Citromos keksz

 

Ma ismét bebizonyosodott, hogy nincs élet a házunkban keksz nélkül. Még csak nem is foghatom a gyerekekre. Mert nekem pontosan oly mértékű hiányérzetem van, ha üresen konganak a kekszes dobozok mint nekik. A baj csupán annyi, hogy a dobozok irtózatos gyorsasággal képesek kiürülni. Süthetek bármennyit, nem tudok eleget készíteni. Tegnap a havonta megrendezésre kerülő - Makón működő - csajos klub -, soron következő összejövetele volt. Nem volt sok időm, de nem akartam üres kézzel érkezni és az igazsághoz az is hozzá tartozik, hogy egy bizonyos könyvből - Nigella Lawson - akartam mindenképpen ötletet meríteni, mert Marcsi már olyan régen kölcsön adta, hogy ildomossá vált vissza adni. Anélkül meg mégsem juttattathattam vissza gazdájához, hogy nem készítettem belőle semmit. A citromos süti néven futó kekszet készítettem el, nem egyedül ám, felbecsülhetetlen értékű segítségem volt Borisz személyében. Annyira rá kapott a kukta szerepére, hogy éjjel-nappal követeli a gyurma anyagot, természetesen tészta formájában. Választásom oka nagyon is prózai. A kész citromos vajam ott áll a hűtőben, nem volt más teendőm, mint megcsinálni a keksz tésztáját és a fincsi krémmel a kekszeket megkenegetni.

Hozzávalók:

12.5 dkg margarin

12.5 dkg vaj

7.5 dkg cukor

1 tojás sárgája *- én az egész tojást bele tettem -*

1 ek. citrom leve * - na én aztán nyomtam a citrom levét rendesen bele -*

1 citrom lereszelt héja

1/4 tk. só *- én sütik esetében azért szeretek csínján bánni a sóval -*

27.5 dkg liszt

5 dkg darált mandula *- nem volt itthon, kihagytam -*

2.5 dkg kukoricaliszt * - a mandulahiányt kompenzálva én 5 dkg-ot tettem bele -*

Egy nagy tálban összekeverjük a vajat, margarint, cukrot, majd a tojássárgáját, a citrom levét és héját, valamint a sót. Ezután jönnek a lisztek és a mandula, már akinek van. Ekkor jön egy órás pihentetés a hűtőben.

Sütőt előmelegítjük 180C-ra. Kis golyókat formálunk, és kb. 2 cm távolságra helyezzük őket a sütőpapíros tepsinkben. Minden gombóc közepébe kis mélyedéseket fúrunk, amelybe kerül sütés után majd a krém. Minden gombócba bele fúrtam a lyukakat, az más kérdés, hogy mire kisültek, az összes lyuk összeforrt, és ronda kis lapos kekszek maradtak. Nem kell megijedni, az íze így is nagyon jó. 20-25 perc alatt sülnek meg. Amikor megsültek és kissé kihűltek, jöhet bele a citromos vaj az elméletileg létező, de nálam összeforrt lyukakba. A krém leírása itt a blogon megtalálható citromos vaj néven. 

A kekszeket szépen sorba raktam egy tányérra - a bizonyítékot lásd a fenit képen -, hogy kultúráltan érjenek oda az összejövetelre. Azután úgy alakult, hogy a kocsit itthon kellett hagynom, ezért szállításügyileg átgondoltam a kérdést, és kitaláltam, hogy egy ámbár kevésbé mutatós, de praktikusabb megoldást választok, mégpedig egy ételhordó lábos személyében. Belehelyeztem a bicajom kosarába, és csak a helyszín kapujához érve vettem észre, hogy az ételhordó fejen áll. Nem tudom hanyadik bukfenc után állapodhatott meg ezen állapotában, de a kekszek külsejét illetően, nem egy volt. Így érkeztem én meg a lányok közé a csúfondárosan össze-vissza kenődött kekszeimmel. Hoztam a bizonyítékot, hogy itthon nem volt annyira rossz a helyzet. Bocs Lányok, remélem nem álmodtatok rosszat az éjjel!