nekem már csak mindörökre két tészta közt alma=almás pite

Már majdnem bele fogtam a megint hétfős blogbejegyzés megírásába, ami nagyobb volumenű koncentrációt kíván. Előtte viszont bekukkantottam az EPER rendszerbe, ahol az alapítvány pályázásával kapcsolatos ügyei virtuálisan zajlanak. Jaj, csak ezt ne tettem volna, akkor talán nyugodtabb éjszakám lett volna. Megérkezett ugyanis az előző évi pályázat pénzügyi elszámolásának értékelése, miszerint az elszámolásunk hiányos. Én ugyebár a számok embere végképp nem vagyok, így gondolhatjátok, hogy a gyomrom azonnal pingpong labda méretűvé zsugorodott, látva a majd oldalnyi lajstromot arról, hogy mi nem stimmel és mit kell hamarosan pótolnom. Emiatt figyelmem szórttá és, hangulatom kissé nyomottá vált, így vigasztalódom. Nehéz fajsúlyú megint hétfő bejegyzés helyett, finom almás pitéről álmodozom. Most, hogy megérkezett végre a nyári alma szezonja, és most, hogy bár gyümölcsfáink egyáltalán nincsenek, de érdekes módon csak almafa van a pesti és makói háznál is, almából most jutott annyi, hogy 1-2 tepsi sütit süthessek belőle. A gyerekek azt a fajta almás sütit, amiben a gyümölcs mint olyan felismerhető, a megpillantás szent minutumában ignorálják. Ezért nekik készült kevert almás, - alma felismerhetetlenné válik benne -, de ezzel majd legközelebb jelentkezem. A magunk kedvéért viszont, gyerekeket figyelmen kívül hagyva, muszáj volt egy kis almás pitét sütnöm. Imádom. És már megint, unásig újra és újra, amikor én még kislány voltam, Anyukám almás pitéje páratlan, megunhatatlan és senkiével össze nem téveszthető volt. Én most nem az ő receptjét használtam, mert Anyukám nem volt kéznél, de lássuk be, ez sem piskóta!

Hozzávalók:

• 75 dkg liszt
• 30 dkg margarin
• 30 dkg cukor - jól van na, csináljátok kevesebbel cukorral, ha rettegtek a félelmetes canditától -
• 1 cs. sütőpor
• 2 tojás
• 1 citrom reszelt héja és leve
• 1 ek. rum
• annyi tejföl, amitől a tészta eléri tökéletes halmazállapotát

Töltelék:

• 1 kg reszelt alma
• ízlés szerinti fahéjas cukor

A tészta hozzávalóit összegyúrom, és jól formázható tésztámat két részre osztva a hűtőbe teszem pihenni. Minimum 30 perces pihentetés után az egyik felét kinyújtom és a zsírozott lisztezett tepsimben helyezem. Enyhén meghintem vagy zsemlemorzsával vagy egy kis grízzel, de a dió sem rontja el. Ezután jöhet rá jó gazdagon a levétől megszabadított reszelt alma, amit bőségesen megszórunk fahéjas cukorral. Innentől kezdve csak rajtunk áll, hogy a tészta másik fele milyen minőségben kerül az alma tetejére. Lehet kinyújtva és megszurkálva és valamivel - tojás pl. - a teteje megkenve, vagy, amit jelen esetben én is elkövettem, reszelten. Ezután nem marad más hátra, mint az előre 180C-ra elő melegített sütőnkben kb. 45 perc alatt készre süssük, és a végén porcukorral jól meghintsük. 

Borisz egészen addig ette, míg az ő igen figyelmes nővére fel nem hívta a figyelmét arra, hogy a két tészta között elhelyezkedő valami, bizony alma. Na innentől kezdve, köszönte nem kérte.