2011. március 7., hétfő

Csupa nagybetűs rugelach

 Volt itthon krémsajt. És voltak emlékek a fejemben. Tudtam, hogy karácsonykor Marcsiéknál járva, terülj-terülj asztalkámja egyik hihetetlen ízélménye, egy látványra egyszerű, nagyon is hétköznapi édes sütemény volt. Csak a számba ne került volna, mert jaj, akkor vesztem el végérvényesen. Ízlelő bimbóim munkához láttak, és már nem létezett más, mint hanyatt dőlni és hümmögve csak élvezni az ízeket. A neve is ismeretlen volt, sosem hallottam róla, és beazonosíthatatlan volt számomra, az is, mivel volt megtöltve.  Marcsi "megsúgta" honnan ered ez a csoda. Látogassatok hát el Fűszeres Eszter oldalára, a  www.fuszereslelek.hu oldalra. Hulljjon hát le a lepel e mennyei, kényeztető süteményről, csupa nagybetűkkel:
RUGELACH:
20 dkg krémsajt 
20 dkg szobahőmérsékletű vaj 
10 dkg cukor
25 dkg liszt

A tésztát robotgéppel gyorsan összedolgoztam, majd Folpackba csomagolva egy éjszakát pihentettem a hűtőben. Írja mindezt Fűszeres Eszter, de nálam még mindig beszerzés után kiált a hiány. Óh, édes konyhai robotgép, a háziasszonyok első számú segítő tündére, úgy vágyakozom utánad. Érzem, hogy egyszercsak arra ébredek, hogy teljesül a vágyam. Végre én is beállhatok majd azok sorába, akik rendelkeznek egy ilyen csodamasinával. Végül sikerült megbírkoznom nélküled is a feladattal. A vajat a cukorral, pici sóval és liszttel és a két gyenge kis kacsómmal jól eldolgoztam, majd jöhetett a ragacsos, munkát igen csak megnehezítő krémsajt. Gyönyörű kis gombóckát formáltam belőle, folcpackba csomagoltam és Fűszeres Eszter tanácsát megfogadva egy éjszakára álmodni küldtem. Csak másnap láttam neki újra a feladatnak, elképesztően nagy izgalommal. Dupla izgatottság volt az enyém, hiszen tudtam, hogy az Eszter oldalán töltelékként javasolt cuccot hiába tenném a sütibe, a gyerekek nem ennék meg. Szégyenlem, de miattuk muszáj volt megszentségtelenítenem ezt a pazar süticsodát, igen, igen, nutellával, nem jutott más az eszembe. Az mindig tuti befutó. De figyeljetek csak, jött a következő ötlet, mert azt azért mégsem hagyhattam, hogy ennyivel legyen a csodavárásom lerendezve. 
Az én töltelékem a következő volt - fügés-marcipános - : az adatok csakis hasraütés jelleggel értendők -
15-20 dkg. marcipán
1 tojás
1-2 ek. narancslekvár
Egy tálba nagylyukú reszelőn a marcipánt lereszeltem, majd jöhetett hozzá a narancslekvár és a tojás sárgája, ezeket jól elkevertem, majd az egy tojás fehérjét felvertem, és azt is a már előző masszámhoz kevertem.  A hűtőből a tésztát elő véve 4 részre osztottam és minden egyes darabot szép kör alakúra kinyújtottottam. Jó gazadon megkentem a marcipános masszámmal, majd gazdagon megszórtam az apróra elvagdosott fügémmel, és igen jól halljátok, mindezt még meghintettem fahéjjas kristálycukorral. Ezután a gazdagon felcicomázott kört elvágtam 4 részre, és minden részt még további 3 cikkelyre. Így, ha jól számolok, akkor 12 db sütim lett. De ne felejtsük el, hogy még 3 ilyen köröm lesz. - Nem lepődnék meg, ha elszámoltam volna, a matematika sosem ment -. 
Fantáziám tovább pörgetve, nyughatatlan természetem nem megtagadva tovább fokoztam az élvezetet, és picit felfőztem a hűtőnkben meglapuló birsalmasajtunkból, amiben szerencsére diódarabok is meglapultak. Az utolsó körömet megkentem a citromos vajammal savanykás alapnak, majd következett a kissé felfőzött, de darabos birsalmasajt, itt viszont megálljt parancsolva magamnak, idegeket nem tovább borzolva nem szórtam meg fahéjjas cukorral. A cikkeket a nagyobb felük felől csavarjuk fel, és sütőpapíros tepsire rakosgatjuk a kész sütiket, majd tojással megkenjük és megszórjuk egyenként őket fahéjjas kristálycukorral. Néhányat szabadon hagytam, a nutellásokra pl. egyáltalán nem juttattam. 180C-ra előmelegített sütőben kell sütni kb. 25 percig. Hmmmm, csodás, szaftos, édes, zamatos kissé csufi kis sütik születtek,  melyeknek iszonyatosan nehéz ellenállni. Vigyázat gyorsan fogy! Számomra maga az életveszély!!

1 megjegyzés: