habos gyümölcsös süti

A mai nap öröme, hogy Nádja nem hányt. Legalább is eddig nem, és most már nagyon bízom benne, hogy nem is fog. Megelőlegeztük a bizalmat a sorsnak,  így a hányós piros lavor a helyén maradt a fürdőszobában.

igazi férfi

 A nap szomorúsága nagyon nagy volt. És nagyon fájt. És nagyon sírtam. Ritkán jön ilyen orkán erejű fájdalmas sírás mint ma. Bár, ha jobban belegondolok, nem is volt olyan régen az utolsó. De az nem volt személyes jellegű.

A mai dolog nagyon mélyen érintett. Érthetetlen, igazságtalan, alaptalan, elfogadhatatlan, ostoba, kegyetlen eseménysorozat, a jéghegy csúcsa. És ami az egészet még elviselhetetlenebbé teszi, a kiszolgáltatottság. Oda sodor, ahová nem szívesen megyek, mert gyávának érzem magam miatta. Mégis elérkezhet az a pont, amikor el kell engednünk dolgokat. Érzem, hogy lassan kezdem elengedni, azt, ami olyan sokat jelent nekem. Hanna Alapítványát. Azt hittem képes vagyok felül emelkedni a bennünket körül maró hideg elutasítástól. Már tudom, hogy nem. Nem értem, miért van az, hogy vannak emberek, aki könnyedén boldogulnak? Mi az a személyiségjegy, amitől egyesek előbbre jutnak? Biztosan minden eseménynek meg van a maga értelme. Tudom, hogy nekem nincs dolgom ebben a városban!!!

Ez a blog gasztronak indult, mert eszelős szenvedéllyel szeretek enni, és ugyan ilyen szenvedéllyel szeretek rátalálni, aztán megfőzni vagy sütni dolgokat. Persze aztán útközben mindig rá döbbenek, hogy genetikusan vagyok kódolva a képtelenségre, hogy témánál maradjak. A gyrosos bejegyzés végére biggyesztettem egy süti fotót és ígértem, hogy hozom a receptet. Aztán végül ma ebédre is olyat rittyentettem, hogy kényszerítenem kell magam, hogy először a tartozásom egyenlítsem ki. Ma ugyanis brokkolis tészta volt, és bizton állíthatom, hogy egyszerűsége ellenére mennyei volt.

brokkolis tészta reszelt sajt alá dugva az egyik új pötyi szerzeményben

Gyümölcsös süti - Polcz Alaine ötlete alapján -

Alaphelyzet: rajongunk a tojás fehérjéből készített sütikért. Mit rajongunk? Na jó, nem fokozom tovább, mert gyerekkoromat juttatja eszembe, ami ugyan nagyon jó, de sosem értettem, miért mondta Anyukám mindig, ha elragadtattam magam és felkiáltottam, Imádlak, vagy Imádok ............., hogy hahó, csak a jó Istent imádjuk. Talán mert nekik is ezt mondta az anyukájuk. Teszem hozzá zárójelben, semmiféle alapja nem volt rá, mert nem emlékszem, hogy klasszikus hitéletet gyakorló család lettünk volna.

Persze mindig van ötletem, hogy maradék tojásfehérjékből mit csináljak, de nem akartam, már megint Pavlova tortát és annak valamely változatát csinálni, ezért a receptért különös hálát éreztem hát. 

a képet Nádja művésznő csinálta 

ezt meg én

4 tojás fehérjét kemény habbá verünk 12 dkg cukorral, pont mint a pavlovánál, amíg csodás, fényes, kemény nem lesz. Ha ezzel meg vagyunk, reszelünk rá citrom héjat, és rádobunk 8 dkg réteslisztet  - én sima liszttel csináltam - finom amplitúdóval dobunk, nehogy agyon nyomjuk a habunkat. Majd rácsorgatunk 3 dkg olvasztott vajat. Jól kizsírozott, lisztezett tepsibe öntjü, majd ráhalmozunk bármilyen gyümölcsöt. Én most egy üveg meggybefőttet találtam a spájzban, és egy túl érett banánt a konyhában. 5 percig erős, majd takarék hőmérsékleten sütjük. Polcz Alain azt javasolja, hogy ha elkészült, mint minden tojásfehérjés habos sütit, a sütőben hagyjuk kihülni. Nálunk erre esély sem volt, de nem rontott a helyzeten. Elképesztően finom lett, de tényleg!