2011. március 10., csütörtök

Szardíniai lepénykenyér

Lelki szemeim előtt nyár volt. Csodás nyári meleg, hűsítő fuvallattal. Boldog gyerekzsivaj és jó barátokkal teli önfeledt hangulat. Legyünk reálisak. Inkább tél van még mint tavasz. A hangos, és boldog és örök gyerekzsivaj megvan. Tavaszodik és küszöbön már a nyár. Van realitása az álmodozásnak. Sütöttem ma valami igazán nyárit. Kerti partihoz valót. Még tél van, parti nélkül, így is jó volt. Mert itt vannak a gyerekek és egy lelkes férj. Ha a gyerekek nem is, a férj mindig, minden körülmények között, próbálkozásaim sikerüljenek bárhogyan, de értékeli azt, ami általam az asztalra kerül. És én ezért nagyon hálás vagyok. Már alig várom, hogy valakit kényeztethessek a kertünkben ezzel a különleges ízvilágú és hangulatú lepénykenyérrel. Másképp élek most ebben a házban. Másképp mint szoktam. Minden kiválasztott padlólapban, minden falszínben, a szobák kialakításában benne van az egyéniségünk és a szívünk. A kertben. A kavicsokban. A bokrokban és fákban, amelyek még csemeték. Elfogódott nosztalgiával nézek rá, sóhajtanak a falak, átitatódtak titkos gondolatainkkal, történeteinkkel, örömeinkkel és könnyeinkkel. Minden háznak meg van a maga története és minden házban lévő fának és virágnak meg van a maga meséje. Van egy hosszú törzsű gömb koronájú fiatal fa a kertünkben. Ha kinézek a háló ablakunkból reggel az első pillantásom ennek a csodás fának a gyenge, zsenge törzsére téved. Ki gondolná az  udvarunkba  belépve, hogy ez a csodálatos, sudár fa egy fa, a FA, amit Hanna emlékére ültettünk. Ez a Hanna fája, a Hanna kiskertjében. Hanna meghalt, mi is picit vele, félig tébolyult állapotban jártuk a kertészeteket, keresve, kutatva egy fa után, amely méltó hozzá. A város másik végében találtuk rá. Olyan hosszú volt a törzse, hogy autóval nem tudtuk haza hozni. Fogtuk, hoztuk némán Anya és Apa, gyalogolva átszelve a várost egy órán át. Ez lett a Hanna fája. 

ott a távolban az a magas, kecses vékony törzsű fa
A reggeleim első látványát nyújtó növényének ez a története. Így susogja el minden növény a hozzájuk tartozó emberek történetét. Ne gondoljátok, hogy a fájdalom mellett nincs öröm, hogy a könnyekben nem lehet mosoly.  Mert minden mögött emlék lapul és minden fájdalom alapja valaha öröm volt. Ez az otthonunk. Itt látjuk vendégül a hozzánk betérőket. 
Szardíniai lepénykenyér:
2.5 dkg élesztő
35 dkg liszt
15 dkg kukoricadara
1 tk. só
fűszerek: kakukkfű, bazsalikom, köménymag.......
2 ek. olaj
2 ek. olívaolaj
1.5 dl langyos vízben pici cukorral az élesztőt felfuttatjuk. A száraz összetevőket elkeverjük - liszt, kukoricadara, só, fűszerek -, majd jöhet hozzá az élesztő, az olaj, és igény szerint langyos víz, ha kéri a tészta. Miután megdagasztottuk a tésztát, letakarva, meleg helyen kb. 45 percig kelesztjük. A sütőnket előmelegítjük 240 C-ra, és a tepsiket sütőpapírral kibéleljük. A tésztánkat 8-10 részre osztjuk, és jó vékony kerek formákat nyújtunk belőlük, majd ráhelyezzük a tepsinkre. Ha a sütő elérte a kívánt hőfokot, kb. 5-10 perc alatt készre sütjük őket. Egymás tetejére sorba rakosgatjuk őket, de mind közé teszünk egy papírtörlőt majd a tetejére egy tányért, hogy kicsit le lappangassa őket.
 Mielőtt neki látnánk a bekebelezésüknek, ízlés szerint tálalhatjuk olívaolajjal megkenve, megszórva sóval, friss rozmaringgal, kakukkfűvel. 
Én most a nyáron eltett aszalt paradicsomom fokhagymás olajával kentem meg a lepénykéket, megszórtuk aszalt paradicsommal, póréhagymával, friss rozmaringgal majd átmelegítettük a sütőben. 
 A végén pedig szardíniát ettünk hozzá! Nyári, olaszországi, önfeledt hangulat! Ez igen!

5 megjegyzés:

  1. Nagyon szépen köszönöm a kedves szavaidat és külön köszönet, hogy benéztél hozzám. Imádok ide járni receptekért és nagyon szeretem olvasni hozzá a szines írásaidat. Itt olyan emberi (háziasszony)léptékű minden. Nincs túlmisztifikálva semmi. Egyértelmű és érthető minden. A túrós batyud nálunk külön életet él Túrós Béci néven . Ezért is köszönet és a többi finomságért, amit itt találtam.
    További jó főzőcskézést!
    Judit

    VálaszTörlés
  2. Nocsak, íme, a fa, amire a legutóbb úgy rácsodálkoztam. Éreztem már a kapu előtt, mikor megakadt rajta a szemem, hogy története van. Minor tőled rákérdeztem, akkor meg mát tudtam, bizonyára Története van. Így nagybetűvel.
    Úgy szeretem, mikor Hannáról írsz, annyira tisztelem azt, ahogyan túlélted, megéled a gyászt. Van mit tanulnunk tőled, hihetetlenül erős és bölcs nő vagy.
    A lepénykenyered igazán ínycsiklandónak tűnik, s bevallom még sohase ettem ilyet.
    Tudom, ideje kipróbálni :-)

    VálaszTörlés
  3. Kedves Judit,
    én vagyok nagyon boldog, hogy ellátogatsz hozzám, a többi kedvességről, amiket írtál, arról nem is beszélve. Őszintén szólva el sem hiszem. Én, az amatőrök, amatőre! Azért persze nagyon boldog vagyok, és arra kérlek, hogy gyere hozzám máskor is, bármkor virtuális vendégségbe. Túrós Béci? Hát ez igazán szellemes! jó, hogy emlegetted, azt hiszem újra aktuálissá válik a gyerekeknél, hamarosan megsütöm megint. Itt is leírom megint, hogy csodálattal gyönyörködtem a gyönyörűséges ékszerek között amiket készítesz. Gyönyörűek, de tényleg. Megyek hozzád majd gyakran, had láthassam az aktuális újdonásogokat. szeretettel évi

    VálaszTörlés
  4. Ildikó,
    a szeretet beszél belőled. De mindegy, én boldogan és hálásan fogadom. Az ember éhezi a kedves és jó szót! És nem tagadom, nekem nagyon jól esik, ha így gondolod. szeretettel puszillak

    VálaszTörlés
  5. Fevi!
    A fa története könnyet csalt a szemembe:-(
    Nagyon megható!

    VálaszTörlés