Édes-sós mandulás keksz

 

Úgy kezdődött, hogy Gesztikénél csodás macaronokat láttam. Persze lenne mit művelődni macaron ügyben, mivel úgy hírlik, elkészítése nem a legkönnyebb. Kb. 7 tojás fehérje csücsül a hűtőmben. Ez nálunk nagyon jó hír, mert eltántoríthatatlanul nagy tojásfehérje alapú süti rajongók vagyunk. A macaron egyik alapanyaga is tojásfehérje, szóval úgy érkezett hozzám a recept ötlet, mint éhes kutyának csont. Nem sokat vacilláltam rajta, tojásfehérjés süti ügyben a meggondolatlan, átgondolatlanul bátor kategória vagyok. Mandula, mint fontos összetevő, nem volt itthon. Nádja és Édesapja nyakukba vették a várost, a kívánt manduláért. Hozták, mutatták büszkén a friss szerzeményt. Ja, csak ne sós, héjas mandulát hoztak volna oly büszkén. Na, lőttek macaron. Lett is egy kisebb szóváltás belőle, mert hogy a férj nem gondolatolvasó, és igen, baromira rákészítette a pocakot. Muszáj volt őket kárpótolnom valahogy. Egy nő legyen találékony! Méghozzá úgy, hogy az elhibázott hozzávalót mindenki legnagyobb megelégedésére jól hasznosítsa fel. Szégyenlem, de Nigella Lawson könyve még mindig nálam időzik, így találtam nála az alapötletre, miközben az esélytelenek nyugalmával nála voltam vendégségben.

Édes-sós földimogyorós sütemény! How bizarre! Jesszusom! Édes-sós! Sós az volt, ha nem is mogyoró! Vissza röppentett a gyermekkoromba, és azóta is szárnyalva találgatom, mire emlékeztet oly pontosan ennek a csodás keksznek az íze. Igen, képzeljétek el, egy olyan ízre sikerült rátalálnom, amit valamikor gyermekkorom idejéből ismerek. Jó lenne rá jönni, mi lehetett, de nem tudom.

 Hozzávalók:

7.5 dkg cukor

10 dkg vaj

5 dkg margarin

1 tojás

1 tk. vanília kivonat

17.5 dkg liszt

1/2 cs. sütőpor

12.5 dkg sózott földimogyoró *- nálunk ugye bár sózott mandula volt, és abból is csak 8 dkg -*

Előmelegítjük a sütőt 190C-ra. Egy tálban összekeverjük a vajat, a margarint, a cukrot, a tojást és vaníliát. Ezután következik a liszt, sütőpor és a mandula. Nigella szót sem ejt arról, hogy aprítsuk szét a mogyorót, de mivel én mandulával nyomultam, nem tűnt túl nagy ostobaságnak a mandulákat kissé szétveretni botmixerrel. Nem volt ez rossz ötlet, de útközben rájöttem, találhattam volna okosabb megoldást is, mert a konyha terítve volt az apró mandula szilánkokkal, a szememről nem is beszélve. Mivel a tésztát kissé sűrűnek találtam én hozzá dobtam egy jó nagy kanál tejfölt. Így jó ragacsos tésztát kaptam, de arra gondoltam, ugyan van e mit veszítenem. Egy teáskanál segítségével kis gömböket pöttyögtetünk a sütőpapíros tepsinre, kb. 5 cm-re egymástól. Ezután következik a következő atrakció, amit azt hiszem nem érdemes elhagyni, mert talán ez is fontos a csodás végeredményhez. Teáskanál vízbe márt, majd a vizes kanalat fahéjjas cukorba, és a kis tésztagömböket ezzel a cukros kanállal laposra lappangatjuk. 10 perc sütést javasol Nigelle, persze én nem hallgattam rá, volt az 20 is, és kicsit keményre sütött, ropogós, roppant finom időutazás lett a jutalom!