2010. október 17., vasárnap

Ma sem maradhat el a hála

- Magam is meglepődtem, hogy ma reggel, a tegnapi rémesen sok hisztivel spékelt nap után, normálisan ébredtem, és nem bolondultam meg.  Volt egy olyan elképzelésem, lehet, most már tényleg nem úszom meg és beleszaladok egy kisebb fajta őrületbe! Úgy tűnik megúsztam, ez már önmagában is szuper, jó dolog viszonylag normális emberként élni az életet, és lássuk be, a gyerekeknek sem mindegy, hogy az anyjuk, hát, hogy is fogalmazzak, normális e vagy sem. 

lehet, hogy ez már az őrület jele a tekintetemben?
Arra viszont végképp nem voltam felkészülve, hogy a gyerekek olyan jók lesznek, amiről legmerészebb álmaimban sem mertem gondolni. Elpakoltak, szót fogadtak, kértek és megköszöntek, játszottak.............................egészen estig. Ekkor elillant a varázs, Ők vissza változtak, de én már cseppet sem bántam, mert nagy becsben tartottam a mai igyekezetüket.

Hát lehet ezekre haragudni???

- Boldog voltam, hogy a gyerekek is sokat ettek a tegnap készült fügés-diós sütiből, ami csakis azért lehetett, mert nem szúrták ki, hogy füge is van benne.
Nánnó szája is tele a sütivel, így megkímél éppen attól, hogy ismertesse mit kér Karácsonyra
Borisz a fügés-diós sütivel
- Anyukámnak is hálás vagyok, amiért mindig vigyáz a gyerekekre, amikor nekünk angol órára kell mennünk. Nélküle hogyan is oldanánk meg???
- És hálás vagyok, mert miután hazaértünk az angol óráról meglátogathattuk az egyik barátunkékat, ahol finom falatokkal vártak bennünket, a gyerekek nagyon jól eljátszottak, mi meg találkozhattunk végre.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése