért kekszről, amely elkészítésével egy újabb adag kürtöskalács elkészítését úsztam meg, el kell mondanom, a mai nap fénypontját. Lehetőségem adódott Marcsival - Limara - és az Ő bátnőjével - Timivel - találkozni ma délelőtt. Marcsi beengedett az otthonába, ami már önmagában is nagy megtiszteltetés, a kávéról és a sütiről, amivel várt bennünket, nem is beszélve. Úgy rohant el az idő, hogy észre sem vettem. Nem szeretném túl misztifikálni a dolgot. De az biztos, hogy ilyen fesztelenül jól, csak ritkán és kevés emberrel érzem jól magam. Mit mondhatnék még?
A vaníliás karikák, - amikről már beszámoltam itt a blogon -, is jók lettek. Egész jók. De úgy alakult, hogy Anyukámnál ettem a vaníliás karikánál még finomabb kekszet - Lidl-ben vásárolta őket -. És elkezdtem vágyakozni ezután a lágyság után. Nem gondolkodtam túl a dolgot, és bár a kínok kínját éltem meg az elkészítése során, bizton állíthatom, hogy megérte.
Keksz:
25 dkg margarint, 
12 dkg porcukorral nagyon jól kikevertem. Szórtam bele egy pici szódabikarbónát és pici sütőport és tovább kevertem. Amikor ezzel is megvoltam, rá szórtam kb. 30 dkg lisztet. Most jöhetett rá a tej, amivel lágyítottam a tésztát, ja, és tettem bele vaníliaaromát - kérek mindenkit, hogy ne kövezzen meg a vaníliaaroma miatt, vállalom, szégyenlem, de én szeretem -, ja, és vagy 2 tasak vaníliás cukrot. Annyi tejet adtam hozzá, hogy nem folyós, de jól kanalazható lágy tésztát kapjak. És mivel hatalmas szomorúságomra nincs sem kenyérsütőgépem, de semmilyen kekszcsináló szerkentyűm sem, maradt a plasztik nyomózsák, csőrös véggel. Bele kínlódtam a tésztából a zsákba kb. 2 evőkanállal, és nyomtam, kínlódtam a kerek kekszeket. Egyáltalán nem néztek ki jól, de mire megsült az első adag, el kellett ismernem, hogy elég pofásak lettek. Kb. a tészta felénél tartottam, amikor az igen színvonalas kekszcsinálóm megadta magát, és már nem a csőrös végén, hanem orrán szájján, különböző nem kívánatos szakadásokon keresztül csak jött a tészta, és jött szanaszéjjel. Ezek már amorf, oda plattyintot kis förmedvények lettek. Ekkora dísznóollal azt hiszem még egy esküvői torta elkészítése sem járt volna. A lényeg, hogy be kell szereznem valami szuper szerkentyűt, mert megunhatatlan, harsogós, finom, lágy, és omlós kekszek születtek, pont olyanok, amilyenre vágytam.
Azok a jó kis délelőttök Marcsinál nagyon hiányoznak....
VálaszTörlésA keksz nekünk is nagy kedvencünk. Szép lett.
Jaj, ne viccelj már! Nekem volt nagy öröm, hogy eljöttél, remélem ebből rendszert csinálunk:))A keksz csodásan néz ki, miközben olvastam, már járt az agyam, hogy milyen finom lehetne levendulával is:))
VálaszTörlésMacus,
VálaszTörlésbiztos Te is nagyon hiányzol Marcsiéknak. Nekem ez még nagyon új, de nagyon jó élmény.
Marcsi,
Az öröm a találkozás miatt közös és kölcsönös. Ebből a programból én is nagyon szívesen csinálok rendszert.
A kekszeket illetően, engem is nagyon érdekelne a levendulás változat. Annál is inkább, mert még sosem ettem semmilyen levendulás dolgot. El sem tudom képzelni, milyen ízt képviselhet. Legközelebb el kell magyararáznod, hogy hogyan kell a levendulát felhasználni! Hamarosan egyeztetünk a legközelebbi találkozóval kapcsolatban, remélem!
Én meg csak itt irigykedek meg fájdítom a szívem..
VálaszTörlésNe csüggedj Macus............ A szívekben meg gondolatokban ott vagy, és remélhetőleg hamarosan el jön a fizikai jelenlét lehetősége is. Addig meg puszi és kitartás!!!
VálaszTörlés