Sajtpufik

Szóval Ők lennének, Nádja, Panna és Nimi

Van egy bátyám, és neki két édes gyereke. A nagyobbik Panna - Ő már iskolás -, a kisebbik Nimi - Ő még ovis, de már nagy ovis, pont annyi idős mint a Nádja. Sajnos sokkal ritkábban találkozunk mint én és az én gyerekeim szeretnék, ezért is olyan nagy boldogság, ha megtisztelnek bennünket a látogatásukkal. Nádja már tűkön ült, és lázban égett, és rosszalkodott, ahogy kell. Őszintén szólva én is izgatott voltam, úgy szerettem volna, hogy jól érezzék magukat! Elég feszített tempót diktálok magamnak, ami azt jelenti, hogy állandóan zsizsegek, és nem igen vannak a napjaimban kihasználatlan percek. Szerettem volna valamivel meglepni őket, valamivel, ami nem túl munkaigényes, mégis ígéretes. Az ügy nehézségét fokozza, hogy tesómmal az élen, elég kényes ízlésű családról van szó, nem esznek meg akármit, velünk ellentétben. Amíg Nádja és Borisz kikászálódott az ágyból és elkészültek a napi kalandozás unokatestvérekre való várakozás részére, megszületett az ötlet, hogy mit üssek gyorsan össze. Hála a jó férj segédkező kezeinek, aki magára vállalta a gyerekek gardírozását, már neki is kászálódtam a sajtpuffancs összeállításának.

Segédkező férj feje, a keze helyett

 2.5 dl tej

8 dkg margarin

12 dkg sajt

1 kk. só

16 dkg liszt

3 tojás 
A tejet feltettem forrni, miután bele huppantottam a margarint. Amikor a margarin is szépen elolvadt a forró tejben, bele szórtam a sót majd a lisztet is, és csak kevertem, kevertem. Kicsit nehezen keverhető, egynemű masszát kapunk, ami akkor lesz jó igazán, amikor a massza elválik az edény falától. Amikor a kívánt állapotot elértem, még melegen bele tettem a 3 tojást és nagyon jól elkevertem a tojásokkal. Ezután jön egy icipici pihi, mert meg kell várni, hogy az így kapott tésztánk kihűljön. Amikor ez is megtörtént, akkor kell bele önteni a 16 dkg lereszelt sajtot. De mit adott Isten, ennél a fázisnál kiderült, hogy nincs mit lereszeljek. Mázlim volt, mert megakadt a szemem egy, már vagy egy hete a hűtőben árválkodó krémsajton. Kíméletlenül belenyomtam az egészet és csak kevertem, kevertem, aminek az eredménye azt hiszem a kívánt állapotot meg sem közelítette. Ugyanis elhígítottam. Nem baj, újabb adag liszt hozzá adásával orvosoltam. A kívánt állapot ugyanis nem más mint masszív, jól formázható massza, kissé ugyan ragacsos változatban. Végül az én tésztám is ilyen lett. Közben már bekapcsoltam előmelegedni a sütőt 180C-ra, a tepsibe pedig sütőpapírt helyeztem. Mellesleg egyre jobban szeretem a sütőpapírt, igaz, nem túl környezetkímélő. Tényleg, nem is fogom használni soha többé, nehogy már a lustaságom felül emelkedjen. Mert hogy a sütőpapír használata megkíméljük magunkat  a sütidarabokkal tele ragadt tepsi mosogatásától. De tényleg, most leteszem a nagy esküt, hogy csak nagyon ritkán fogok sütőpapírt használni, csak akkor, ha mondjuk nagyon nagyon fáradt vagyok. Komolyan érdekel a környezetvédelem!!! Nem is értem, a gyerekek az oviban miért flinces flancos kartonokból csinálnak majdnem mindet, és miért nem jutunk már el végre valahára a hasznosítható hulladékaink újra felhasználásához! Ez lenne az igazi kreativitás, és közben megtanulhatnák, hogy miért fontos, hogy óvjuk a természetet, a környezetünket, és azt is, hogyan csökkenthetjük a környezetkárosító anyagok, hulladékok általunk való gyártását, felhalmozását is. 

Na jól elkalandoztam...........................Szóval ott tartottunk, hogy a tepsink előkészítve várja a ragacsos kis golyszlikat, amit persze én, kézkímélő módon készítek. Nem gyurmázom, nem formázom, evőkanállal szaggatom, így olyanok lesznek, mint a sündisznók. 40-50 perc alatt gyönyörűen megsülnek, és olyan is van, amikor nem lappadnak össze.Sokkal rövidebb idő alatt állítottam össze a tésztát, mint most a leírás alapján tűnik. Mire a gyerekek felöltöztek, már benn volt a sütőben, és mivel nagyon takarékos asszony is vagyok, gyorsan előkészítettem egy sütőtököt is, amit a sütő legalsó részébe tettem a tészta alá, ne legyen magányos egyikőjük sem.  

A pifi pufik

Na nosza, uzsgyi a gyerekekkel az utcára picit még játszani. Nádja bizajozik állandóan, mert még viszonylag új élmény, hogy tud két kerekezni. Borisz meg motorozik, mert ő meg azt tud. Én meg görkorizgatok, mert én meg azt szeretnék tudni. Ma meg is volt az első elesésem, az egész családom az utca másik végéről nézte, de hozzámig elhallatszott önfeledt röhögésük. Tesómék közben az ígért időben meg is érkeztek,  és mire lecuccoltunk mindannyian, a süti is készre sült, és hamarosan a tök is, amit persze szinte kizárólag csak én ettem meg. A gyerekek behúzódtak a szobába, hangzavar, nevetés, móka, kacagás, vidám jókedv. Ez a legjobb, ami történhet. A gyerekek csak mikor haza indultak mutattak némi érdeklődést az én kis sajt pufiim iránt, akkor viszont akkorát, hogy mentettek el magunknak későbbre is belőle. 

Unokatesók, indulás előtt.............

Ja, és még az én finnyás bátyám is jó párat megevett. A képe, amely illusztrálja, hogyan nyakalta a puffancsokat,  nem engedte, hogy felrakjam róla.

Ízlik neki és Ő megengedte, hogy fel is rakjam