fügés kalács

Nálunk a füge minden mennyiségben jöhet. Na nem a gyerekeknél, mert ha a Nádja kiszúrja a fügét valamiben, kizárt, hogy megegye. Az idén hamar jött hideg ősz megrémisztett bennünket, sok kis pici  gombnagyságú füge tömkelege zöldellett a termetesre nőtt bokron, és ácsingózva sajnálkoztunk, hogy idén csak pici szüretünk lesz, mert nem lesz ideje beérni a gyümölcsnek. Ehhez képes a Jóisten kegyes volt hozzánk és lett sok gyönyörű simogató napsütés, aminek köszönhetően igen is lett mézédés fügehozamunk. A férjem első gondolata fügesíkon a már jól bevált fügéssüti, én viszont kötöttem az ebet a karóhoz, és addig puhítottam, míg bele nem egyezett egy kis újdonságba. Karácsony idején nagyon gyenge voltam kelt tészta témában, viszont elképzelhetetlennek tartottam ezt a gyönyörű ünnepet beigli nélkül. Addig kutakodtam, míg rá nem találtam egy olyan beigli receptre, amire úgy gondoltam, hogy nekem is sikerülhet. Anyukám  egyébként mindig gondoskodik karácsonyi beigliről, de tavaly karácsonyra azt gondoltam, hogy Borisz is olyan nagy fiú már, hogy hagyja majd, hogy én is megalkothassam  a miénket.  Persze  még sem a tervek szerint alakult az élet, Borisz végül mégsem  bizonyúlt elég nagy és érett  fiúnak   és egyáltalán nem hagyott kibontakozni egyetlen másodpercre sem, vagyis ezer ponton vérzett el a  project. Így aztán megint az én édes drága Anyukám segített ki bennünket és végül Ő sütötte meg nekünk az általam talált recept alapján a beigliket. Elképesztően finomak lettek, csodás, hosszú ideig puha és nagyon krémes. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy Anyukám süti a világon a legfinomabb beigliket. Nincs benne egyetlen hiba sem, amitől egy beigli rossz lehet. Az Ő beiglije mindig puha és lágy, és mindig meg van darálva a mák rendesen, és nem száraz, nem potyognak szanaszét a darálatlan száraz mákszemek. Van mit megtanulnom tőle, és remélem nagyon sokáig itt lesz velünk, mert rengeteg adóssága van még velem szemben. Pl. meg kell tanítania olyan gyönyörű kelt tésztákat csinálni, amire eddig én még soha nem voltam képes. 

A  fügés kalács tésztáját hasonlóan állítottam össze a karácsonyi beigli tésztájához.

25 dkg liszt

25 dkg főtt áttört krumpli

10 dkg vaj

2 dkg élesztő, tej a felfuttatásához és pici cukor

2 tojás sárgája

A liszttel elmorzsoltam a margarint és hozzá gyúrtam a krumplit is, majd jöhetett a felfuttatott élesztő és a tojások a tésztához. Összegyúrtam a tésztát, leterítettem és félre tettem pihenni.

Közben elkezdtem elkészíteni a fügés tölteléket. Fogalmam sem volt, hogyan csináljam, hogyan fogjak neki, és akkor eszembe jutott Anyukám beigleinek csodás diós, mákos tölteléke. Már tárcsáztam is és kértem, gyorsan mondja el, hogyan is fussak neki ennek az egésznek. És most eljutunk egészen az én nagymamámig, akitől tanulta Anyukám a titkos családi receptet. El sem tudom képzelni, hogy ki volt az első és honnan tanulta ezt a gazdag, pazar töltelékreceptet, de egy biztos, az Isten áldja meg érte. 

Azzal kezdtem, hogy kb. fél kiló fügét nagyon picikre fölvagdaltam és itt jött a képbe az Anyukám, aki javasolta, hogy kerítsek egy evőkanálnyi zsírt valahonnan, azt dobjam a fügékre és kezdjem el főzni. Közben fűszerezzem kedvem szerint, így aztán szórtam rá fahéjjat, és reszeltem hozzá citromhéjat, majd meg is öntöztem egy kis citrom levével, végül cukroztam és meglöttyintettem egy kis rummal. Közben figyelni kell nagyon a krém sürűsségére, mert  tejet is kell hozzá  adni és azzal kell felfőzni jó sűrűre. A dióról el ne felejtkezzem, mert még mielőtt tejet adtam volna hozzá, elég sok darált dió is hozzá öntöttem. Sajnos nem tudok arányokat adni, mert teljesen fejből csináltam és mindig annak megfelelően módosítottam amit az állaga mutatott. Esküszöm, elképesztően finom lett. Pont mint az Anyukám csodás beigli töltelékei, csak fügés változatban, jó sok dióval.

Hibát azért csak sikerült elkövetni, mert ugyan a töltelék kész lett, mire a tészta gyönyörű nagyra nőtt, viszont forró volt, én meg türelmetlen és mohó. Egyszóval nem vártam meg, hogy megfelelően kihűljön, hanem iziben, gyorsan, még melegen rákentem az újjnyi vastagra nyújtott tésztára, aminek nem nyomban lett látványos következménye, de lett. Anyukám a lelkemre kötötte, hogy ha valaha ilyen jellegű sütiben gondolkodom mégegyszer az életemben, vegyem elő a józanabbik, és előrelátóbb eszem és készítsem el a tölteléket 1 nappal korábban, mert úgy bizony lesz esélyem a teljes sikerre.

végül is ízlett neki is

Esküszöm, sokat evett belőle

3 részre osztottam a tésztát, mert féltem a finnyás gyerekeimtől, és mindenképpen akartam csinálni egy kakaós változatot is arra az esetre, ha már a megkóstolást is elutasítanák. Kinyújtottam őket, megkentem töltelékkel, felcsavartam és kivajazott sütőre helyeztem őket, majd megkentem tojással a tetejüket. Közben már melegítettem elő a sütőt, kicsit hagytam még kelegetni őket, majd zsupsz bele a sütőbe. Folyamatosan lestem őket, és nagyon boldog voltam, mert gyönyörű nagyra nőttek. Akkor már nem voltam annyira felhőtlen hangulatomban, amkor megláttam, hogy sorra repedeztek, de az igazi szomorúság akkor öntött el, miután kivettem őket, ugyanis felére  össze mentek. Nagyon finomak lettek, de csufik is egyben. Anyukám szerint semmiképpen nem tettem jót azzal, hogy melegen rákentem a tésztára a tölteléket. Egyszóval ha kedvetek szottyanna megcsinálni a sütit, kérlek benneteket, ebben a kérdésben semmiképpen ne kövessétek a példámat.