vajas vigasz kiflik

A képen bár nem én vagyok, de pont így éreztem ma magam. Muszáj kompenzálnom, valahogy gatyába ráznom magam. Csak ne lennék ilyen fene mód maximalista! Akkor belátnám, hogy más sem tökéletes, és másnak sem jön mindig minden össze. A múlt héten a sok felfedezés mellett, katasztrófa sorozatok történtek a konyhában és emiatt mennydörgések borzolták kedélyemet. Kudarcba fúlt majd minden, sőt, mi az, hogy majd minden, az összes próbálkozásom. Muszáj volt valahogy felmelegíteni a szívem. Délelőtt tipikus nőként viselkedtem, vigasztalódtam. Betértem  az első, utamba kerülő Second Hand shop-ba és megjutalmaztam magam egy apró kis kinccsel. Végre megvolt a mai nap első sikerélménye. Nem tagadom, ettől kicsit fel is engedtem. Megállapíthatjuk, valóban működik az önvigasztalás ezen egyszerű technikája. Jöhet nekem ilyenkor  bármilyen  okos pszichológiai elmélet, nagyon is jól tudom én is, hogy csak elkenegetem a valós problémát, na és kit érdekel?! Hát, engem nem! Délután, miután a gyerekek felébredtek, és végeztem önsanyargató programommal, ami nem más, mint néha reménytelennek tűnő igyekezet az angol nyelv elsajátítása iránt, úgy éreztem nem tűr halasztást, bizonyítanom kell. Magamnak, hogy képes vagyok vállalható dolgokat is létrehozni. Muszáj feledtetnem a múlt hét kudarc kupac élményeit. Vajas kifliket sütöttem:

• 2.5 dkg élesztő
• 1.25 dl langyos tej
• 50 dkg liszt
• 1 tk. só
• 17.5 dkg vaj
• 1 tojás
• tejföl az össze állításhoz, amennyit a tészta igényel

Hittem is meg nem is a sikerben, de szomjaztam rá cefetül, mert igen is megérdemlem. Állandó lelki támaszom, aki egyben a családunk séf mestere is, most is mellettem volt. 

a világ legjobb kukta Matyija

Élesztőt felfuttattam a pici cukros, langyos tejben. Amíg az élesztő dolgozott, addig a lisztet a sóval össze kevertem, majd jöhetett a tojás és a hideg vaj is. Amikor meg volt az élesztő is, hozzá adtam a többiekhez, és rendületlenül dagasztottam, majd segítségül hívtam a tejfölt, mert bármily fura, a tészta persze még nem volt tökéletes. Kb. 1 órát kelesztettem meleg helyen, miközben lefestettem a bejárati ajtónk belső oldalát. Jelentem, szép lett! Úgy tűnt, a tészta is a duplájára növekedett, és bennem is a remény, ma már nem kell újabb kudarcélmény feldolgozásával múlatnom az időmet. A tésztát 4 kis cipóra osztottam, majd egyenként vékony, kerek körformára nyújtottam őket, és megkentem töltelékkel. Az egyikbe natúr sajtkrémes pesztót kentem, a másikba pedig vajas kikevert natúr sajtkrémet. A megkent kört először 4 részre vágtam a frissen beszerzett pizza vágómmal, végre nekem is van, ez a múlt hét öröme! Majd minden cikket további 3 részre, és egyenként a hosszabb oldaluknál kezdve feltekertem őket. Sütőpapíros tepsire raktam a sütiket, majd tojással megkenegettem. 200C-ra előmelegített sütőben sütöttem őket kb. 20 percig.

Úgy tűnik, a mai kísérlet sikerült! Az én finnyás gyerekeim lefekvés előtt degeszre tömték a hasukat vele! Én pedig megnyugodtam, egészen leengedtem!!