Ma olyan lusta, hideg nap volt, hogy legszívesebben ki sem dugtam volna az orrom az ágyból. Ráadásul hétfő. Még így, hogy itthon lehetek is borzalmas, mert az élet nem áll meg hétfő ide, vagy oda. Mindegy, most már este van, és a nehezen induló reggel után, elég termékeny folytatást tudhatok magam mögött. Jöjjenek hát a beígért receptek sorban, kezdve azzal, mely sütik receptje , már valamilyen formában szerepel a blogon. Ja, és a hidegről jut eszembe. Egyszerűen nem hiszem el, hogy most fél év didergés, beöltözés következik. Hová lesz a szoknyás, nőies könnyedség? Hosszú, sötét, téli esték. Volt amikor szerettem, mert akkor segítette a rejtőzködést. Nem tudom elhinni, hogy vége a simogató napsütés melegének, a mezítlábas lábujjas szandik kényelmes időszakának. Hosszadalmas öltözködés, a gyerekekről nem is beszélve. Megpróbálom a jó oldalát nézni az új évszakok eljövetelének. Sok időm jut majd bepótolni az elmaradt dolgokat. Házimunkák, ja, de azokat nem nagyon szeretem. Lesz időm varrni, írni, és persze finomakat sütni, és kényeztetni a családot. Jó lesz együtt várni és készülni a Karácsonyra! Jó lesz ez!!!
Kenyérreceptem:
sajnos már nem is nagyon emlékszem, hogy hogyan készítettem, mert persze a memóriám megint cserben hagy. Vegyük alapul a patiszonos kenyeremet, ami csodás, lágy, mennyei, pazar ízélmény. Az ott feltüntetett arányokkal dolgoztam, és nem variáltam semmiféle speciális lisztféleséggel. Fél csomag élesztőt fel futtatam a szokásos módon, miközben a nagyjából fél kiló liszthez oda csappantottam kb. 1 ek. sót. Aztán jöhet rá az élesztős tej, és jól meglocsolom kb. 1 dl olajjal az egészet. Bevallom nem voltam elégedett a kenyérrel, legalább is külcsínre semmiképpen. Anyukám mindig gyönyörű simára dolgozza el a kelttésztákat. Tudtam, hogy e tudomány hiánya csúnya fekete foltot képez az életemben, elsajátítását mihamarabb pótolnom kell. A kenyér, ízre rendben volt, de nem tökéletes. Erzsike mama a kenyér tésztáját kicsit sűrűnek találta, Csaba papa pedig az ízét, kalácsszerűnek. Összedolgozás után jön a kb. 1 órás kelesztés, azután sütő előmelegítése 200C-ra, formázás, és zsupsz be a sütőbe. Olajozott tepsire helyezünk két kis cipóformát, húzunk az olajjal megkent cipócskák tetejére 3 bemetszést keresztben, ettől lenne olyan szép, igazi kenyér forma.
Sajtkrémes pogik:
életem első jól sikerült pogiiról beszélünk. Biztos vagyok benne, hogy rengeteg tökéletes pogácsarecept repked az interneten. Rengetek dolog kell ahhoz, hogy az ember sikeres dolgokat mutathasson fel. Bátorság például, amiben nem szenvedek hiányt. Na jó, nagyon is gyáva vagyok, leszámítva a konyhát, mert ott, ha valami újba kell fogni, gondolkodás nélkül ugrok fejest. Nem így egy medencébe. Szükség van némi rutinra, és arra is, hogy megismerjük azokat az eszközöket, amelyeket használunk az ételkészítés folyamatában. Gondolok itt a sütőnkre. Életem eddigi szánalmas pogijai részben a nem megfelelő sütési időnek és a sütő nem rendeltetésszerű használatának köszönhettem. Persze ez senkit nem érdekelt, amikor áldozatomnak le kellett nyelnie a több liter vízzel is alig lecsúsztatható pogácsákat. Na, de hogy a lényegre térjek, ez a recept nagyon jó, elkészítéséhez nem kell több éves főzési tapasztalat, valamint fantáziánk szabadon szárnyalhat, variálhatjuk bármivel, szerintem nem igen lehet elrontani. Végül, de nem utolsó sorban, baromi sokáig puha marad!
Limara hagymás pogácsája az alap, de a pogácsa receptjét az én blogomon is megtaláljátok, csak azért mondom, nehogy hirtelen elrohanjatok tőlem máshová. Mindent pontosan úgy csináltam, ahogy annál a receptnél van, csak Nádja kívánságát figyelembe véve, nem tettem bele hagymát. Találtam viszont itthon natúr sajtkrémet, amivel megkentem a tésztát a hajtogatások során.Több napig eláll, élvezhető, szóval nem fog vele csúfos szégyent elszenvedni senki, el kell hinnetek nekem!
 |
Tudom, hogy pont úgy néznek ki, mint a hagymás pogácsáim, de ezek becsszóra nem azok |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése