2011. május 1., vasárnap

megint hétfő...

Ezen a héten is sikerült megélni sokféle érzelmet. Írtam már  nektek, hogy blogot írni annyit jelent, hogy az embernek muszáj valamilyen szinten beengedni az olvasókat az életébe. Ugyanakkor kötelező határt is szabni. Fontos, mert léteznek olyan olvasók, akiket nem szívesen lát az ember vendégségbe. És mivel kiszűrésük lehetetlen, ezért fontos, hogy sem a gondolatainkat, sem az érzéseinket, de még a körülöttünk zajló eseményeket se osszuk meg teljes egészében. Mert védtelenné vállunk.
Ezen a héten is volt minden. És még nincs vége. De nem ez a lényeg. Hanem az a sok szeretet, amiben megint részem volt. Apróságnak tűnő óriási gesztusok. Törődés. Támogatás. Segítség. Közös kávé. Közös együttlétek. Család. Férj. Gyerekek. Anya. Barátok. Néha az események azon dolgoznak, hogy hidd el végre, mennyire értéktelen, rossz ember vagy. Vagy, hogy mennyire rosszul végzed a dolgod. És találod magad álságos, képmutató tekintetekkel szembe. De ugyan mi baja lehet az embernek? Ugyan lehet e baja az embernek, ha családja van, és barátai? Persze, lehetnek fájdalmas, nehéz percek. Sőt, órák, hetek, hónapok..... Elviselhetetlen problémák. De csak ha nincsenek körülötted szerető karok.
Úgy vagyok össze rakva, hogy észre veszek minden apró jót. És elképesztően boldog vagyok. És állati nagyra becsülök mindent, amit kapok. Kaptam a héten:
- öreg tésztát kenyérhez, meg egy gyönyörű horgolt virágot, amit a Nájda már el is csent tőlem - Macus -tól
- díjat Ami - tól
- süti kóstolókat Limara -tól
- baráti együttlétet szakmai segítséggel Timi -től
- egy gyönyörű míves, zsűrizett festett tojást  Katyi -tól, amit természetes saját kezeivel készített
- baráti beszélgetéseket - Györgyikétől, Gesztenye -től, Jankai Zsuzsitól, és még folytathatnám, de úgy is valakit kihagynék.....

És volt a héten Csajos klub. Lenn a Maros parton. Kevesebben voltunk, mint szoktunk. Jött viszont néhány nagyon kedves új tag. Olyan emberek, akik gyönyörű dolgokat alkotnak. Megint jó hangulatúra sikeredett. De ami a lényeg. Dóri tapintható változása, ami remélem tartós lesz. Még azt is megengedte, hogy fényképet készítsek róla. Na azt már nem, hogy ide fel is tegyem. És a torta. Böbőce tortája. Elképesztő tortákat készít. Olyanokat, amik után én csak ácsingózok, hogy valaha én is képes leszek hasonlókat készíteni. Gyönyörű marcipán csodák. Marcipánból csajokat formázott, és rácsücsültette őket a tortára. 
Böbőce az Ő csoda tortájával
Izgalmas játék volt. Megpróbálni kitalálni, vajon melyik csaj, melyikőnket ábrázolja? Móka, vicc, kacagás, minden közhely nélkül, ez volt. Páratlan kezdeményezés. Közösségépítés. Én ezért tejesen oda vagyok. Nem hiszem, hogy van fontosabb dolog a világban, mint az, hogy az ember ápolja a kapcsolatait azokkal, akiket szeret, és akik viszont szeretik az embert. És ebbe az önmagunkkal való kapcsolatápolást és törődést is bele értem.
Macus és Ildi
Jutka és Juli
Juli és Reni
Timi barátnőmmel! Marcsi, Te meg hová lettél? Végül egyetlen képre sem kerültél rá? Vagy kitörölted őket?
Azt gondoltuk a majális napja is pont olyan verőfényesre sikeredik majd, mint a szombat délelőtt volt. A szombat délután fenyegetően sejtetett már valamit, mégsem gondoltam volna, hogy ilyen zuhéra ébredek. Szegény gyerekek. Lőttek a vattacukornak. Lőttek az üdítőnek. Lőttek a 3.526-ik babának. És lőttek a 3.526-ik kisautónak. Május első vasárnapja, Anyák napja. Épp hogy felébredtem, még csak a fürdőszobában tébláboltam, amikor a gyerekek már az általuk festett tegnap gondosan elkészített rajzaikkal bombáztak. El sem tudjátok képzelni, micsoda óriási dolog Anyának lenni. Egyszer sok évvel ezelőtt voltam valakinek az anyukája. Másfél évig. Aztán egyik napról a másikra elveszítettem az első és akkor még egyetlen gyerekemet. És hirtelen megértettem, hogy ezzel megszűntem Anya lenni. Anya voltam. Valakinek az anyja. De nem tudtam megszeretni. Nem tudtam megmutatni. Fizikai megsemmisülésével egyszerűen kézelfoghatatlanná vált, valószínűsége számomra is magyarázatra szorult. Annyira fájt, amire nincsenek szavak. Ez valami leírhatatlanul fájdalmas dolog. Kegyelmet kaptam az élettől. És hamarosan újra klasszikus értelemben is anya lehettem. Újra átölelhették a nyakam puha gyermek kezek. Újra csattant puszi az arcomra. És végre újra lehettem mérges valakikre. Nádja nyáron 6 éves lesz. Borisz pedig 3. Az oviban Anyák napi ünnepség volt. Egy alkalom, ahol szabadon kisírhatja az ember magát. Senki nem kérdezi, miért sír az ember. Hoztam is a formám, többé kevésbé végig szipogtam az egészet. Útban az ovi felé a Nádja gondosan felkészített, hogy uralkodjak magamon, és ne tetézzem a helyzetet a mindenkit túl hüppögő sírásommal és orrfúvásos trombita szólóimmal, amit persze készségesen meg is ígértem. Bezzeg amikor elkezdte egyedül mondani a verset, minden addigi vissza fogottságom köddé vált. Láttátok volna, milyen profin jelezte kívánságát, miközben szavalta a verset, hogy azonnal hagyjam abba a bőgést!
na most én mondom egyedül a verset. Anya, kérlek, ne bőgj már!
ovis társakkal
csízzzzzzzz Anya csízzzzzzz
Na és az én Anyukám? Aki az én gyerekeim Nagymamája is? Mit mondhatnék? Ha hiszünk abban, hogy magunk választjuk a sorsunkat amikor erre a világra megszületünk, akkor ő sem volt bátortalan és nem a könnyebbik utat választotta. Küzdelmes élete volt. Elképesztően erős ember. Látjátok, mennyire fontos, hogy mit lát a gyerek? Én nem tudom, mire gondolt Ő, mit érzett, de azt láttam, hogy mit csinált végig. Fáradthatatlan volt és erős. Nagyon, nagyon jó anya. Emlékszem, ahogyan az ölében ültem. Emlékszem a senkivel össze nem téveszthtő Anya szagára. Emlékszem a teste védelmező melegére. Emlékszem a simogatásokra. A szeretetre. A támogatására. Nekem Ő az Anya. Gyerekként arra gondoltam, ha én képes leszek csak fele ilyen jól csinálni a dolgaimat, már nem lesz kudarc. Emlékszem a sütikre, amiket sütött. És emlékszem a sütikre, amiket hozott. Emlékszem a gondoskodására. És emlékszem a rettegésre, hogy elveszíthetem. A rettegés örök. Ezért hát arra kérem a jó Istent, tartsa meg nekünk az édes jó Anyukámat tudom, hogy óriási kérés, de mindörökre! Köszönöm Anyukám, hogy Te vagy az Anyukám! Nagyon szeretlek!!!

16 megjegyzés:

  1. Fevikém!
    Könnyezve olvastam a postodat, annyira szépen írtál!
    Ma sokat gondoltam rád, hogy éled meg az anyák napját!
    Ölellek!

    VálaszTörlés
  2. Szinte minden bejegyzésed megkönnyezem, mint ahogyan ezt is ...

    A gyerekek gyönyörűek!

    A dicséretet nagyon-nagyon köszönöm! Melengeti a szívemet ...
    (de miért pont én nézek szembe a bejegyzésnéééél? :))) )

    Sok puszi neked!

    VálaszTörlés
  3. Van olyan, hogy bőgni kell. Nádja nagyon csinos a nagylányos szoknyájában. És finom sütit hoztál a klubba, sajnos nem tudtam megjegyezni a nevét. Mi van a kendővel?

    VálaszTörlés
  4. Már alig vártam a hétfőt...
    Szép hetet mindenkinek!!!!

    VálaszTörlés
  5. Szia!
    Mindig elolvasom a bejegyzéseidet, de a hétfói-ek mindig különösek, érdekesek és színesek. Most éreztem, úgy, h irnom kell. Hát mit mondjak, bőgtem pár sort, annál is inkább, mert nekem már nem él az édesanyám, viszont öröm olvasni, h a Tied milyen boldog lehet, h ilyen szerető családja van, gyönyörű unokája.
    A legszebb dolog az életben anyának lenni.

    VálaszTörlés
  6. Jó volt olvasni, megint!:) Nádja imádni való, Borisz édes!:)
    A képek? nem is értem hova lettek!:))

    VálaszTörlés
  7. Gesztikém,
    én is gondoltam Rád, nagyon is sokat!

    VálaszTörlés
  8. Böbőce,
    mert Te vagy az első képen. És mert a torta tényleg csodás volt, kérem a receptet. Ez nem vicc, ez komoly! És, remélem, tényleg hamarosan nyélbe tudjuk ütni hogy végre megtaníts engem is vállalható tortát sütni.

    VálaszTörlés
  9. Dóri,
    csak és kizárólag fel fogom tenni a csajos klubba vitt süti receptjét. Olyan jól esik, hogy legalább neked jól esett! Egyébként Borisz is nyakalta végül. A kendővel, mi van? Hát még itt van nálam, de leteszem a nagy esküt itt mindenki előtt, hogy hamarosan vissza juttatom Macusnak!

    VálaszTörlés
  10. Millefiori,
    olyan édes vagy. Nagyon köszönöm, hogy várod a bejegyzéseket! És ha ettől még picit jobban is indul a hét, az már tényleg csak hab a tortán.!Szép Hetet Neked is! Hogy állsz a sütésekkel? Kenyér és egyebek?

    VálaszTörlés
  11. Kedves Jdudar,
    köszönöm, hogy olvasol, és hogy írtál most nekem. Nagyon jól esnek a soraid, és tényleg hálás vagyok a sorsnak a családomért és azért is hogy itt van nekünk Anyukám! Köszönöm a kedves szavaid, és szeretettel várlak nálam mindig!

    VálaszTörlés
  12. Köszi Marcsi,
    ugye benne van a kezed, hogy rólad egyetlen kép sem lett?! Ez komoly. Tudni akarom, hová lettek. vagy tudathasadásom lenne?
    Én tisztán emlékszem, hogy lefényképeztelek! Még sincs kép rólad. hová lettek?
    Ja, és milyen volt a süti? Nehogy fejbe csapj, ha találkozunk! Puszillak

    VálaszTörlés
  13. Nem tudom, hogy hova lettek a képek, én azt kértem, hogy ne fotózz, lehet, hogy ezért nem is készítettél? A süti csodás volt. A többit nem írom.....:))
    Én soha nem bántanálak!:))

    VálaszTörlés
  14. Igen, könnyezni kell a soraidtól, de nem azok a szomorú könnycseppek....inkább édeskések olyan jól esett szipogni.
    Csajos klubban is nagyon jó volt köszönöm a meghívást.
    Nádja tündér, Borisz egy kis csibész a képek alapján:)

    VálaszTörlés
  15. Boldogság önti el szívemet, mert önző módon háromszor is elolvastam, hogy megemlítesz engem, és jó, hogy vagy nekünk!!!!!

    VálaszTörlés
  16. Örülök, ha örömet okozhattam neked. Egyébként meg biztosan nem véletlenül említettelek, hanem mert kiérdemelted, mert megérdemled. millió puszi

    VálaszTörlés