Hétvégi menüsor

Angolt, azt kell tanulnom minden délután a gyerekek alvásidejében, ha törik, ha szakad, potyoghat bármi is a fellegek közül, még ha vendégek is jönnek. Nem volt ez másképp most sem, akárhogy is vártuk Erzsike mamájékat Budapestről. Istennek hála itt van az én férjem emlékeztetőnek, ha lelkiismeretem és memóriám cserben hagyna kötelezettségem elbiccelése végett. A gyerekek ébredezési idejéhez közeledve engedett egy kis szuszt a szoros prés közepette, és még abban is segített, hogy végre jussunk már előbbre a menüsor összeállításában. Igaz, olyan férfias, morgós medves, legyünk már végre túl rajta módon.

Mamáék péntek estére érkeztek, és szégyen szememre az esti vacsoráról mama gondoskodott, de mentségemre legyen mondva, én is készültem. A pesti szomszédaiktól ajándékba kapott őzlábgombával készült. Mire pilatesről hazaérkeztem, már kisült az összes, nekem már csak asztalhoz kellett ülnöm,  és jól belakmározni belőle abban a reményben, hogy a következő esti híradó főszereplői nem mi leszünk, mint gombamérgezésben elhalálozott család.

Azért a látszat ellenére én sem tétlenkedtem, mert a nap korábbi részében előkészültem. Sütöttem kenyeret, de most arra törekedve, hogy minden flinc-flancot félre téve, egy szép, fehér kis cipót süssek. Azután megsütöttem Limara hagymás pogácsáját, figyelembe véve Nádja kérését - NO hagyma - , egy nem túl dimenzionált típust, egy kis sajtkrémmel megkenve. És megsütöttem a blogom elnevezésekor ihletet hozó Hollandiából származó süteményem, melynek köszönhetem a verdenbelle nevet. Persze az elnevezést követően utána néztem, memóriám megint cserben hagyott, a süti igazi neve Verdens beste, de én a verdenbellét is úgy megszerettem.

A receptek sorban következnek az elkövetkező napokban, de fényképízelítő most itt következzen.

kenyér

pogi sajtkrémmel

nevet adó süti