2011. március 28., hétfő

megint hétfő

Megint hétfő. Elképesztő, hogy rohan az idő. Most, hogy arra kényszerítem magam, hogy hétfőnként mindenképpen írjak bejegyzést, óhatatlanul végig kell gondoljam az elmúlt hét történéseit. Alapjában véve szerencsés alkat vagyok, és igyekszem nem panaszkodni, és a dolgok pozitív vetületét észre venni. Mégis, mégis adódnak időnként nehézségek, és igen is törnek borsot az ember orra alá. Ha belesodródok akár csak egyetlen nap rossz szériájába, tisztább pillanataimban, azon töprengek, mi a fene történik velem? Én okozom? Vagy a sors keze lenne? Egy biztos. A személyiségünk rabjai vagyunk, és bár töretlenül hiszem, hogy az ember nagyon is képes változni felnőtt fejjel, vannak makacs és meghatározó személyiségjegyeink, amik megkövesedni tűnnek. Ezek a jellegzetességek néha nagyon is kellemetlen helyzetekbe sodorhatnak bennünket. Lavinákat indíthatunk el, csak mert vagyunk akik vagyunk, csak mert amit csinálunk nem tudjuk másképpen csak úgy olyan XY-os én farkasévis módon, amit lehet szeretni, vagy lehet ellenszenves. Hatás van mindenképpen. Az elmúlt héten sok édes-kedves élmény ért. És ért ármány, rosszindulatú belőlem sírást kiváltó, emberhez nem méltó támadás is. Nem szívesen írok negatív dolgokról, de legyünk őszinték az életünk része, és néha a legjobb indulattal is kivédhetetlenek. Ha azt szeretnétek, nem írok többé szomorú és negatív dolgokról, legalább is a megint hétfő bejegyzésben. Jöjjön hát az elmúlt hét összefoglalója rózsaszín szemüvegen át.
Közös piacozás volt 4-ben. Imádok elveszni a régi, duri, lomi cuccok tömegében. Képzeljétek, ismeretlenekből néhány perc alatt alakult ki hirtelen formálódó jó hangulatú kis közösségi beszélgetés. Közös találgatás, vajon mi micsoda lehet. Legyünk őszinték. Az emberek nem mernek, de szomjazzák az interaktív spontán kis beszélgetéseket. A jóízű oda kurjantást, a cinkos összenézést, az emberi gesztust, a törődést. Turiztunk, kávéztunk, Marcsi frissen sült mascarponés-aszalt szilvás turbó croissant-át ettük, szikrázó napsütésben, miközben őrületbe kergettem őket az állandó fényképezésemmel. Az emberek megtorpantak, füleltek és csodálkozva bámészkodtak, ugyan ki lehet ez a négy hibbant liba és talán a szívük mélyén ők is arról ábrándoztak, milyen jó lenne valakikkel ilyen felhőtlenül élni, kihasználni az életet. Mélyen meg vagyok győződve arról, hogy a döntés arról, hogy a napjainkat milyen minőségben éljük a kezeinkben van. Nem a sorsszerű, nehezen elkerülhető dolgokról beszélek. Arról, hogy engedjük e, hogy az eső elrontsa a kedvünket, vagy arról, hogy merünk e elég őrültek lenni ahhoz, hogy az emberek véleményével nem foglalkozva társadalmi konvenciókkal nem törődve élvezzük az életünket. Lám jöjjön a dokumentáció:
És aztán ajándékot is kaptam a héten. Olyan szerencsésnek érzem magam. Még ezen a délutánon lepett meg Dóri www.medoraotthona.blogspot.com egy általa készített csodás szívecskés ajtódísszel. Nádja is olvadozott tőle. És ha mindez nem lett volna még elég Macus ellátogatott Vikivel hozzánk és beszélgethettünk végre valamiről, ami mindkettőnk számára mostanában fontos gondolkodásra okot adó tényező. 
Pénteken aztán ki-ki csusszant a dolgok irányítása a kezeim közül. És tényleg nem voltam  humoromnál, mert hogy nincs is. Dühített, hogy egészen egyszerűen úgy tűnt, képtelen vagyok ura lenni az adódó helyzeteknek, és az átlagnál érzékenyebben reagáltam le. Estére volt rá okom rendesen, de erről inkább ne. Csomagot kaptam Gesztenyétől. Úgy örültem! Hihetetlen gesztus. Ilyenkor mindig megállapítom, van még mit tanulnom. Figyelmességet mindenképpen. Csodás, élénk zöld színben pompázó medvehagymát küldött nekem. Még sosem láttam. Életem első találkozása a medvehagymával végre megtörténhetett. És volt a csomagban más is. Mert mint tudjuk Gesztenye csodás csoki bonbonokat is tud készíteni, és meglepett egy bonbonsablonnal. is Gesztike, kérlek ne fejezz le, biztos nem ez a neve, de annyira amatőr vagyok, hogy még azt sem tudom, pontosan hogy hívják. Kipróbáltam, elbénáztam, de nem adom fel. És nagyon nagy köszönet mindenért! Pont úgy örültem, mint egy gyerek!
Estére tényleg ramaty állapotban voltam, de Nádja óvónénije becsöngetett értem, és magával vitt Pilatesre. Látjátok, létezik még emberi törődés. Hihetetlenül jól esett. Nem voltam magamra hagyva. És ott, pilatesen rájöttem, néha milyen jó is picit rossz lelkiállapotba lenni. Végre lelassítottam. Végre megálltam. Behunytam a szemeim és csak magamra figyeltem. Kivételesen nem kotyogtam. Volt testem. Izmaim. A fülemmel hallottam, a szívemmel éreztem, csak csináltam amit kell, és néhány könnycsepp kíséretében ez alatt az óra alatt, ezzel a csodás mozgásformával kicsit megkönnyebbültem. És már nem is láttam olyan borúsan a helyzetet. 
És hát a szombat?! Szombaton az ovisok felléptek. A Nádjáék csoportja is. Láttam őket, ahogyan vonultak a színpad felé. Gyönyörűek voltak a jelmezeikben. Csodás, apró kis emberkék. Lelkek. Egyéniségek. Vállalom, hogy túl érzelgős vagyok. Elérzékenyültem. Nádja képes volt felülemelkedni a félelmein. Végig csinálta. Az édes, jellegzetes, senkivel nem összetéveszthető, nagymáténádjás kecses mozgásával. Gyönyörűek voltak, nézzétek Őket! 
Nádja a rózsaszín virág kitűzőjével

5 megjegyzés:

  1. Fevikém!
    Azért örülök, hogy a rossz napba egy kis öröm is vegyült:-)
    Igenis írjál a rossz dolgokról is, mert azok elkerülhetetlenek az életben is.
    Nádja csodálatos szépség:-)
    Nagyin "irigylem" ezt a kis társaságot, nagyon jó lehet.
    Én is szeretek kilépni időnként abból, hogy mindenhol viselkedni kell. Ha a barátainkkal megyünk valahová én is szoktam csintalankodni:-))

    VálaszTörlés
  2. Kedves Évi!

    Tetszenek az írásaid, azt ahogy először nagy általánosságban írsz az élet nagy igazságairól. Utána pedig a hétköznapjaidról. Mindent elgondolkodtató-komplex módon, sokmindenben egyformán gondolkodtunk. (Apropó én is hiszek abban, hogy magunk döntjük el, hogy milyen minőségben éljük le az életünket-és itt nagyon találó szó a "minőség" szó!)
    A negatívumokról is lehet írni, sőt kell! Ez is az élet része, hisz a rossz is szükség van, attól értékeljük a jót. Kell, az egyensúlyhoz. Kell a tanuláshoz. Kell a fejlődéshez. Bár sokszor nem tudjuk, nem értjük, miért, és sokszor fáj is. Szóval nyugodtan írj arról is, arra is jó, hogy kiírod magadból a történeteket.

    Szuper lehetett a piacozás 4-esben :)

    Nadja gyönyörű :) és a kitűző is szép volt :)

    Szóval, meg szeretném köszönni, hogy olvashatlak, bepillanthatok a mindennapjaitokba. Ezért kérlek fogadd el tőlem az "Egy kedves szó" játékot. A blogomban megtalálod a magyarázatot! :)

    puszi, és szép napot!

    VálaszTörlés
  3. Gesztikém,
    a rossz napban az örömet leginkább te okoztad. Azóta a medvehagyma bűvöletében élek. És a csokiéban, amit rettenetesen elbénáztam, majd igyekszem kifogni téged facebookon és jól kikérdezni a praktikákról csokigyártás ügyben. CSintalankodás terén csakis biztatni tudlak, megédesíti az életet. Ezek nélkül unalmas, értelmetlen szürke hétköznapjaink lennének!
    Nádja kapcsán is nagy puszi neked!

    VálaszTörlés
  4. Kedves Ami,
    először is nagyon szépen köszönöm a jó szót. jól esik, hogy gondoltál rám. Láttam nálad, mennyi embert megörvendeztettél a figyelmességeddel.
    A blogommal kapcsolatos biztató kedvességed külön jól esik nekem. Tényleg nagyon fontosak a visszajelzések. Remélem egyszer a csajos klubban lesz alkalmam többet megtudni majd rólad. Tényleg érdekel. Azt már facebookon sikerült kilesnem, persze az is lehet hogy tévedek, hogy angol szakon végeztél. Na látod, ezzel kapcsolatban is lenne néhány kérdésem. Szóval nem menekülsz, legközelebb beszélgetünk!!! puszi Ami

    VálaszTörlés
  5. Fevi, legyünk őszinték: csak TE nem tudtad, hogy az az izé mire való. De tényleg jót nevettünk és prímán szórakoztunk. Remélem lesz még sok ilyen napunk!! A kislányod gyönyörű, jól áll neki a színpad.

    VálaszTörlés