Erzsike mamáék látogatása

Hát, mit mondjak, nem unatkoztam az elmúlt jó néhány napban sem. Kezdve azzal, hogy agykapacitásom jelentős hányadát kötötte le az, hogy kitaláljam, hogy pesti mamáék nálunk eltöltött időszaka alatt mivel kényeztessem őket. Lássuk be, én is némi cinizmussal vegyítve nézek le önmagamra, hiszen egy "gasztroblog" írásába fogtam úgy, hogy semmivel nem tudok többet vagy jobbat, mint bármelyik gyakorlott háziasszony, sőt, talán kevesebbet. Mi tagadás, a mai napig életem természetes jelenete, hogy javában benne vagyok valamelyik ételfőzés kellős közepében,  és hirtelen jut eszembe, fogalmam sincs, éppen mit kell tennem, futok hát riadtan anyukámhoz, telefonos segítségét kérve. Van viszont hatalmas lelkesedésem, őrületes energiaszintem, és nagy szívem a főzéshez és blogíráshoz. Szóval Erzsike mamáék péntek estére érkeztek, én meg ötlet híján voltam, de rendesen. Jól jött hát a skyp-os egymásra találás Incike barátnőmmel, akivel gyorsan összehoztunk egy kellemes, közös kávéházi menütervezést, mert hát ugye úgy, mégis csak kellemesebb.

Szóval nagyon jó hangulatú és hatékony eszmecsere volt, bár a kávézóból kidolgozott menüsor nélkül távoztunk, de a bevásárláshoz fölvértezve. Barátokkal olyan más, olyan jó, minden sokkal könnyebb. Olyan, mintha egy film főszereplői lennénk. Aztán rájövök, hogy azok is vagyunk, a mi filmünk, a mi életünkké. Következett hát, a gyors és hatékony bevásárlás, bár még pontosan most sem tudva, mi és hogyan lesz, de volt már hús a kosárban, és néhány alap élelmiszer, amiből még bármi csoda kisülhet és hát őszinte biztatás és támasz, Incikém személyében, akinek sok-sok puszi érte.