A mai ebédünkről van szó. Nem nagy kunszt. Roppantul szeretem a viszonylag gyors ételeket. A férjem, - állítása szerint - utálja a krémleveseket. Nekem mégis úgy tűnik, zokszó nélkül kanalazza be, és még másodszor is szed. Én nagyon szeretem őket, nem mellesleg a roppant gyors elkészíthetőségük miatt. A gyerekek meg? Akik köztudottan a finnyás galerihez tartoznak, hát mit ne mondjak? Még repetáztak is belőle.
A leves hozzávalói:
- 1 db jó nagy vöröshagyma
- 1 db jó nagy cukkini
- szalonna
- só, bors, fűszerek ízlés szerint, ja és persze fokhagyma
- 1/2 l tejszín
Kezdésként a szalonnát felkockázzuk és jól kisütjük a zsírját. Amikor kopogósra sült a szalonna, kivesszük és félre tesszük. A zsírjára rádobjuk a felkockázott vöröshagymát és üvegesre pirítjuk, majd jöhet hozzá a megmosott, de pucolatlan és apróra felkockázott cukkini is. Addig kevergetjük, amíg meg nem puhul a cukkini, miközben fűszerezzük és időnként pici víz hozzáadásával felgyorsíthatjuk a puhulás folyamatát. Amikor ezzel elkészülünk, neki megyünk botmixerrel és teljesen pépesre mixeljük. Felöntjük tejszínnel és annyi vízzel, hogy a számunkra szimpatikus sűrűséget elérjük. Addig melegítjük, míg forr egyet, majd lekapcsoljuk a gázt alatta. A szalonna darabokkal tálaljuk, és hát jöhet rá a sajt is, és nem utolsósorban, egyétek pirítóssal. Nálunk a gyerekek nagyon bírják az ilyen leveseket. Nem mondom, hogy hatalmasat durran, mert hasonló séma alapján készül jó néhány krémleves, de azok nálunk mind nagy szeretettel vannak üdvözölve.
Második fogás: Fincsi fincsi
- 15 dkg cukor
- 4 tojás
- 12 dkg cukor
- 1 l tej
- vaníliás cukor
- 20 dkg mák+cukor - én a következő aránnyal dolgozom - 3 ek. mák/ 1 ek. porcukor -
A tojások sárgáját és fehérjét külön leverjük. A fehérjét kemény habbá verjük, a cukor folyamatos hozzáadásával. Amikor eddig eljutottunk, adjunk hozzá egy tojás sárgáját, és a lisztet, majd ügyelve, hogy a lehető legkevésbé törjük meg a habot, vegyítsük össze. Közben a vaníliás cukorral felforraljuk a tejet, és bele szaggatjuk a tésztánkat apránként, pont, mintha madár tej habot készítenénk. Ki is vesszük és szűrőbe tesszük, hogy lecsorogjon róla a felesleges tej. Közben a megmaradt 3 tojás sárgáját kikeverjük ízlés szerint cukorral, és vaníliás cukorral, és kb. 2 tk. keményítővel meg egy pici hideg tejjel. Erre helyezzük a szűrőt, ide a lecsöpögő tej, nyugodtan mehet. Amikor az összes tésztánkkal elkészültünk, akkor a cukros mákkeverékkel megszórunk egy előre kivajazott tepsit és ráhalmozzuk a laskáinkat, majd jól megszórjuk megint a mákos cukros keverékkel. Na, ekkor mehet a sütőbe, és már nincs más hátra, mint hogy össze süssük az egészet.
Eközben a már előre elő készített tojásos egyvelegre rászűrjük a megmaradt forralt tejet, amelyben a laskákat kifőzzük, és krémet, sodót főzünk belőle. Ezzel jól meglocsoljuk az elkészült fincsi fincsinket. Hát, erre sem panaszkodtak a gyerekek! Mák rajongóknak mint mi, kifejezetten tetszhet a recept.
Ma voltunk a gyerekekkel a piacon. Persze őket egyetlen dolog érdekelte, hogy megkeressük a nénit, aki apró autókat meg babákat árul. Tényleg filléres árért. Rá is vettek, vettem nekik 1-1 apróságot. Fejenként 50,-Ft-ot költöttem. Közben más értelme is volt a piaclátogatásnak. Főzni való kukoricát vettünk. Szám szerint 7 darabot 200,-Ft-ért, amiből az egyik félig beteg volt, de a menthető részeket mentettem. Délután megfőztem őket, és felváltva kiáltottunk fel: - Hú, de finom édes ez a kukorica! Én még ilyen édeset nem is ettem! Magyarul, elképesztően finom volt. Amikor kifőtt, gyorsan alufóliába szedtem, de előtte szigorúan sóztam - + csomagoltam még + sót, ha valakinek hiányérzete lenne -, majd felpattantunk a biciklinkre, és letekertünk a Maros partra, kizárólag azért, hogy a kukoricákat ott fogyasszuk el!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése