a totál favorit - Kinder bueno torta - a gyerekek kedvence

 Na, nem! Hantázni nem fogok! A torta, nem egy perc alatt fogyott el. De azért, nem kellett sok idő és már csak ácsingózva gondoltam vissza a torta utolsó megmaradt morzsáit szét trancsírozva a fogaim között, hú, de jó lenne még egy szeletet betömni feneketlen bendőmbe. Persze fanyalgók mindig akadnak. De legyünk őszinték. Az összes vendég ízlésének megfelelni már-már szinte lehetetlen. Először az én roppant finnyás kislányom hívta fel a figyelmem erre az édességre. A barátnője Anyukája készített valami hasonlót. Utána néztem a neten és Andi konyhájában találtam rá, a számomra legszimpatikusabb receptre. Kicsit módosítottam, de az eredeti receptet mindenképpen közzé teszem, közben jelzem, én miben tértem el.

Hozzávalók: 

6 db tojásfehérje

6 ek. kristálycukor

1 ek. étolaj

2 ek. liszt

2 ek. zsemlemorzsa

1/ 2 csomag sütőpor

15 dkg vágott dió

kb. 1/2 üveg mogyorókrém

háztartási keksz

Krém:

1/ 2 l tej

6 db tojássárgája

25 dkg cukor

1 cs. vaníliás puding

3 ek. liszt

25 dkg margarin

kb. 20 dkg darált dió

rum

2 dl tejszín

"A tészta elkészítése: - szó szerinti idézet Andi konyhájából

A 6 db tojásfehérjét a cukorral felverjük. Hozzáadjuk az étolajat, a sütőporos lisztet és zsemlemorzsát. Tepsiben vagy tepsi hátulján ( kb. 32 * 24 cm ) sütőpapírra tesszük a masszát, megszórjuk a vágott dióval, majd 180 fokon kb. 15 perc alatt megsütjük. A meleg tésztát megkenjük mogyorókrémmel."

Az történt, hogy én a diót a tészta tetejéről elhagytam, azon egyszerű oknál fogva, hogy ekkor még nem állt rendelkezésemre dió. Ugyan ezzel az adaggal dolgoztam, és én egy nagyobb méretű szív alakú torta formát használtam. A dolog maximálisan jól szuperált így is.

 

A krém elkészítése : a krémhez szükséges összetevőt össze kevertem, és felforraltam, sűrű krémet főztem. Az elkészült krémet két részre osztottam és meghagytam vaníliás ízűnek, a másik krémbe pedig darált diót + rumot kevertem el. Amikor mindkét krém kihűlt a margarin mennyiség egyik felét az egyikhez, a másikat a másik ízű krémhez kevertem. 

Andi konyhája szintén elfelezi az elkészült vaníliás krémet, de az egyik krémbe  10 dkg csokoládét tesz, miután megolvasztotta, a másikat meghagyja vaníliásan. A krémet kihűti és a megfelezett margarin mennyiséget a kihűlt krémekbe kavarja.

Amikor idáig eljutottunk, eljön a torta összeállításának ideje. Rendelkezésünkre áll, a már elkészült piskótaszerű alapunk, amit jó vastagon megkentem Nutellával. Nem tagadom, imádom a Nutellát, szóval a dolog innentől rossz már nem lehet, és ekkor erre kentem rá a vanília ízű krémet. Erre következik egy sor vanília esszenciával elvegyített tejbe mártogatott keksz. Már itt pazar a dolog, és még nincs vége. Most következett a diós krém, majd lezárásként még egy sor mártogatott keksz. És ekkor jöhet a pihi ideje, mert egy egész éjszakás várakozás következik a hűtőben. Andi másképpen járt el, Ő a második fajta krém tetejére kekszet már nem tett, lezárásként nála a felvert tejszín következett. Én az ünnep napján, mielőtt a tortás köszöntés jött, össze hoztam a keksszel lezárt torta tetejére egy rosszul felvert tejszínhabos díszítést - amit az egyetlen rossz minőségű fénykép híven szemléltet - .

Nekem ez a torta a szuperek egyike, bármikor szívesen el is készítem, mert macera szerintem nem sok vele, ráadásul már előző nap el lehet készíteni és az ünnep napján a tálaláson kívül nem kell bajlódni vele.  Az íze meg? Hát arról jobb ha nem beszélek. Egyszerűen felül múlhatatlan, persze azoknak, akik édességrajongók.

Nádja és Borisz szülinapjára készült, még júniusban. Ez volt a Nádja tortája, a Boriszéval is adós vagyok még. Akkor tájt kezdte a fényképezőnk beadni az unalmast, így az általam készített egyébként is gyatra fotókat tovább fokozva - tesómra még inkább szégyent hozva -, egyetlen szégyenfolt képel illusztráltam ma. A buli egyébként jó volt, 

dögfáradt voltam ugyan, de mivel a fogyasztás jónak mondható volt, a siker a fáradtságom kárpótolta. Köszönöm a türelmet, mert sok beszédnek sok az alja, ha jót akartok enni, gyerekek, irány a konyhába!