Diós pavlova

A család egyik kedvencéről van szó, illetve annak egy módosított változatáról. A gyerekek talán amiatt nem rajonganak annyira érte, mert a tetejére gyümölcs kerül, ők meg köszönik szépen, nem az egészséges életmód hívei. Gondolkodtam, hogyan lehetne számukra is eladhatóbbá tenni, és mivel Nádja nagy dió-fan, ezért döntöttem a diós változatnál, gyümölcs nélkül. Végül is a torta tetejére mégis csak került gyümölcs, mert a torta rengeteg cukorral készül. Esküszöm, szégyenlem nagyon magam, mert a mai kor étkezési elvárásainak képtelen vagyok megfelelni, egyszerűen szeretem a cukrot, és szeretek enni. És ami a legdurvább, a gyerekeknek is hagyom ezeket a dolgokat szeretni. Emlékszem, amikor gyerekek voltunk, anyukám sosem tiltott tőlünk semmilyen ennivalót, és olyanokra sem nagyon emlékszem, hogy evés előtt ezt  vagy azt nem volt szabad ennünk, mert akkor esetleg nem ebédelünk. Olyan hálás vagyok neki érte, mert olyan szép volt ezektől a tiltásoktól mentes evésektől is a gyerekkorunk. Persze sokminden mástól is, de a következetes engedékenysége is hozzájárult.  Az e témában való engedékenységtől nem lett semmilyen kóros elváltozásunk sem a külsőnket illetően,  sem a viselkedésünket. Egy valamiben befolyásolt engem, hogy én sem vagyok túl szigorú az étkezéseket illetően. Egyébként is hülyét kapok az elvektől, mert semmire nem valók, csupán arra, hogy megdőljenek. Persze kellenek irányvonalak, iránymutatások, mert ezek nélkül a gyerekek elvesznek, de valóban hogy jönnék én ahhoz, hogy amiről én azt gondolom hogy így vagy úgy jó, annak mindig és minden körülmények között úgy kell lennie? Az csak az én igazam, ha egyáltalán igaz, és hová tűnne a gyerekek személyisége? Mellesleg élni jó, és élvezni és értékelni kell az életet!

Ezt a csodálatos tortát a már korábban leírtak szerint készítettem. Megint össze szaladt pár tojás fehérje, amit a mi családunk, tényleg sosem bán. Most 6 tojás fehérjéből készítettem, és ehhez is nagyjából 25 dkg cukrot használtam fel. Elkezdjük felverni a tojások fehérjét, és amikor már kicsit hab állagot kezd mutatni, kanalanként adagoljuk a cukrot hozzá. Amikor gyönyörű, fényes, selymes és kemény lesz, akkor jöhet rá az 1 tk. ecet, és én most kukoricaliszt helyett darált diót szórtam rá, kanalanként, összesen 3 kanállal. Már tudom, hogy nem volt jó ötlet a habot tovább verni elektromos habverővel, miután a diót bele szórtam, mert a csodálatos hab egyszerre  látványosan összébb esett. Na ez volt az az pillanat, amikor azonnal kirántottam a habverőket és uralkodva kétségbeesésemen, nem sírtam el magam. Na mondom, ennek annyi, kész, elrontottam, mert már megint csak megyek a hülye fejem után, és tessék, a kutya fog belőle jól belakmározni! Megpróbáltam azért, mivel nem folyósodott el, csak kisebb lett a volumene.  A szokásos módon ráhalmoztam a kész habot egy sütőpapírral fedett tepsire. Hoppá, lebuktam, pedig megígértem, hogy csökkenteni fogom a sütőpapír használatát, de mentségemre legyen mondva, hogy ebben az esetben használata teljes mértékben indokolt, mert nagyon ragacsos masszáról van szó. Sütő előmelegít 180C-ra, majd amikor odáig jutunk, hogy megy be a süti a helyére, visszavesszük először 140C-ra, nem sokkal utána 100-ra, és én a legvégén még vissza veszem 80C-ra. Így olyan másfél óra alatt készül el. És csodák csodájára csodálatos lett!!!

ez még csak a habcsók alap

A tortát ma csináltam készre, mert a habcsók része bármikor nagyon türelmesen várja, hogy beborítsa az isteni tejszínes, gyümölcsös krém. A krémet a szokásos módon habtejszínből csináltam. Felvertem egy pici cukorral, de ide már tényleg nem kell sok, mert a habcsókban van elég. Amikor már szinte kész, öntöttem bele egy kis rumaromát, és elkezdtem hozzáönteni a darált diót, és készre vertem. Amikor elkészült, rákentem a habcsók alapra. Közben készítettem egy kis csokimártást, majd amikor már nem volt forró, megkockáztattam, és óvatosan meglocsolgattam az egész tortát. Lehet, hogy ettől kicsit megrogyott a torta, de őszintén szólva sem ízében, sem állagában nem rontott a dolgon. 

a habcsókon már ott a tejszínes-diós krém megcsorgatva csokimázzal

Majd legvégül, amikor eddig eljutottam, rászórtam az én erdei gyümölcs kollekciómat. A savanykás, fanyar gyümölcstől lesz egész a dolog, tökéletes kompozíció, középutas találkozás édes és savanykás között!

a végeredmény